Anna szerdán elhagyta az egyik plüssét az ohodában. Az össze Zsuzsinéni, a szomszéd csoportos Kinganéni, a dadus, már mindenki mindent felforgatott szerencsétlen ifjabbik Tókutya után, de sehol semmi… A maradék három kutya, az ebehagyott hölggyel szomorkodik itthon. Én meg gondoltam, hogy az ohodában lévő falra gyártok egy tacepaót.Holnap ki is szegezem, hátha…
Egy hete levélben megkeresett egy hölgy, aki olvassa a blogot, hogy szeretne megajándékozni egy GoodFood-dal. Ma találkoztunk. A magazin mellé, kaptam még egy csokornyi tavaszt is. Kedves Krisztina! Nagyon szépen köszönöm. 😉
Ma medvehagymavadászatra indulok. Rettegj Békási piac! Meg vágyom még néhány apróságra, így amíg a Nők az ohodát amortizálják, addig én gyorsan begyűjtök ezt-azt. Anna az utóbbi időben nagy barátságot ápol egy Barnus nevű kisfiúval. A múltkor egy veszekedésünk végén (komolyan olyan vitáink vannak, mintha kamasz lányom lenne) közölte, hogy az ő szíve össze van kötve […]
Mert a lelkem mélyén még mindig krisztinavárosi lány vagyok. Igaz, már hét éve nem lakom a Naphegy lábánál és ritkán vetődöm arrafele, de a hely változásait még mindig követem. Így érthető, hogy kíváncsi voltam, hogy a régi Auguszt cukrászda helyét elfoglaló Dérynéből vajon mit hoztak ki az új tulajdonosok. Déryné kritika
