Péntek délután – egy nagy, közös pogácsasütés után – a Muciéknál hagytuk a Nőket. Ők „nyaraltak”, mi pedig egy kicsit kettesben maradtunk. Körbeautóztuk Budapestet (éljen a Colbert híd), 10-ig aludtunk, majd elmentünk, hogy békében megebédeljük. Ez persze nem volt ennyire egyszerű. Bennem felrémlett, hogy valami franciásat ennék, de a férjem arcára nem csalt mosolyt a […]
A szokásos hóeleji – ikres anyák felfalják a világot – túránkon most a kínai ételek világába kívántam elkalauzolni a bevállalós anyákat. A szokásos cipősz/nem cipősz kategórián túlmutató étteremre vágytam, ami talán kicsit autentikusabb, mint a rizs és szaftos csirke ötszázért. Az elmúlt hónapok gasztrotermését végiggörgetve több helyen is Wang mester éttermeinek ajánlataiba botlottam. Dicsérték a […]
A vasárnap délutáni vártúránk után, a fellegekből aláereszkedve egyszerre akadt meg a szemünk a férjemmel a Renaissance étterem bejáratán. "Középkori játszóház a kisteremben". Mivel nekem már meg lett ígérve egy jóféle sütemény, így értelemszerűen arra a döntésre jutottunk, hogy jó lesz nekem egy kis középkori desszert is, amíg a Nők eljátszanak a maguk kedvire. Az […]
A tegnapi Rosinante-val kapcsolatos morgásomra ma az alábbi levelet kaptam. Kedves Mirelle! Tegnap megkapott levelét ill. a blogban megjelent írását olvasva végtelenül elszégyelltük magunkat. Szinte nincs is rá szó, hogy mennyire sajnáljuk! Teljes mértékben egyetértünk Önnel abban, hogy az első udvariatlanságot egy még nagyobb hibával tetéztük. Nem szeretnénk mentegetőzni. Mi a Rosinantéban pontosan arra vagyunk […]
