Fotók, finomságok

Az év eleji pihenős hétvégéinkhez képest, a mostani igen sűrűre sikeredett. Egy szertelen fotózás a Nőkkel és egy igen izgalmas, tartalmas curkászkodás a Rosiban teljesen kitöltötte a rendelkezésünkre álló két napot.

A fotózásra már régen készültem. A Baba magazinban és az Anyák lapjában megjelenő receptjeimhez a képeket egy szuper fotóstúdióban szoktuk elkészíteni, ahol nem csak a könnyen fotózható tárgyakra, alapanyagokra vannak szakosodva, hanem az izgő-mozgó, néha idétlenül viselkedő gyerekekre is. Így aztán egyértelmű volt, hogy a Nőkkel közös mosolyalbumunk legújabb fejezetéhez náluk készülnek majd a képeink. Ennek megfelelően szombat délelőtt a fél ruhatárunkkal, hajcsatt/hajgumi/pánt arzenálunkkal felszerelkezve elvonultunk a szebbik önmagunkat megörökítettni az utókor számára, majd miután teljesen kimerítettünk Szellit és a fotómasina akuját, tovább ügettünk Szigetmonostorra.

Mióta elkészült a téliesített terasz, azóta nagyon szeretem a napos, harapós időt a szigeten. Az ember talpát nyaldossa a jó meleg padlófűtés, s ebben az idilli állapotban gyönyörködik a szikrázó, fagyos időben, ami a házat körülöleli.

Most hétvégén is csak belülről szemléltük az egyre hidegebbé váló időt, miközben bent Farkas Vilmos értő keze alatt lassan cukrászokká avanzsáltunk. A Fino kicsit több, mint 3 éve alatt megtanultam, hogy ha új séf jön hozzánk az mindig és minden esetben rengeteg új információval jár. Még akkor is, ha olyan területet boncol, amit előtte már más is megtett, hiszen az ő nézőpontja, élményei és gyakorlata egyedivé teszi mindazt, amit mond. Ez Vilmosra is igaz volt.

A sajátos mód szerkesztett órája tökéletesen bevált (igaz ehhez hozzátartozik az is, hogy egy rendkívül szorgos csapattal volt dolga), magyarázatai, tanácsai egyérteműek voltak és a tanított trükkök, rafinériák pedig jól alkalmazhatóak háziasszonyi környezetben is. Ehhez társult szerénysége, segítőkészsége és ha valaki a Nőket is faggatná, biztosan megemlítenék, hogy Vilmos két szöszke lánya is nagyon fontos szerephez jutott a hétvégén.

Amíg a tanulás mókuskerekéből  kiszakított ifjúság a gyereksarokban iskolásat játszott, addig mi is tanultunk. Vilmos segítségével tartalommal töltöttük meg a formát, azaz a Zila cukrászda égisze alatt gyártott egyedi szilikon formákba készítettünk egy nagyon dekoratív előételt, egy újragondolt rákoczi túróst és a forma sokoldalúságát vizsgálva két – fagyasztásra ítélt – joghurtos desszertet. Az előétel és a rákoczi túrós az első esténk fogásai között talált helyet, míg a joghurtos desszerteket másnap – több órányi díszítéstechnikai gyakorlatot követően – a séftanoncok tették egyedi tányérdesszertekké.

A forma lehetőségeit megpróbáltuk kiaknázni, az elkészített desszerteken, ételeken kívül végigvettünk, hogy mi minden készíthető benne. Vilmos felhívta a figyelmünket a buktatókra, hogy mire érdemes odafigyelni, milyen textúrájú, állagú anyaggal jó benne dolgozni, mit mivel és hogyan jó kombinálni.

Nagyon jó hangulatú és tartalmas hétvégén vagyunk túl. Jövő héten a szibériai szigetről jelentkezem, ha lehet hinni az előrejelzéseknek.

A hétvége többi képe ITT.