A Csali csárdában úgy 10 éve voltam először. Amolyan családi hétvégén, a keresztlányom szüleivel. Halat ettünk. Nyár volt, a tó felől kellemes hűs jött és nekem nagyon tetszett a hely. Később a férjemnek is megmutattam, hogy hogyan is kell Solymárnál lekanyarodni, hogy elérjük a csárdát. Visszajáró vendégek lettünk. Aztán vittük a Nőket is (hogyan […]
Szikora Imre „bácsinak” és feleségének köszönhetően nagyon kellemes délutánt töltöttünk a Nőkkel a Rosinante fogadóban. Olyan igazi ráérős ebédünk volt. Kis padlizsánkrémmel indítottunk, levesekkel folytattuk. A Nők húslevest kértek, a férjem a lencselevesre szavazott, én meg egy kis kacsalevest választottam a megújult étlapról. A minőségről nincs is mit írni. Hibátlan. A lencseleves receptjét elkunyeráltam, mert […]
Péntek délután – egy nagy, közös pogácsasütés után – a Muciéknál hagytuk a Nőket. Ők „nyaraltak”, mi pedig egy kicsit kettesben maradtunk. Körbeautóztuk Budapestet (éljen a Colbert híd), 10-ig aludtunk, majd elmentünk, hogy békében megebédeljük. Ez persze nem volt ennyire egyszerű. Bennem felrémlett, hogy valami franciásat ennék, de a férjem arcára nem csalt mosolyt a […]
A szokásos hóeleji – ikres anyák felfalják a világot – túránkon most a kínai ételek világába kívántam elkalauzolni a bevállalós anyákat. A szokásos cipősz/nem cipősz kategórián túlmutató étteremre vágytam, ami talán kicsit autentikusabb, mint a rizs és szaftos csirke ötszázért. Az elmúlt hónapok gasztrotermését végiggörgetve több helyen is Wang mester éttermeinek ajánlataiba botlottam. Dicsérték a […]
