Újabb nemzetközi szakmai elismerésben részesült a chocoMe

Lassan megszokjuk, hogy nincs olyan év, amikor a Chocolate Award díjátadóján ne szólítanák – akár virtuálisan is – többször dobogóra Mészáros Gábort. Idén sincs másképp, a helyzetre való tekintettel kissé nehézkes bírálati folyamat eredményeként most is hasonlóan vélekedtek az ítészek, mint eddig: amit Gábor csinál, az megérdemli az elismerést.

Az idei nyár és a Chocolate Awards kelet-európai versenye ugyanis igazi díjesőt hozott: a magyar manufaktúra összes nevezett terméke dobogós helyezést ért el, a versenyről két arany-, két ezüstéremmel távozott, plusz három különdíjjal is jutalmazták a Gábor alkotásait.

Az Anna által már régóta kedvencnek kikiáltott, mangós töltelékű chocoMe Petit ezüstérmes lett, sőt különdíjat is érdemelt a magas minőségű alapanyagok használatáért. A chocoMe Raffinée 3 – ami a tavalyi év meglepetése volt számomra, azóta is az egyik kedvenc termékem a palettáról – szintén több győzelmet is magáénak tudhat, a hármasból két íz szintén megérdemelte az alapanyagokért adható különdíjat. Az egyikük a pikáns Nepáli Timur borsos couverture-rel bevont szicíliai mandula, a másik az étcsokoládéval és yuzu couverture-rel bevont szicíliai mandula, amely madagaszkári étcsokoládéval készül. Azért a harmadik drazsé sem maradt ki a sorból, a Mogyorós tejcsokoládéval és passion fruit couverture-rel bevont piemonti mogyoró ezüstérmesként végzett a regionális döntőben.

Gábor termékei nem véletlen ilyen sikeresek, a minőségi alapanyagok mellett ott a beléjük fektetett energia, a folyamatos, töretlen munka, Gábor alkotó zsenije, amely jó érzékkel megy a trendek elé, és diktálja azokat.

chocome2020

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Egy csészével a tökéletes napért – megérkeztek a Costa kávéi

Szögezzünk le valamit: a szüleim erősen kávéfüggők. Ennek köszönhetően én is hamar megismerkedtem a kávéval, sőt, amikor három éve Costa Ricában voltunk, akkor kávéfarmon, pörkölő üzemben is jártam. Bár nagyon alapos bemutatón szemléltették az arabica ültetvényen zajló munkát, és a kávébabok feldolgozását, az egész számomra nem ért igazán sokat, hiszen akkoriban még csak ritkán ittam egy kávét, főleg akkor, ha kínáltak.

Egy haszna azonban volt a lassú ismerkedésnek: a mai napig nem a praktikuma miatt fogyasztom a kávét. 

Azóta persze már viszonylag sokat kávézom, még az iskolában is van egy kis piros kapszulás kávéfőzőnk. Viszont bármilyen furcsa, én még – a Costa Rica-in túl – sosem vettem részt kávékóstoláson. Kóstoltam már sokféle kávét, de sosem ittam úgy ezt az italt, hogy közben egy szakember elmondja, hogy ami a poharamban van, az mitől olyan amilyen.

Ez tegnap megváltozott. A Costa Coffee baristája, Gávris Iván nem csak, hogy remek kávét készített nekünk, hanem részletesen azt is elmagyarázta, hogyan kell egy ilyen italt helyesen kóstolni. 

Costa_Coffee

Korábban sosem szerettem a rövid fekete kávékat, de csak most, pontosabban tegnap jöttem rá, hogy nem az itallal volt gondom. Nem ittam jól. A bemutatón ugyanis megtudtam, hogy az undorító és egyben viccesnek is ható szürcsölésnek mekkora szerepe van abban, hogy az ízeket rendesen érezzük. Iván azt szintén elmesélte, hogy Gennaro, a Costa mester baristája olyan hangosan szürcsöl, hogy négy emelettel lejjebb is hallani, ha kóstol. 

Gennaro azonban nem csak szürcsölésével vált legendává körünkben, találkoztunk is vele, pontosabban egy videóüzenetben köszöntött minket, és elmondta, hogy mennyire örül, hogy végre nálunk is elérhetők lesznek termékeik, amelyeken annyit dolgoztak. Szerinte nem érdemes Costa kávé nélkül kezdeni a napot, mert ilyenkor akár az egyszerű dolgok is félremehetnek. De nincs mit aggódnunk, hiszen most, hogy már a szemes és őrölt kávéik is elérhetők, azaz sokat könnyebb dolgunk lesz, hiszen bármikor, otthon is elkészíthetjük és fogyaszthatjuk, a gondosan megalkotott kávéikat. 

Costa_Coffe_portfólió

Hamarosan kapszulás változatban is érkeznek majd a Costa kávék, és akkor már a mi kis piros kávéfőzőnk szintén főzhet olyan kávét számunkra, amellyel biztos semmi nem megy félre a nap folyamán.

(Szerző: Hildebrand Celina Anna, Fotós: Mészáros Péter/Coca Cola HBC)

costa2_v

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A sörök színes világa – Megszületett a Kőbánya X

Hajlamosak vagyunk mindent feketében és fehérben látni, nehezen hisszük, hogy vannak átmenetek, pedig igenis léteznek. Erre mutatott tegnap nagyon szép, ízes és követendő példát a Dreher Sörgyárak és a Mad Scientist csapata.

