Az a misztikus…

A múltkori, Zila forma köré szervezett hétvégénk cukrász-pék előadója, Farkas Vilmos jóvoltából a Miele főzőiskolában hétfőn én is megértettem, hogy miért is tartja lázban a gasztrotársadalmat a macaroon.

Alapanyagait tekintve nem több, mint egy egyszerű habcsók, a csavar viszont épp itt rejtezik, hogy ezekből a habcsóknak való alapanyagokból valami egészen mást kell elkészíteni.

A jó macaroonnak roppanós vékony a kérge, krémes a belseje, szépséges talpa van, amit úgy érünk el, hogy se túl nem sütjük, se ki nem szárítjuk, de túl hamar sem kapjuk ki a szigorúan 155 fokra állított sütőből.

A macaroon ezen felül nem szereti a párát, sem azt, ha olyan tempóban kerül a sütőbe, hogy még húz a teteje, valamint háklis még vagy ezer dologra.

Vilmos szerint az igazi macaroon 118 fokot elért, azt nem nagyon meghaladó cukorsziruppal az igazi, valamit olyan mandulaliszttel, ami nem túl vizes. Épp ezért a lisztnek szánt mandulát egy fordulattal sem szabad tovább hagynunk az aprítóba a kelleténél, nehogy kicsapódjon belőle a zsiradék.

Követtétek? Értettétek? Akkor jó. Eddig mi is megvoltunk, s mégis a buktatók az általam készített macaroonokat is utolérték. Pedig hőfokot mértem, 4 napot pihent, azaz cseppet már erjedésnek indult fehérjéből dolgoztam, grammra pontosan követtem a receptet, s mégis.

S ez a mégis okozza a függőséget, pontosabban ez indítja be az ördögi kört, teszi megszállottá az embert. Hiszen adva van néhány pimf alapanyag, egy kissé macerás, de jól lekövethető  metódus és az eredményt mégsem garantált.

Egyszóval üdv a klubban. Mostantól én is kísérletezni fogok ezzel az édes aprósággal, főleg azok után, hogy a szebben sikerült – Kis Sándortól ellesett  – csodás vaníliás birspürével töltött süteményeimet úgy tüntették el a Nők, mintha nem is lett volna. Ízlett nekik, s nekem ez pont elég alibit szolgáltat ahhoz, hogy a napokban nekiveselkedjek és elkezdjem erjeszteni a fehérjéket a hűtőmben.

Az őrületért köszönet Vilmosnak.

S íme egy videó, hogy hogyan is készítsük a macaroont.