A flamand festészet, az életképek és a csendéletek a gyerekkoromat jelentették. Nem, nem a Szépműben nőttem fel, hanem apám mellett, aki a szocialista Képcsarnok vállalaton belül a valutahiány pótlására létrehozott, nyugatra eladni kívánt festményekkel foglalkozó osztályt vezette. Apa hamar rájött, hogy bármilyen tehetséges is a szocialista kortárs festők egy része, a hanyatló nyugat leginkább a […]
Kiskamasz korom óta olvasom Christie könyveit. Mindet. A naplóit, az álnév alatt írt regényeit, a kezdeti zsengéit és a legnagyobb műveit. Humora, éleslátása és talpraesettsége minden írásából sugárzik, éppen ezért nem bírtam soha bevenni azt a történetet, miszerint első férjétől való válást megelőző eltűnése egyfajta amnéziás sokknak volt köszönhető. Christie igazi viktoriánus elvek szerint élő […]
Máté Péter nem az én hősöm. Pont annyival születtem később és pont olyan zeneileg is konzervatív környezetben nőttem fel, ahova ő – tudatosan – nem ért el. Egészen az első tehetségkutatókig nem tudtam a dalait archoz, tragikus sorhoz kötni, amíg a nemzedékem néhány feltörekvő énekese meg nem látta a szépséget a dalaiban és úgy interpretálta, […]
Mikor Zsófi kicsi volt, borzasztóan félt a haláltól. Nem minket féltetett, hanem magát, nem tudta elképzelni, hogy az az utazás, amibe éppen belevágott, bármikor véget érhet. Nagyon sokat beszélgettünk erről, aztán ahogy közösségbe került, úgy szépen lassan elült a téma. Ennek ellenére azt gondolom, hogy gyerekkorban és fiatalon is jó, ha képesek vagyunk elfogadni a […]
