Csokifolyamok és a MIKULÁS

Hűűű, ma izgalmas napunk volt. Délben, gyenge hószállingózás közepette a Nők és én elindultunk csavarogni.

Konkrét tervem volt, hogy a VAMdesign Csokoládé Szalonján megmerítkezünk az édes élvekben, de az, hogy végül Anna lányom az Igazi Mikulás ölében köt ki, az nem volt a programban.

A Csokoládé Szalon kellemes meglepetést okozott. Főleg Gyerekesként. A helyszín impozáns, a kiállítás szervezése profi, a kiállítók mennyisége és a standok megtervezettsége: hát itt voltak hiányosságok. Lehetett volna több kiállító és a standok is lehettek volna átgondoltabbak.

Viszont! Volt Mikulás és krampuszok, volt arcfestés, lufiszobrászat éa egész nap ment a Macskafogó. Így a Nők csak rövid ideig maradtak meg a kulináris örömök élvezőiként, inkább csevegtek a Mikulással, ugráltak, rám hagyva a kóstolgatás édes bűnét.

Be kell valljam: nekem nem fekszik ez a csokiszökőkút…(megnyugodtam, a Nőknek se)…szeretem a csokoládét, főleg ha minőségi, sőt a gyümölcstől sem idegenkedem, de ez a folyós, nekem túl édes, ragadós valami nem fogott meg…

Viszont szívesen tallóztam a Lindt csodái között, vadásztam is magamnak 2 speciális táblát, nézegettem megtévesztően rozsdás csavarkulcsnak tűnő olasz csokoládékat és jót beszélgettem egy győri illetőségű céggel, akik teákkal, pörkölt kávéval és mindenféle csodás pralinéval jelentek meg a kiállításon.

Csokival szépségápoltak, forrón is lehetett inni, sőt lehetett csokipapírt is festeni. A Nők el is követtek két remek darabot (karácsonyra pont jó lesz).

Szóval, akinek még nincs hétvégére programja: csak javasolni tudom! 

A sötétedő délutánban elcsalinkáztunk a belvárosba, gyönyörködtünk a fényekben, ettünk gesztenyét, kürtős kalácsot, majd rábukkantunk az Igazi Mikulásra, aki pont most repült ide Finnországból. Anna lelkesen beült az ölébe, Zsófi az apja mögé menekült….