Kacsamáj, bazsalikomos kaláccsal és gyömbérlekvárral

Ma tulajdonképp egy előételt ebédeltem. Hétvégén a Rosinante-ban akadt meg a szemem rajta. Aztán ma szép, friss pecsenye kacsamájhoz jutottam, így itthon már csak pár perc választott el az ebédemtől.

Főfogásnak is kiadós, de ha az adagokkal óvatosan bánik az ember, akkor remek karácsonyi előétel válhat belőle.

Kacsamáj, bazsalikomos kaláccsal és gyömbérlekvárral (1 személyre)

15 dkg kacsamáj

1 kk szárított bazsalikom

2-3 szelet kisebb kalács

1 csipet füstölt Maldon só

1 kk gyömbérlekvár

1 kk vaj

1 kk olíva olaj

Az olívát egy mély serpenyőben felhevítem. Amíg melegszik az olaj, addig egy másik serpenyőbe dobom a bazsalikomot és picit megpirítom, majd hozzákeverem a vajat és a fűszeres zsiradékba belefektetem a kalácsszeleteket.

Kötényt húzok. A mély serpenyőbe beleeresztem a megtisztított májat és óvatosan elhátrálok. Közepes lángon sütöm néhány percig, amíg meg nem sül. Ekkor fordítok egyet rajta és megint várok egy-két percet. A máj elkészültét úgy ellenőrzöm, hogy a serpenyőben sülő példányokat az ujjammal megnyomom. Ha még nagyon rugalmas, akkor még nyers.

Zárásként tányérra szedem a megpirult kalácsokat, majd a máj következik, rá egy  csipetnyi szétporlasztott Maldon só, végezetül egy kevéske gyömbérlekvár. A gyömbérrel jól harmonizál a máj. Egy titka van: minimális mennyiség kell belőle, különben eluralkodik a májon.