You are here: Home > Édes élet, Tészta, de fő > Szilvás gombóc

Szilvás gombóc

Kaptam besztercei szilvát a piacon és innen egyenes út vezetett odáig, hogy ma ipari mennyiségű gombócot töltsek, főzzek és forgassak a morzsában.

Kivételes gyerekkorom volt. Gasztronómiai szempontból legalábbis. Ez persze nem azt jelenti, hogy nagykanállal ettük a kaviárt, de soha nem ettem porból pürét, előfőzöttből rizst és mirelitből is csak a nyersanyagra korlátozódott az a konyha, amit édes jó anyám vezetett. Így ha gombócra gondolok, akkor először az az öreg gyúródeszka jut eszembe, amin a tésztakockák várakoztak, hogy az általam – úgy, ahogy – megtöltött szilvákat magukba zárják.

Szeretném, ha a gyerekeimnek is hasonló emlékeik lennének.

szilvás

Szilvás gombóc

1 kg krumpli

35 dkg finomliszt

1 egész tojás

csipet só

1 diónyi zsír
A krumplit hajában megfőzöm, majd hámozom és krumplinyomóval összetöröm. Mikor már majdnem kihűlt, akkor hozzáadom a többi alkotóelemet és lágy, de rugalmas tésztává gyúrom. 4 részre bontom masszát és lisztes deszkán ujjnyi vastagra kinyújtom, majd kb. 8-10 centis négyzetekre vágom.

Közben kevés vajon zsemlemorzsát pirítok, vizet forralok (kis sót hintek bele).

A tésztakockák közepébe belefektetem a fahéjas barna cukorral töltött szilvát, majd jól bebugyolálom, lehetőleg légmentesen. Ha forr a víz, beleeresztem a gombócokat. Mikor feljönnek a felszínre leszűröm és morzsába forgatom őket.

Ha már nagyon elegem van a szilvázásból, egyszerűen nudlira váltok és kikészítem a házi baracklekvárt is az asztalra. :)

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.