Tegnap volt szerencsém a Városfal étteremben ebédelni. Tényleg kellett hozzá egy kis szerencse, arról nem is beszélve, hogy a tulajdonossal közösen elköltött ebéd messze túl mutatott egy sima jóllakáson. A zavarba hozóan gazdag étlap böngészése közben már szóba került a "Mit eszik a magyar, ha étterembe megy". Rántott húst. Szólt a kissé szomorú és rezignált […]
A Casablancát Eszter ajánlotta, még a jómúltkor, de sajnos akkor annyian voltak, hogy esélyünk se volt itt ebédelni. Most a hét közepén lefoglaltam az asztalunkat, így nyugodt szívvel tűrtem, amíg a 4 gyerek a főtér műpatakja felett ugrált, erőst kockáztatva a vizesen ebédelést. De valahogy megúszták. Aztán időben elkanyarodtunk a főcsapásról, elheveredtünk a ház […]
Ma nagyot csavarogtunk. Kezdtük a Keserédessel, amit szerintem ezentúl kötelezően látogatni fogunk, mert a Nők, már a héven a csokizdával voltak elfoglalva. Itt az összes plüssállat felvonultatása után, ettünk egy-egy csodás bonbont, majd erőt gyűjtve keresztülvágtunk a városon. Szeretek a lányokkal csavarogni, egyre inkább amolyan erdei iskolává válok, mert az út közben ért benyomásokat rögvest […]
A kezdeti bizonytalanság után, az ízutazó ikresanyák már úgy felbátorodtak, hogy belekóstoltak Japánba, a Wasabi jóvoltából. Mielőtt bárki vitriolosan elsziszegné a foga mellett, hogy "hah, na az se a legautentikusabb", közlöm: nem az volt a cél, hogy földön ülve együk a sushit, hanem, hogy egy jó vacsora keretet biztosítson 16 nő aznapi fecseghetnékjéhez, miközben […]
