Szikora Imre „bácsinak” és feleségének köszönhetően nagyon kellemes délutánt töltöttünk a Nőkkel a Rosinante fogadóban. Olyan igazi ráérős ebédünk volt. Kis padlizsánkrémmel indítottunk, levesekkel folytattuk. A Nők húslevest kértek, a férjem a lencselevesre szavazott, én meg egy kis kacsalevest választottam a megújult étlapról. A minőségről nincs is mit írni. Hibátlan. A lencseleves receptjét elkunyeráltam, mert […]
Péntek délután – egy nagy, közös pogácsasütés után – a Muciéknál hagytuk a Nőket. Ők „nyaraltak”, mi pedig egy kicsit kettesben maradtunk. Körbeautóztuk Budapestet (éljen a Colbert híd), 10-ig aludtunk, majd elmentünk, hogy békében megebédeljük. Ez persze nem volt ennyire egyszerű. Bennem felrémlett, hogy valami franciásat ennék, de a férjem arcára nem csalt mosolyt a […]
A szokásos hóeleji – ikres anyák felfalják a világot – túránkon most a kínai ételek világába kívántam elkalauzolni a bevállalós anyákat. A szokásos cipősz/nem cipősz kategórián túlmutató étteremre vágytam, ami talán kicsit autentikusabb, mint a rizs és szaftos csirke ötszázért. Az elmúlt hónapok gasztrotermését végiggörgetve több helyen is Wang mester éttermeinek ajánlataiba botlottam. Dicsérték a […]
A vasárnap délutáni vártúránk után, a fellegekből aláereszkedve egyszerre akadt meg a szemünk a férjemmel a Renaissance étterem bejáratán. "Középkori játszóház a kisteremben". Mivel nekem már meg lett ígérve egy jóféle sütemény, így értelemszerűen arra a döntésre jutottunk, hogy jó lesz nekem egy kis középkori desszert is, amíg a Nők eljátszanak a maguk kedvire. Az […]
