Szülinapi vásár a szigeten
A pénteki ragyogó napsütés után, szombaton erős kétségeim támadtak a másnapi időjárással kapcsolatban. Félő volt, hogy a hosszas, több hónapnyi munkával megszervezett vásárunk az időjárás áldozatává válik.
Vasárnap hajnalban azonban már látszott, hogy az égiek megkönyörültek rajtunk és a Finománia második születésnapján rendezett, lassan már hagyományosnak nevezhető kézműves kirakodóvásáron senki nem fog megázni és megfázni.
Edömér barátnőmmel kiegészült csapatunk kora reggel kélt útra, hogy mi is hozzájáruljunk ahhoz, hogy mire az első vendégek megérkeznek minden a legnagyobb rendben legyen. Az árusok mellett a ház most is saját – egyre bővülő kínálatú – standdal készült, valamint Zsolti végre megmutathatta a nagyközönségnek, milyen fagylaltcsodák megalkotására képes. Nem is akart szűnni a sor a fagylaltospult előtt. 
A téli vásáron megtapasztalt gasztronómiai olvasztótégely újra működésbe lépett. Gasztromán ismeretlenek és ismerősök, kóstolni, beszélgetni vágyó barátok, törzsvendég séfpalánták özönlötték el a kertet. Ettek, vásárolgattak, kóstoltak, beszélgettek, változó sorrendben.
Mi pedig figyeltük, ahogy a fákon átsütő nap által pettyezett füvön jöttek-mentek az emberek, apró babák talpaltak mezítláb, a kerti asztaloknál családok ebédeltek, lábukat/gyereküket lógatták a medencébe. Néztük, ahogy a sátrak alatt eladó és vásárló összehajolt egy-egy portéka felett, ahogy üzletek köttettek, barátságok kaptak ölelésben-kézfogásban újabb megerősítést.
Nagyon kellemes, rendkívül fárasztó és hihetetlenül pozitív nap volt a tegnapi. Örülök, hogy sokakkal megint sikerült találkoznunk, hogy másokkal végre találkoztunk és hogy most már mindenki tudja a Rosiban, hogy ki is az az Edömér.
További vásári képek ITT.
