Melissa Albert – Bűnös szívünk mélyén

Kerek, jó sodrású, bölcs hangú, jó karaktereket teremtő regényt kaptam Melissa Alberttől. Schwab ajánlása tette fel a képzeletbeli kívánságlistámra, az ő fantasy könyveit mindig öröm olvasni, és valóban jól súgott a hatodig érzékem, Melissa már az első oldalon, a felütéssel megfogott, hogy végigvezessen egy szép, izgalmas történeten, amely úgy feszül neki a valóságnak, ahogy az Addie LaRue láthatatlan élete tette. Össze-össze koccanva a hétköznapjaimmal, megsejtetve azt, hogy minden, amit szeretünk száműzni egy másik valóság vagy a mese polcaira, szaporázva szedi a lábát, hogy velünk, a mi valóságunkkal is lépést tartson.

A hangvétel alapján ifjúsági regénynek gondolnám, de ez a műfaj azért az utóbbi 20 évben olyan drasztikus változáson ment keresztül, ami jól mutatja, hogy irodalmi értékben és tartalmát tekintve a fiatal fogyasztóknak szánt regényekben elképesztő potenciál lapul és soha nem késő fiatalnak érezni magunkat, főleg, ha könyvekről van szó.

Ivy, a főhős épp a kamaszkor vége felé jár, amit jól illusztrál anyjával lévő, fagyos, ambivalens kapcsolata. Azonban amit az olvasó és Ivy is első körben a kamaszkor számlájára ír, az egy sokkal régebbi történet hozadéka, olyan családi titkoké, amelyek felfedéséhez egy majdnem balesetben majdnem elcsapott szőke lány megjelenése vezet. Ivy makacs kitartása, belső ereje, kíváncsisága egyenletes motorként hajtja előre a történetet, miközben Dana, az édesanya elbeszéléseivel kikerekítve minden titok lassan a felszínre kerül.

Melissa Albert könyve nagyon kellemes, sodró tempójú olvasmány, boszorkányokról, mágiáról és a leghétköznapibb élet mögött is ott bujkáló természetfelettiről.