2010, szilveszter, miegymás
Szinte még meleg a billentyűzet az előző szilvesztei bejegyzésemtől. Ez az év meglehetősen tempósan szállt tova, bár az is lehet, hogy azért éreztem így, mert nagyon jó évem volt. Apám halála után úgy indultam neki a 2010-nek, hogy mindent meg szeretnék végre csinálni, ami kimaradt, élvezni szeretném, s nem csak túlélni a januárt, februárt, novembert, a többi hónapot meg aztán végképp. Az én elképzelésem szerencsére mások elképzeléseivel is találkozott, így lehet, hogy egy eseménydús és számomra sikeres évet zárhatok, s tervekkel tele léphetek át a folytatásba.
A gasztronómiával kapcsolatban ez az év meghozta a kiteljesedést: a Finomániával megkezdtük a második évet, az eddigi Mindmegettés publikációim száma az év végére elérte a százat és a Baba magazinban, valamint az Anyák lapjában is saját rovatban írhatok arról, amit a legjobban szeretek: a Nőkről és a főzésről.
Emellett a Nők betöltötték a hatot, könnytől párás szemmel búcsúzom az ohodás évektől minden alkalommal, amikor valamilyen ohodai programon utoljára veszünk részt, mert jövőre már…
Az év záróakkordjaként holnap a barátainkkal töltjük az estét. Gasztrobloggerhez méltatlan minőségű vendéglátásra készülök, nem lesz kaviárral gőzölt fecskefark, ellenben lesz egy jó nagy adag fűszeres lencseleves az újévre, minőségi bécsi virsli, többféle saláta, friss házi pogácsa, és – a vendégek kérésének megfelelően – egy dupla adag tiramisu.
Aki nálam szofisztikáltabban kívánja megvendégelni a barátait vagy kényeztetni saját családját, annak az alábbi kis segítséggel tudok szolgálni:
Aki meg forralt borozni szándékozik, ahogy mi is tervezzük, annak ajánlom figyelmébe a forralt bor történetét is felelevenítő írásomat a Mindmegettén:
Forralt bor, a tél kötelező kelléke
Minden kedves olvasómnak, barátomnak és ismerősömnek ezúton szeretnék nagyon boldog új évet kívánni!
(kép innen)
