Hétvégére csonka család lettünk. Zsófia igen boldogan és elégedetten masírozott ki az életünkből péntek délután, miközben a nővére könnyek között hajtogatta, hogy szereti a Zsófit és hogy őt is vigye el az Edömér. Így aztán, ahogy a szőke nőnk eltűnt, némi megvetéssel a szája szegletében („Menjünk már, mert nem bírom hallgatni ezt a sírást”) nekiálltunk […]
A havi rendszerességgel elkövetett közös vacsoráink az elmúlt egy évben tényleg ízutazássá váltak. Ettünk indiait, megkóstoltuk az olasz konyhát, próbálkoztunk pálcikával befalni a sushit, elmélyedtünk egy-egy üvegpohárnyi gazpacho felett, egy jó tál horiatiki salátával barátkoztunk…sokfelé jártunk. Alapvetően az én javaslataim és a többiek lelkes egyetértése szabta a képzeletbeli íztérképen tett kalandtúránkat. A mostani vacsorán irányvonalát […]
Na wazze. Romlik az IKEA is. Az igazi, az eredeti, az Örs vezér téri. Ami majdnem csak egy ugrás, mint a szomszédos Sugár, mégis, közel másfél óráig tart tőlünk az út autóval, de az külön sztori. (Demszky, wazze). No nem az a gond, hogy nincs kötbullar, az belefér. Amúgy is: van helyette valami céklásított, egybesütött […]
Tegnap volt szerencsém a Városfal étteremben ebédelni. Tényleg kellett hozzá egy kis szerencse, arról nem is beszélve, hogy a tulajdonossal közösen elköltött ebéd messze túl mutatott egy sima jóllakáson. A zavarba hozóan gazdag étlap böngészése közben már szóba került a "Mit eszik a magyar, ha étterembe megy". Rántott húst. Szólt a kissé szomorú és rezignált […]
