Édes pillanatok kávéba rejtve

Sokszor sokféle formában zengtem már ódát a kávéról. Kamaszkorom óta a napjaim részét képezi a kávézás. A koffeintartalom helyett jóval inkább az ízek, a szertartásosság, az öt percnyi magány vagy a több órányi társas lét az, ami a kávéivást számomra ilyen fontossá teszi.

Az évek alatt egyre többet és többet tanultam meg a kávéról, megismertem a fajtáit, rájöttem, hogy mely termőterületek a kedvenceim, a kávészemek pörkölésénél is nagyjából megtaláltam, hogy hol találkozik az erősség és az én ízlésem, valamint rájöttem arra is, hogy nem korlátozódom bizonyos típusú kávéra, hangulat, hely, napszak, sőt évszak függvénye, hogy milyen kávé fogyasztását preferálom.nes1

Télen a latte típusú kávékat engedem be az életembe, ilyenkor jól esik egy hosszabb, meleg ital, az éttermi látogatásaimnál, kávézók tesztelésénél a ristretto-t részesítem előnyben, ennek elkészítéséből rengeteg mindent le lehet szűrni, Itáliában csak és kizárólag espresso macchiato-t iszom, míg a nyári hónapokban a kevés hideg tejjel megkínált lungo vagy a fagylalttal kínált affogato válik a napjaim részévé.

A kávé sokszor helyettesíti a desszertet, a gőzölt tejhab édessége pont annyit dob az összhatáson, ami számomra egy jó kávés italt már a desszert kategóriába emel, ha meg maga a kávé is valamilyen édeskés, süteményekre hangolt plusz tartalommal bír, akkor valóban felé a kávézás egy sütemény adta élvezettel.

Ezért várom mindig lelkesen a Nespresso sütemény ihlette kollekcióit, amelyek időről-időre visszatérnek a porondra, hogy elkápráztassanak minket. Most egy újabb remek triumvirátus érkezett a Barista Creation égisze alatt, a francia cukrászat kedvencei ihlették a kávékészítőket, és az eredmény egyértelműen kedvemre való.

A desszertértékű kávék igazán jó italok alapját adják, a Vanilla Éclair, a Caramel Crème Brûlée és a Cocoa Truffle jól megkomponált, kerek ízeket adnak a vásárlóknak, reméljük sokáig velünk marad ez a szezonális kollekció.

nes2

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ez a húsvét más lesz

Sokunk életében az idei húsvét nagyon más lesz. Talán anya emlékszik még háborús ünnepekre, szűkölködő időszakokra, de nekem, a magam negyven évével újsütetű érzés az idei ünnep. Bár már egy bő hónapja kint virít a lakásban a dekoráció, a jelenkor eseményei azért csak felülírták, valamelyes lemosták, vagy inkább a karanténnal összemosták a Húsvétot.

A változás nem csak nálam zajlott le, a prioritások nem csak a mi háztartásunkat szabták át, jó eséllyel a világon mindenütt máshova kerültek a hangsúlyok.

A húsvéti készülődés ugyan nem maradt el idén sem, de súlyából sokat vesztett, és ezt a Magyar Édességgyártók Szövetségében is látják, érzik. A bezártság ellenére életre hívott online sajtótájékoztatójukon elhangzottakat magam is alátámaszthatom: idén jóval kevesebb csokitojás és csokinyúl költözik be vasárnap reggel az otthonunkba, mint szokott.

MESZ_husveti_nyuszi_kismeret

Ennek nálunk főleg mi, Nők vagyunk az okai, a szokásos futkorászós életmódunk helyett – sporttal megtöltött, de – itthon zajló mindennapjainkba ezek a nyulak most nem csak az édes pillanatokat, hanem egy csipetnyi lelkifurdalást is hoznak, hiszen a beltartalmukat sok esetben most nem tudjuk lefutni, legyalogolni, elégetni. A karantén utánra viszont vannak terveink és egy adott ruhatárunk, amin szintén nem kívánunk változtatni.

Ha nem is feltétlen ebből a megfontolásból, de a társadalmunk jelentős része szintén a funkcionális, egészségesebb snackek felé vette az irányt, ezen a tavaszon a müzliszeletek piaca ugrott meg, jó eséllyel a tartósságuk, és a bennük található tápanyagok, alapanyagok okán.

A lakossági tárazások másik nyertesei a sós snackek lettek, ezekből is jóval több fogy, mint korábban, látványosan a kekszek és a snackek korát éljük.

A csokinyulak viszont ott árvállnak a polcokon, a szakzsargonban figurális termékekként emlegetett nyulak és csokitojások piaca idén csupán az amerikaiaknál ugrott meg, a magyar lakosság – hozzánk hasonlóan – szolidabb módon vásárolt be az ünnepekre, bár a gyártók szerint azért óvatosan bánjunk a nyulak elhagyásával, mert lesz az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy a csokinyúl pont annyira a húsvétunk része, mint a sonka (és igen).

Az édességek gyártása azonban folyamatos, a magyar piac szereplői egyhangúan kijelentették, hogy fennakadások nélkül képesek működni, a munkaerő megtartására törekedve, a legszigorúbb higiéniai szabályokat alkalmazva dolgoznak azon, hogy ne legyen üres polc a boltokban. A beszállítások mostanra stabilizálódtak, a keksz és funkcionális termékek vonalán érezhető volumennövekedést tudják kezelni, nem lesz hiány semmiből.

