Először 1990-ben jártam Olaszországban. Anyával kettesben, vonattal vágtunk neki. Nagyon kalandos út volt, bele az éjszakába, kusett nélkül, át az akkor még létező Jugoszlávián. A kedves szomszédaink jóvoltából hosszúra nyúlt utazásunkat követően – a reggeli indulást meghazudtolva – hajnal 1 körül érkezett a vonat Velencébe, Mestrére. Én valamilyen ösztöntől hajtva megéreztem, hogy ez a vonat […]
Mostanában valahogy felfutott a felfújtak csillaga. Napok óta annyi spárgás szuflé kering a neten, hogy már szinte szédül bele az ember. Magam részéről még mindig a spárga levesben történő elfogyasztását tartom a legjobbnak, így a zsenge sípokból rendre az készül. A Nők legnagyobb örömére. Felfújtból meg pont a napokban került a hölgyek elé egy nagyobb […]
Azt hiszem látványosan édesszájú vagyok. Ez van. A férjem néha panaszkodik is egy sort szülőanyámnak, hogy a neje bármire képes egy szeletnyi süteményért, sőt előrevalóbb kalóriaforrásnak tekinti, mint egy szelet szalámit vagy bármilyen sós képződményt. Ezzel nem is szeretnék vitatkozni, maximum egy kósza félmosollyal elismerem, hogy így van. Most a sajttorták háza táján néztem körül, […]
Elkapott. Az erkélyről besuhanó, rozmaring bokrokon illatosodott szél, a szikrázó napsütés. Elvesztem, menthetetlenül nyaralni vágyom, tengert látni, semmittenni, várostróni, tengeren ringani. Ehelyett jelenleg a téli ruhákat száműzöm a padlásra, helyet engedve az ezerszínben pompálló nyáriaknak, a könnyű selymeknek, a szellős vásznaknak, a földigérő múltidézőknek. Közben Dalaras szól, zsályás-fokhagymás csirke ontja az illatát a sütőből és […]