A Kőbánya X teljesen új márkaként debütál a piacon, jelenleg két terméket tartalmazó portfóliója azonban nem nevezhető szegényesnek, hiszen a közel egy éves munka eredményeként két olyan ital született, amiben minden benne van. A koprodukció valóban közös értékeken alapul, amelynek remek platformja a mindként cégnek otthont adó X. kerület, a hazai sörgyártás egyik origója, Kőbánya.

Szilágyi Tamással, a Mad Scientist tulajdonosával beszélgetve egy nagyon izgalmas, mai történet bontakozott ki: a Dreher az elmúlt két évben – a vezetőváltást követően – egy egészen új, innovatív útra lépett. A változások sorába azonban nem csak a termékfejlesztés irányváltása tartozott bele, hanem a környezet megismerése is, a piacon lévő kisebb, kézműves sörfőzdék tevékenységének feltérképezése, a fogyasztók igényeinek kiismerése.

Ennek az irányváltásnak a részeként ismerkedett össze a Dreher és a Mad Scientist, akik – a kezdeti udvariassági körök után – közös fejlesztésben kezdtek el gondolkodni. Pontosabban a Dreher kereste meg a Mad Scientist csapatát, hogy szeretne a kisüzemi sörfőzdék hangulatából, stílusából valamennyi átemelni.  A közös márka jó lehetőséget adott a függetlenedésre, a recepteket a sörfőzőmesterek közösen alkották meg, a nagyüzemek technológiáját és évszázados tudását keresztezték a kisüzemi sörgyártás friss, kísérletező szemléletével. A két termék pedig valóban közös szellemi tulajdonként született, ahol a Lager a Drehernél készül, míg a Stout a Mad Scientist üzemében.

Underground Lager

A két csapat sörfőzőmesterei elsőként a hazai piacon és nemzetközi szinten is messze a legnépszerűbb sörtípust, a lágert gondolták újra. A Kőbánya X Underground Lagerhez a magas minőségű, speciális, világos maláta mellett Bajorországból származó Spalt és Saphir komlókat használnak. Az sörkészítés folyamatában tradicionális sörfőzési eljárásokat alkalmaznak, a sört alacsony hőfokon, pincében erjesztik, majd hosszabb ideig kondicionálják. Amíg készül, addig többször adnak hozzá aromakomlót: hagyományos módon, a főzőházban, a komlóforralás során, illetve modern hidegkomlózási eljárással, az erjesztést követően. Ennek eredményképp született meg a fűszeres, visszafogottan citrusos, kristálytiszta és szinte ropogós láger.

Catacomb Coffee Stout

A piacon a lágert követően elérhető lesz a Kőbánya X másik fejlesztése is, a Catacombs Coffee Stout, amely egy igazi fekete sör. Ennek az italnak az elkészítése odafigyelést és precíz erjedésvezetést igényel. A pörkölt és enyhébben pörkölt árpamaláta mellett zabmaláta, zabpehely adja a krémességét, illetve kolumbiai single origin specialty kávét is főznek a sörbe. Ennek a sok izgalmas összetevőnek köszönhetően válik az ital – lágy malátássága és szénsavassága mellett – kellemesen kávés, picit kakaós, étcsokis beütésekkel gazdagított, karamellás ízű itallá. Tökéletes választás, akár egy jegeskávé helyett is.

50137708241_7f537dbf86_c

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Az Álmok Háza

Agatha Christie gyerekkorom óta nagy kedvencem. Vele szerettem meg a krimi műfaját, ő hozta hozzám közel az angol vidéket, és én pedig rajta keresztül fertőztem tovább egy újabb nemzedéket. Most, a karantén alatt is ő mentett meg, a furcsa élethelyzetben türelmetlen lettem, a tehetetlenségemen az imádott hobbim, az olvasás sem segített, valahogy nem tudtam átlépni a lapok alkotta világba, annyi minden zakatolt a fejemben. Elővettem hát az apámtól örökölt Albatrosz könyveket, és szépen sorban újraolvastam a régi nagy kedvenceket. Christie hatott, vele főúri kastélyokban jártam, rendkívül okos kutyák buksiját cirógattam és figyeltem a kegyetlen harcot, amelyet az eső és a szél vív a sziklákkal, miközben szép csendben mindenki jobblétre szenderül.

Christie tehetségéhez nem fér kétség, hiszen idén 100 éve pont, hogy elvarázsolja a közönségét, hogy olyan bűnesetekkel megfűszerezett társadalomkritikákat ír, amelyeket élvezettel olvasunk újra és újra. Hogy honnan volt benne ennyi ötlet, hogyan tud – a hatvanas évek fordításában is – mai, pergő és szellemes maradni? Ez a nagy írók titka, aminek most egy részére fény derül. Pontosabban Az Álmok Háza olyan antológia, amelyben az írónő első, már publikus szárnypróbálgatásaival találkozhatunk. A gyűjtemény erőssége Agatha tudásában rejlik, bár néhány novella kissé kiforratlan a későbbiek tükrében, de összességében egy rendkívül erős szöveget tarthatunk a kezünkben.

Egyik novella hangulata már előrevetíti a Tíz kicsi néger baljóslatú miliőjét, a másikban a vidéki élet egyhangúsága mögött rejlő feszültségeket tárja fel biztos kézzel, míg olyan érdekességekre is bukkanhatunk, amelyek szép párhuzamot teremtenek közte és későbbi, visszatérő karaktere, a kissé hóbortos Ariadne Oliver között. Nem lövöm le a poént, de aki szerette a Gloriett a hullának című regényét, annak tetszeni fog, amit a könyvben talál.

Egyszóval Az Álmok Háza remek olvasmány, jó kiegészítése a Christie-életműnek, méltó ünneplése a 100. évfordulónak.

christie

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS