Mikor nyitott épp másfelé kalandoztunk, így most érkezett el az ideje, hogy megvizsgáljuk, milyen is a budapesti Time Out Market. A kinti hűvös szemerkélésből örömteli volt a kívül és belül is igényesen felújított térbe lépni, ahol a mozgólépcső rögvest a gasztropiacra vitt minket.
A teret jól kihasználó intézmény nem túl nagy, mégis meglepően tágas, vendégtere lehetőséget kínál a közösségi élmény megélésére, de minden adott ahhoz is, hogy kisebb társasággal, barátokkal vagy épp kettesben, egyedül elvonuljunk és békés nyugalomban fogyasszuk el, amit választunk. A választás nem egyszerű. A központi teret keretező látványkonyhák egymásra licitáló izgalmas kínálata rejt magában bizonyos csapdákat, amit egyébként pont a baráti társasággal közös étkezéssel lehet ügyesen megkerülni. Mi azonban most csak ketten érkeztünk, bár nagyon éhesen.
Egy, kisebb asztalokkal berendezett részen hátrahagytuk a dolgainkat, majd elindultunk, hogy felmérjük a terepet. Bevallom, nem voltak terveim, kifejezetten arra vágytam, hogy az egyes helyek és fogások megszólítsanak. A menü mellett ebben egyébként nagy segítséget jelentenek a két oldalt is nyitott látványkonyhák, itt rögvest inspirálódhat az ember, amit látja, milyen finomságok kerülnek a tányérokba és mikkel lavíroznak el a többiek.
Mire bejártuk az emeletet, körvonalazódni kezdett bennünk, hogy nagyjából mire is vágyunk. Nálam egyértelműen a Dudás fivérek gluténmentes pizzája talált be, a férjem az ázsiai vonalat érezte sajátjának. Így aztán rendeltünk a Pingrumba kínálatából egy báránykebabot, a 101 Bistro konyhájáról egy marhalevest és nekem pedig már sült is a gluténmentes alapokon nyugvó margharita, amin a San Marzano DOP paradicsom mellett fior di latte és egy kis friss bazsalikom kellette magát.
A rendszer ügyes. Minden rendeléshez kaptunk egy-egy, az adott hely logójával ellátott csipogót, amely jelzett, amikor a fogásaink már készen vártak ránk. Így viszonylag jól tervezhető az étkezés menete és tényleg gördülékeny, mind a konyha, mind a vendégek tekintetében.
A fogások mennyiségére nem lehetett panasz, a 101 Bistro aranyló, hosszan főzött, mély ízű Tajnani klasszikus marhalevese tisztességes méretű tányérban, gazdag beltartalommal érkezett, szaftos marhahússal, tésztával, lágy tojással és friss újhagymával. A pizzám is pont akkora volt, amivel egy átlag hétköznap már a jóllakást kockáztatom, a Pingrumba-féle báránykebab és a mellé kínált pita szintén tisztességes főfogásnak számított.
Boldogan falatoztunk, néztük a teret kint és bent, a Blaha zajlott a maga megszokott medrében, bent pedig – a szerdai koradélután ellenére – folyamatosan érkeztek a vendégek, lehetett bőséggel hallani magyar hangokat, de a budapesti kínálatra kíváncsi külföldiből is akadt bőven.
Az Anyukám mondta gluténmentes pizzája – aminek a kontaminációval kapcsolatos információit megkaptam, megértettem és saját felelősségre választottam – hibátlan volt. A legtöbb esetben ennél a műfajnál a feltétekre hárul minden felelősség, hogy az ehetőség határán belül tartsák a fogást, itt a tészta élvezeti értéke is rendkívül magas volt, Dudásék megugrották, ami leginkább csak az olaszoknak jön össze.
Elérkezett az ideje egy újabb körnek, jöhetett a Bigfish és a Szaletly, mindegyikünk a maga gyomra és elképzelései szerint haladt, így került elénk egy csodás sushitekercs-válogatás, a libamáj-lazac, tonhal–szarvasgomba, spicy tonhal makikból és lazac rollból álló mozaik.
Illetve érkezett meg az én desszertem a Szaletly konyhájáról, a sóskaramellás, olívaolajcseppekkel megbolondított madártej, amin extra méretű tojáshab úszkált, tisztességes mennyiségű karamell alatt.
A Time Out Market italfronton is szép kínálattal bír, a tematikus bárok (vodka és bor) mellett a legnagyobb italmérésében kávét is kínál az arra érdemeseknek. A precíz, jó kialakítású környezet itt is leköveti a funkciót, azaz a bútorzat és az elrendezés a bár igényeihez igazodik, nem véletlen, hogy mi is áttettük a székhelyünket ide, és az étkezést egy-egy jó kávéval zártuk a fotelekben ücsörögve.
A Time Out Market azt adja, amit elvárunk tőle: minőségi választékot, tisztességes, jó alapanyagokra épülő fogásokat a magyar és a nemzetközi konyha legjavából. Kellemes metszetét kínálja a budapesti vendéglátóhelyeknek, miközben – ha csak két étterem erejéig is, de – felvillantja a magyar vidéki gasztronómia értékeit. Jó lehetőséget kínál munkaebédekre, szerteágazó igényekkel rendelkező baráti társaságok számára, szervezhetünk ide randevút, beugorhatunk egy-egy koktélra, kávéra, levesre a Hai Nam-ban vagy épp egy vaníliasodóval kínált almás pitére Pesti Pistihez a Canteenba.
A külföldi vendégeknek meg egy igazán izgalmas színes pannó, amelyen az ismert nemzetközi fogások mellett jól képviselteti magát a magyar gasztronómia, megadva a lehetőséget, hogy mindenki a saját tempójában, vérmérséklete szerint ismerkedjen a helyi gasztronómiával.
