Hja, egzotikus gyümölcs. Mikor a Nők kicsik voltak és már halálosan untam a krumpli-répa-alma háromszöget, kísérletképp vettem egy mangót. Meghámoztam, erősen markolva a csúszós húst lefejtettem a túlméretezett magról, beleharaptam…..és dobtam is kifele. Terpentin íze volt. Isten bizony előtolult az apám festőműhelyében töltött gyerekkorom emlékei, olyan szinten valós oldószerszagot áraztott ez a bizonyos….egzotikus gyümölcs. Itt […]
Nagy híve és örök hirdetője vagyok a házi süteménynek. Ennek ellenére szinte mindig elcsábulok, ha a metró kijárata felé közelítve körülölel a meleg, porcukor illatú műsüti szaga. És nem bírok ellenállni. Beállok, az általában mindig kígyózó sorba (mert az emberek minden szemetet megesznek!!!), majd mikor elfogy előlem a nép, szemlesütve kérek egy pici csokis tekercset. […]
Amik kötelezőek. A télnek is megvannak a maga kihagyhatatlan ételei. Ilyen ez a mézgás valami is, amitől 12 évesen egy szilveszterkor vették el hosszú időre a kedvemet. Persze, így utólag nem csodálom, hiszen a vendégséget szervező háziasszonyunk konyhai teljesítménye a virsli megfőzésében csúcsosodott ki. Mindenesetre közel 16 évnek kellett eltelnie, hogy a férjem kedviért újra […]
…január, február, itt a nyár! Anyám szerint ennek a mondásnak van is veleje. Süt a Nap, már majdnem melegen. Hétvégén is kevés hiányzott hozzá, hogy melegem legyen a télikabátomban. Ezek az apró jelek felélesztik bennem a vágyat, hogy a naptárat júniusnál felcsapva, az elkövetkező nyárunkról tűnődjem. S bár még az utolsó téli kötelességeimnek (kocsonya) eleget […]
