Kínaival az Óból az Újba

Mikor megismerkedtünk a férjemmel, a közös éttermi kalandjaink talán első felvonása egy kínai étterem volt. Egy bizonyos. A Dráva utcában lévő Tang város étterem fontos szerepet töltött be a férjem agglegény életében, jóformán naponta itt ebédelt és közben igen megkedvelte a lelkes házaspárt, akik a boltot vitték. Engem is szinte bemutatni vitt oda, s egészen a Nők érkezéséig gyakorta megfordultunk, náluk, hol kettesben, hol baráti társasággal.

Aztán az étterem részt elnyelte a – keresletnek megfelelni kívánó – önkiszolgáló jelleg és ennek megfelelően csúszott le a konyha is arra a nívóra. Így kínai étterem nélkül maradtunk. A kísérletezéstől ódzkodtunk, az ikres anyákkal való közös Fő utcai pofára esés után meg aztán végképp elment a kedvünk.

2009 végén érkezett egy meghívás a Lucullus elnökétől, Gábortól a Wang mester kínai étteremébe, amit mi lelkesen elfogadtunk. Kíváncsiak voltunk mit tud nyújtani ez az étterem és csendben reméltük, hogy semmi olyat, amit a plázákban lévő kínainak nevezett kifőzdék.

A vacsora meggyőzött minket, azóta is terveink között szerepelt a visszatérés, amihez végül Gábor segített hozzá újfent, hiszen megint eltelt egy év és mi újra mentünk ünnepelni a nagyétkű társaságot.

A menü most is igazán izgalmas volt:
Szecsuáni stílusú erős-savanyú leves
Tavaszi tekercs
Édes savanyú oldalas
Wang féle csülök-roló
Kou shui feipian （Ökörszív ,nyelv, pacal, marha, zeller stb.）
Ízletes fafülegomba saláta
100 napos tojás zöldpaprikával
Étvágygerjesztő zeller
Házi húsos táska
Csirkecomb-darabok illatos omlós kínai gombával
Pekingi hagymás csirke
Szecsuáni omlós kacsa
Sertés ’Shui Zhu’ módra (csípős paprika, zeller, szójababcsíra)
Wang nagymama steak marhája
Édes savanyú sült rák
Szecsuáni zöldbab
Édesburgunya
Piritott rizstészta
Lanzhoui piritott tészta
Tojásos-zöldséges pirított rizs
Darált szezámmaggal töltött tésztagombócok

Meglepően finom volt a 100 napos tojás, az ökörszív és nyelv pazar volt, a sült rákot nem lehet elrontani, a pirított rizstészta régi kedvenc és az apró szezámmaggal töltött gombócot meg bármikor szívesen megenném….

A társaságban most is megleltem Kicsi Vút, Sheenard is erősítette a teamet és ráadásként Hapcival is megismerkedhettem személyesen. Annyira finom volt minden, hogy már a vacsora utáni napokban megszerveztük, hogy a barátainkkal januárban visszatérünk.

A kínai étterem nélkül maradt korszakunkban többször próbáltunk körkérdések kapcsán új helyet találni. A próbálkozásaink alkalmával javasolták, hogy próbáljuk ki a Moszkva téren lévő Ping éttermet, amire végül tegnap, egy nagy kirándulás záróakkordjaként került sor, mintegy véletlen.

A budai hegyekből visszatérve valami jó, meleg levesre vágytunk, meg arra, hogy leülhessünk egy kicsit. Első körben a Szent Jupát jutott eszünkbe, ahogy visszaértünk a Moszkva térre. Ám a Jupátban a pincér kelletlen, a hely tömött volt és véletlenül sem fogadtak el bankkártyát. A Nők a KFC felé kacsingattak, de mi nem vágytunk ilyesmire, így aztán betévedtünk a Pingbe, amit nem bántunk meg.

A meleg levesek után (kukorica-, cápauszony- és édes-savanyú leves)  sült hun tun-t, vaslapon sült tintahalat, fafülgombát és hagyományosan készített édes-savanyú sertéshúst ettünk. A Nőknek nagyon ízlett a leves, oda voltak a zöldséges rizsért, Anna megevett egy fél tál gombát és még a csípőssége ellenére is többször vett a tintahalból. Én a hun tun-t faltam fel, meg a sertést ettem, Zsófi kevésbé lelkesen, de kitartóan evett a kilátásba helyezett, teli tál rákszirom végett, a férjem meg jóízűen ette a tintahalat és a gombát.

A hely tiszta, rendes, a személyzet nagyon készséges és a Nőkkel is jól szót értettek. Az ételek finomak, nincs gumi jellegük és láthatóan jó alapanyagokból készültek. Forrón és frissen, nagy adagban kerültek elénk. Talán egyetlen negatívum, hogy Annának nem engedték meg, hogy megnézze a konyhát. Az élet kegyetlen.

Egyszóval az évváltásra esett kínai élményeink meglehetősen pozitívra sikeredtek, s remélem a tervezett baráti vacsorával csak tovább erősítjük ezeket.