Nem kell mindig kávé
Nagyjából fél éve derült ki, hogy ha nem figyelek, akkor elővesz a reflux.
Tudom, hogy a korosztályom népbetegsége, de mégis meglepetésként ért, hogy apámtól örökölt vasgyomrom már nem volt boldog az este tízkor benyalt két almától és a ráküldött kávétól. Ki érti?
Mindenesetre február elején ott álltam, hogy valamit tenni kell, a rendszert vissza kell juttatni az eredeti, működőképes állapotába, lehetőleg gyógyszerek nélkül meg kell találnom a nekem megfelelő módszert a háborgó gyomorsavam megnyugtatására.
Itt jött képbe a diéta. Mindent elolvastam a témában, az összes dietetikus ajánlását, az ayurvédikus pitta diéta részleteit, majd egy-két nap kísérletezés után megtaláltam a számomra cseppet sem megerőltető, de igen hatékony diétát, amelyben fontos szerephez jutottak a kedvenceim: a háztartási keksz, a banán és a párolt rizs.
A legnagyobb gondot a reggeli kávém kiiktatása jelentette. Ez sajnos nem volt opció, kellett egy kávémentes időszak, ezt én is éreztem, de az alternatív megoldásokkal bajban voltam. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy szeretem a cikóriát. A pótkávénak is nevezett cikória tényleg nagyon kellemes, telt aromájú alapanyag, amelyet nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek reggeli ital gyanánt, vagy estefelé. Tejes italként egészen múltidéző, a gyerekkorunk pöttyös bögréinek hangulata ott lebeg körülötte. Az meg, hogy tiszta cikóriát vagy kávéval kevert cikóriát választunk magunknak partnerül, az semmi mástól nem függ, mint, hogy melyik ízlik jobban. A piacon akadnak szereplők, az egyik az igazi klasszikusnak számító Ricoré, amelyet jó szívvel ajánlok.
A Ricoré ügyesen összeállított ital, amely nem csupán a egyharmadnyi kávé koffeintartalmával kíván minket tetterős éber emberekké küzdeni, hanem a hozzáadott magnéziummal operálva gyűri le a bennünk lévő fáradtságot.