Mert az édességre ebben a furcsa, bizonytalan helyzetben is szükségünk van. Egy falat emlékre, a gyerekkorunk ízeire, a felnőttkorunk kedvenceire, amelyek az állandóság biztonságát jelentik számunkra. Én a magam részéről a Nőkkel együtt csokoládéval és a kedvenc gumicukraimmal ünnepelek.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A megváltó quiche

A franciák tudnak valamit. Ugyanis feltalálták a főéteként tálalható rántottát, a quiche-t. A pitetálba rögtönzött fogás négy éhes martalócnak is pont elegendő, és nagyjából 10 perc energiaráfordítással összeállítható. Variációinak sora nagyjából a végtelen, hiszen minden alkotóeleme helyettesíthető, elhagyható, vagy mással pótolható.

Ok, a tészta nem.

Ha szerencsénk van, akkor akad otthon leveles tészta. Vagy a boltban. A hűtött kitűnő, hiszen azonnal nekiláthatunk az ebédnek, de a fagyasztott se rossz, hamar kiolvad és jól lehet vele dolgozni.

Ha viszont nincs leveles tészta, akkor készíthetünk mi magunk is, vagy gyúrhatunk egy picit sós omlós tésztát, azzal is tökéletesen működik mindegyik quiche recept.

A quiche lényege három, na jó, négy dologban áll: tészta, töltelék, tojás-tejszín, sajt.
Azaz, ha megvan a tészta, akkor jöhet a töltelék. A klasszikus quiche szereti a dinsztelt vöröshagymát, a póréhagymát, a finomra vágott újhagymát, a sonkahagymát. Kifejezetten kedveli a húsos szalonnát, főleg, ha előtte jól kisütöttük a zsírját, amit a tojásos-tejszínes töltelékhez keverhetünk majd. De azt sem bánja, ha a tészta aljára néhány szelet prágai sonkát fektetünk, és erre halmozzuk, amit szeretnénk.

A quiche-be kerülhet párolt gomba, cukkini, padlizsán, szeletekre vágott húsparadicsom, lecsepegtetett konzerv kukorica, konzerv borsó, vagy csicseriborsó, esetleg ezek keveréke. Kerülhet bele párolt mángold, sóska, spenót, előfőzött vegyes fagyasztott zöldség (szintén gondosan lecsepegtetve), rózsára szedett, párolt brokkoli, karfiol, finoman megdinsztelt édeskömény, amit kapunk, és amihez kedvünk van.

Amikor összeállít a fejünkben a töltelék (nem, még nem szórtuk meg vele a tésztát, mert csak feleslegesen áztatnánk vele), akkor jöhet a habart tojás, amit tejszínnel, tejföllel, cream fraiche-sel, túróval, ricottával, kókusztejszínnel, rizskrémmel kikeverve, sózva, fűszerezve előkészítünk.

Majd a pitetálba tesszük a tésztát, megszurkáljuk egy picit az alját, majd belehalmozzuk – egyenletesen elosztva – a tölteléket, és óvatosan nyakon öntjük a tojásos öntettel. Végezetül reszelt sajttal alaposan megszórjuk (ez lehet trappista, edami, gouda, de tépett mozzarella, vagy egy kis reszelt parmezán is jöhet) és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk.
A sajt megint tökéletes indikátor, mire megszínesedik a tészta tetején, a töltelék is megszilárdul, a tészta is megsül. A kész quiche-t érdemes hagyni hűlni, majd szobahőmérsékleten szelni, enni.

Quiche Lorraine
Spenótos-ricottás quiche
Paradicsomos-túrós quiche 
Cukkinis quiche

quiche

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Carlos Ruiz Zafón: A köd hercege

A karantén egyik nagy előnye, hogy időt hagy az olvasásra. Mivel mostanában a nagy kedvenceim újraolvasásával töltöttem az estéimet, szinte adott volt, hogy az egyik legkedvesebb kortárs íróm -magyarul most először megjelent – első regényével folytatom a sort. Zafón nálam a Szél árnyékával és az Angyali játszmával örökre beírta magát a kedvencek közé. Nem csak azért, ahogyan képes megeleveníteni Barcelonát, hanem egyszerűen azért, mert úgy írja felül az urban fantasy műfaját és teremt belőle valami egészen egyedi, a valóság mezsgyéjén egyensúlyozó, érzelmekkel gazdagon szőtt, de mérhetetlenül sötét hangulatú regényt, hogy az soha nem fordul át giccsbe, pont úgy, mint Gaudi épületei.

Az eddigi összes magyarul megjelent könyve után furcsa volt kézbe venni az elsőt, ami ráadásul egy ifjúsági regény. A könnyen olvasható könyvecske felépítésében, baljós hangulatában, finom eleganciájában, a szereplők egymásrautaltságában, reményvesztettségében, a mágia felszínre törésében már minden zafóni jegyet tartalmaz. Kicsit még kiforratlanul, kidolgozatlanul, de a későbbi regények alapjait már oldalról-oldalra megtalálni benne.

A regény koránt sem hibátlan, a leíró részei az érett Zafónt idézik, a cselekmény azonban még kicsit kapkod, rengeteg mondanivaló fut a rövid fejezetek hátterében, mintha csak arra várna, hogy valaki rákérdezzen a részletekre. Ebben a kötetben a mágia még elvarratlan szálakon keresztül húz magához.

Zafón rajongóinak érdekes olvasmány, afféle kortörténeti lenyomat, amelyben sok későbbi karakter, helyszín felsejlik, a könyv által megcélzott korosztály, a kamaszok számára azonban jó bevezetés lehet ebbe a furcsa hangulatú írói világba, amely, ha egyszer beszippantott, biztos, hogy rabul ejt.

ködherceg

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS