Paprikás, túrós stangli

A tegnapi maradékevészet eredményeként – ma bár nem volt túl sok időm, mégis  – valami tisztességes ebédre vágytam. Miután letámasztottam a Nőket az ohodába, valami ebédnek való után néztem. Vettem csirkecombot és túrót, majd otthon beizzítottam a sütőt, a combokat kis fűszerrel, sóval hintve a sütőbe toltam, a túró felét tejföllel és egy nagy adag kaporral, némi kifőtt tésztához adtam, majd az is a sütőben végezte. Maradt 25 dkg túróm és egy kevés időm. A friss kenyérsütőgép cinkosan rámkacsintott, én meg nekiálltam valami könnyű, sós tésztának.

Az eredmény felülmúlta a várakozásaimat.

Paprikás, túrós stangli

33 dkg finomliszt

1,5 dl langyos tej

2 dkg friss élesztő

1 tk barna cukor

2 tisztes csipet só

2 csapott tk pirospaprika

6 dkg vaj

25 dkg félzsíros túró

1 csipet kömény

Az alapanyagokat a kenyérsütő üstjébe szórtam, picit fűszereztem köménnyel, majd 40 percet hagytam, hogy dagassza/kelessze a tésztát. Deszkára borítottam, ujjnyi vékonyra nyújtottam, derelyevágóval felszabdaltam és sütőpapíros tepsire tettem. Kis gouda sajttal megszórtam. Meg nem kentem semmivel, mert kifejezetten könnyű dologra vágytam és a kenés az minden esetben elnehezíti a tésztát.

195 fokon addig sütöttem, amíg a fenekének már kezdett színe lenni.