Éljenek az ikres anyák és apák! A tegnapi körkérdés megválaszolói ugyanis javarészt ők voltak, aminek én személy szerint szívből örülök, bár kicsit sajnálom, hogy a gasztroblogger szféra, 1-2 kivételtől eltekintve, ilyen mély hallgatásba burkolódzott. Annyi bizonyosan látszik, hogy mindenki másképp csinálja, másra esküszik. Varietas delectat, tartja a latin és azt hiszem ez így is igaz. […]
Régóta izgat, hogy ki hogy csinálja, mármint a palacsintát. Akár ostobaságnak is tűnhet, hisz véges számú hozzávalóból, kötött készítési móddal előállítandó dologról van szó, ennek ellenére ahányszor rákérdezek: mindig más és más választ kapok. Szeretnék egyszer és mindenkorra a végére járni a palacsinta-rejtélynek, így kérem a kedves erre tévedőket: Komment formájába osszák meg tapasztalataikat, titkos […]
Másképp nem megy. Ez van. El lehet érte ítélni, hogy nem vagyok annyira sznob, mint amennyire kéne. De pont ez a sine nobilitate engedi, hogy ne csak azok a helyek legyenek számomra elérhetőek, ahol porcelánból, keveset, ujjeltartva. Naszóval. Többgyerekes szülőként a hétvégi éttermezést olyanra szeretjük csinálni, hogy mindannyian jól járjunk a programmal. Így esett újfent […]
Talán már említettem, krisztinavárosi lány vagyok. A Naphegyen nőttem fel, a Tabánban barangoltam, magaménak érzem a Gellért-hegy és a Vár közé ékelődött kis földdarabot. A történetével együtt. Ahogy nőttem, úgy élt bennem az a sok mese, régi kép, zörgő képkocka a Halálos Tavaszból, mindaz, ami az én kicsiny városom múltját jelentette. Így aztán, amikor Maci […]
