1991. Utazunk. Messzebb, mint eddig bármikor. Magunk mögött hagyva apámat és elválaszthatatlan társát, Gypsy-t, az akkor élete delén levő spánielünket. Utazunk. Ugyan busszal, de megyünk, hogy valóra váltsuk anyám álmát, akit Schliemann, Evans úgy elkápráztatott lánykorában, hogy végre kapva kapott az alkalmon és egyszem lányával, valamint még 45 – kultúrára minimális szinten éhes – turistával […]
Ilyen az én borsólevesem. Egész egyszerűen nem tudok igazi, sok lével rendelkező, lájtos levest csinálni. Valószínűleg mert nem is akarok. Szeretem, amikor nem kell méricskélni, hogy kinek hány zsenge szem jut egy-egy tányérba, inkább a mélyibe merítem a kanalat és élvezem, hogy majd' megáll benne. A Nők is nagyon szeretik a borsót. Főleg […]
Tegnap buliztunk és nagyon jól esett. Kellemes volt a hangulat, a kiadó összes munkatársa lelkes és közvetlen volt, az eljött fanatikusok szintén. A Nők is hamar megmelegedtek. Nagyon jól érezték magukat, velem együtt. Csak ismételni tudom Anna lányomat, aki a buli végén akkurátusan odaállt Varga Bálint ügyvezető elé és – előzetes egyeztetés nélkül […]
Kissé megkésve ugyan, de tegnap megkaptam Kriszta barátném nekem szánt szülinapi ajándékát. Csupa gasztrocucc! Az indiai lehetőségek széles tárháza tökéletes találat, a marshmallow-t meg szerintem egy nyáreste elgrillezgetjük.
