Az őszi erdő ajándékai a Bodrogiban

A Bodrogi család éttermében az ősz az erdőn át érkezett és magával hozta az évszak legjavát. Az étterem szezonális kínálatának gerincét adó vadhúsos ételek mellett a különféle fogásokban itt-ott megbúvik a saját szedésű kökényből főtt lekvár, s a Kúria környékén szedett gomba is.

A kökénylekvár olyan erős felütése volt a vacsorának, hogy azóta is a hatása alatt állok. A hidegen kínált vaddisznó pecsenye nagyon kellemes és omlós volt,  a hús ízét nem nyomta agyon megannyi felesleges kiegészítő, a sült almán pihenő salátát nem csak színében, de ízében is új magaslatokba emelte a rózsabors, ami viszont kellemes kiegészítése volt a húsnak is.

Az erdei nyomvonalon haladva főfogásként  újra vaddisznó került elém. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a vaddisznó húsával hogyan birkózik meg a konfitálás, milyen állagú lesz a lassan abált hús. A hatalmas adag omlós oldalas hibátlan volt és olyan sok, hogy nem is bírtam mindet megenni, ennek persze részint az volt az oka, hogy a máskor háttérbe szoruló köretek helyett juhtúróval rétegzett polenta szendvicsek álltak a hús mellett, amelyek szabályosan etették magukat.

Az erdő, a természet közelségét még az evőeszköz is sugallta, a tisztes húshoz a ház saját vadászkése járt, amit külön díszdobozba, tanúsítvány kíséretében kaptam meg a személyzettől. Az ötlet kedves, személyes (mind számomra, mind az étterem számára), s egyszersmind praktikus is, hiszen olyan késsel volt dolgom, amivel könnyedén el tudtam volna vágni bármilyen húst. Mondjuk a konfitált vaddisznó már szinte ránézésre elomlott, de ennek ellenére élveztem a kezem alá simuló fanyelű eszközt.

Mint minden valamire való nőnek, nekem is külön kapacitásom van a desszertek befogadására, így a vadas menüsor végén még kipróbáltam – kis adagban ugyan – a ház messze földön híres remegős túrógombócát, ami igazi házias végkicsengést adott a vacsorának.

Menjetek és egyetek vadat a Sashegy lábánál, majd sétáljatok egyet vagy a Gesztenyés kertben, vagy a hegyen. Igazi őszi kikapcsolódás.