Japanika, könnyed Ázsia a belváros szívében

Az utóbbi években finom vándorlásba kezdett a belváros. Míg az évezred elején még a Váci utcán kívül a madár se járt, mostanra a Bazilika lett a szíve-lelke a környéknek, ami nem csak új turistaútvonalak kialakulását eredményezte, hanem a vendéglátóhelyek is sorra megjelennek a rendkívül attraktív tér különböző pontjain. A különféle kávézók, szendvicselők, bárok és fagylaltozók mellett a tartalmasabb étkezést szolgáló egységek is érkeznek, nem véletlen, hogy az izraeli eredetű Japanika lánc is itt nyitotta meg első magyarországi éttermét.

A magyar gasztroforradalom előtt, már a kilencvenes évek derekán megjelent Magyarországon az ázsiai konyha. Igaz, hamar a közízléshez igazodott, s néhány hónapnyi kísérletezés után a legtöbb kínai étterem cipősz/nem cipősz étkezdévé silányult. Holott az ázsiai konyha sokszínűsége elképesztő, olyan sokrétű, hogy bárki találhat kedvére valót a hatalmas kontinens kínálatából. Az ezredforduló környékén a – megismert és elfogadott – álkínai konyha mellett természetesen a többi ázsiai konyha is megjelent, de addigra csúnyán elkapattak minket, s megszoktuk, hogy nem mi nekünk kell felfedezni az autentikus ízekben rejlő szépséget, hanem mindenki a mi rántott húsos igényeinkhez igazodva adja fel előbb/utóbb az elveit.

Néhány kivételtől letekintve az arany középutat kevesen találták meg. A Japanika jó irányt vett. Nem ragaszkodik mereven a múlthoz, de nem is enged a minőségből. A budapesti egységben a harminc már működő üzlet tapasztalatával állították össze a rendkívül gazdag választékot. A számtalan fogás közül nem egyszerű kitalálni, hogy mit is rendeljünk, célszerű kérni  egy adag salátát, egy tálkányi gyozát, a ház best sellerének számító tempurában sült futomakit, azaz meleg sushit, mellé pedig egy Japanika koktélt, s élvezni a Bazilika nyújtotta páratlan panorámát.

A Japanikában ugyanis megtalálhatók a klasszikusok, amelyeken kívül számos izgalmas fogás közül is választhatunk. A hagyományos nigirik és makik mellett sokféle, extra hozzávalóval gazdagított vagy épp melegen kínált uramaki és futomaki is található az étlapon.  A nigirik esetében is kicsit eltér az étterem a hagyományoktól, a wasabival kevert szójaszószon kívül itt teriyaki szósz és fűszerez majonéz is került az asztalunkra, s abba is kedvünk szerint mártogathatjuk a tonhalas, sajtos, japántökös, avokádós vagy épp tempurás édeskrumplival gazdagított tekercseinket.

A futomakik közül kiemelném a vékony lazac sashimivel borított, rizslappal lezárt és úgy átsütött tekercset, ahol a hal – a rövid sütés alatt – kellemesen megpárolódik, míg a rizslap roppanósra sül. A kész fogás nem csak rendkívül látványos (a szokásos alga helyett egy színes, roppanós kéreg zárja a makit), hanem a ropogós rizslap textúrája sokat hozzáad a futomaki élvezeti értékéhez, s olyanok számára is fogyaszthatóvá teszi a sushit, akik egy adott élethelyzetben épp nem fogyaszthatnak nyers halat.

A Japanikában a minőségi alapanyagok és az újszerű megközelítés mellett a fűszerezés változatossága is jót tesz a sushiknak. A megszokott szójaszósz, wasabi, gyömbér szentháromság mellett a makik önmagukban is kellemesen fűszeresek, meglepően jó páros alkot például az avokádós umakiban az avokádó és a bazsalikom.

Ha már degeszre ettük magunkat ráktempurával, sajtos tavaszi tekerccsel, s egy falattal több sem vér a uborkás csirkesalátából, akkor érdemes egy pillantást vetni a desszertkínálatra, s felfedezni, hogy a gyomrunk édességrészén még zölden villog a lámpa.

Az európai desszertekhez szokott vendég számára az ázsiai konyha a legtöbb esetben semmilyen értelmezhető édességgel nem tud szolgálni. A ragacsos, fullasztó és nehéz ételek sok esetben tudják azt a nívót hozni, illetve az az élvezeti értéket nyújtani, amit az európai vendég elvár és amit az étterem nyújtani szeretne. Éppen ezért a Japanikában a desszert a minőségi menüsor színvonalát hozó édesség, de nem feltétlen hordoz magában ázsiai jegyeket. A budapesti egységhez a Zazzi szolgáltatja a méltó befejezést, az ő desszertkülönlegességeivel zárulhat a Japanika élménytúra.