Anno, kamaszkoromban verseltem. Talán még jól is…ki tudja. Mindenesetre megmentett a felnőtté váló lélek gúzsbakötöttségétől, hiszen legalább a papíron kiadhattam a bennem forrongó érzéseket. Aztán ez elmúlt. A grafománság maradt, a rímek mentek. Nem tudom, hogy manapság a kamaszok írnak-e még, de sejtem, hogy igen. S vannak olyan nemkamaszok, akik szintén írnak. A jótollúaknak indult […]
Ezt csalta a képemre Minimálna bejegyzése. Mit tagadjam, jó érzés, hogy olvassák a blogomat, szeretem a kommenteket, a blogger és civil bejegyzéseket, szeretem kiélni a grafománságomat, élvezettel írok arról a két fejlett létformáról, akik alakítják az életemet és hát maga a konyha, az ételek, az ízek, az alapanyagok…..és a fotók. Lassan egy éve […]
Szombaton megünnepeltük anya, alias Muci 72. születésnapját. Ez úgy nézett ki, hogy mi testületileg átmentünk lefotózni és megenni azt a kis könnyű, nyári ebédet, ami ránk várt. Jól is jött a könnyű meg a nyári, mert a Vérmező mellett, a tűző napon baktatva nem voltam benne biztos, hogy forratlan aggyal megérem a bérházban remélt hűst. […]
Mit tagadjam, nálunk a Clafoutis jött, elfogyott és győzött. Azóta szinte két-három naponta asztalra kerül a meleg pités tál és este már a mosogató mellett várja, hogy frissen és üdén a helyére kerüljön. Szóval tiszavirág élete van a tejespitének mifelénk. Én meg játszom, önfeledten szórakozom a nyári gyümölcsözönnel. Jó, jó az a cseresznyés, de amennyivel […]
