Mindennapi ételünk…uva acerba
Tegnap este egy nagyon fontos dolgot boncolgató posztba futottam Dolce Vita oldalán. Csak egyetérteni tudok az ott leírtakkal…és ami még izgalmasabbá tette az egészet, hogy mennyire összecseng az ő posztja és az én hurkákról, hentesről elmélkedő jegyzetem. Ennek továbbgondolására sarkallt az is, hogy ma a – már második otthonomnak tekintendő – fogorvosi rendelő felé battyogva döbbentem rá, hogy otthon felejtettem a könyvemet…így gyorsan betévedtem egy újságoshoz és kezemhez ragadt 2 receptújság (milyen meglepő…). Aztán Szentistvántelepig főttem mérgemben….
Az egyik, talán Fakanál névre keresztelt jószágban 2 oldalt szentelnek a csokoládés finomságoknak. A 6 recept közül kettő nagyjából így hangzik: végy bolti kekszet, kend meg a krémmel és hidd el, hogy alkottál……
A másik beszerzett és cím alapján ígéretesnek tűnő lap a Vidék Íze volt. Ebben meg a szelepet az nyomta ki, mikor a sztárfőző rovatban Temesvári Andrea desszertnek a boltok polcain található süteményporokat ajánlja….Mert az milyen jó kis családi muri, amíg a gyerekekkel kikeverik a dobozos nyalánkságot egy kis tejjel és tepsire kanalazzák…
És csodálkozunk, hogy ott tart a magyar gasztronómia, ahol….
2. felvonás: a hentes.
Ezen is elméláztam egy keveset, hogy vajon az a megtermett, jódarab, harmincas évei végén járó férfi sejti-e, hogy ilyen kitüntetett szerepe van az általam vitt konyha milyenségében és minőségében…Ki tudja.
Mindenesetre ma újfent nála jártam.
