Itt a Whopper Dog!

Tökéletes ötlet volt egy féktelen bendőjű kamasszal érkezni a Burger King bemutatójára. Az örökké éhes, szendvicsek fogyasztásában verhetetlen lányomnál jobb alanyt nem is találhattam volna a ma bevezetésre kerülő háromféle hotdog tesztelésére.

bk3

TukTukkal érkezünk, dübörög a BTS és Zsófi boldogabb, mint valaha :)

A gyorséttermi lánc ugyanis új termékkategóriával jelent meg a piacon, mostantól nem csak a hamburgerhúsok lángon sütöttek, hanem a magas marhahústartalmú (közel nyolcvan százalékos) német kolbászkák is grilleződnek egy sort mielőtt a hotdog kiflibe kerülnének.

A szortimentben háromféle hotdog érhető el, a klasszikus, pirított hagymával gazdagon megkínált Crispy Dog mellett ott a Whopperben megszokott ízekkel, kiegészítőkkel operáló Whopper Dog, illetve a jalapeno paprikától kellemesen csípős, kissé pikáns, sajtszószos Chili Cheese Dog.

bk2

Teszteljük mind a három hotdogot, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk :)

Zsófi érezvén a kóstolás súlyát az általam feltett “No, melyik ízlik a legjobban?” kérdésre kapásból rávágta, hogy a sült krumpli. Majd mérlegelte a válasza helyességét és a Crispy Dog mellett tette le a voksát. Nálam kiütéssel győzött a jalapeno paprikás változat. Az elmúlt két hétben 10 étteremben tesztelték a hotdogokat, s az eddigi adatok szerint az átlagfogyasztó számára a már ismert Whopper alapokon nyugvó hotdog az igazi befutó.

A lényeg, hogy gyerekkorunk street foodja mostantól minden Burger Kingben elérhető, s ha nem is félbevágott óriáskifliben szottyog a ketchup, viszont a szikkadt baromfivirsli helyett ízes, izgalmas sült kolbász található benne.

bk1

Az Oktogonon most ilyen a Burger King logó :D

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Lekvárosház a város közepén

Kaldeneker Gyurival és Szandival először még a Rosinante-ban működő főzőiskolánkban találkoztunk, ahová Gyuri vendégséfként érkezett, Szandi pedig a nagyon cuki kézileg varrt nyulait hozta (amiből egy azóta is a Nők szobájában él).

Gyuri akkor már javában főzte a lekvárokat, amelyek azonnali addikciót váltottak ki a kóstolókból. Anna az eperlekvárért rajongott, nálam meg egyértelmű befutó és örök szerelem lett a paprikalekvár, amit szinte bármihez lehet enni, vagy csak úgy magában, kanálszám.

IMG_6211Ekkortájt kezdett el felfutni a Lekvárosház, születtek a jobbnál-jobb kombinációk, számos boltban ott figyeltek a jellegzetes, szögletes lekvárosüvegek. Majd jött a webshop. Igen ám, de az áruházakban csak sátoros ünnepeken, a webshopban meg sehogy sem lehetett megkóstolni ezeket az izgalmas lekvárokat, s így sok vásárló nem tudta eldönteni, hogy melyik ízt vegye/rendelje meg.

De ennek a bizonytalan létnek most már vége, hiszen itt a belvárosi Lekvárosház, ahol Szandi és Gyuri szívesen mesél a lekvárokról, lehet kóstolni vagy akár a mesterszakács segítségét kérni a lekvár felhasználást illetően, hiszen egy üvegnyi finomsággal nem csak a kalácsunkat kenhetjük meg, hanem süthetünk velük, vagy akár a grillre szánt húsok pácolásához is felhasználhatjuk.

A bolt egy igazi ékszerdoboz, pici, barátságos, megannyi rejtett zuggal, finom részlettel, falatnyi apróságokkal, amelyek jó kiegészítői lehetnek bármelyik konyhának. A Kálvin téren található üzlet azért is remek, mert ide is rendelhetjük a webshopban összeválogatott termékeket, s a városban jártunkban-keltünkben könnyedén összeszedhetjük a lekváros pakkunkat.

IMG_6170

Fotókredit: Kocsis Judit Colorgraphers
Tervező: KOZIE The Idea Bar

 

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Sajtot a grillre!

Amikor én kislány voltam, minden télen és nyáron a Tátrában üdültünk. Zakopane afféle második otthonommá lett, s a lengyel gasztronómia a véremmé vált. Ettem a krumplilevesüket, ittam a céklalevüket és rajongtam a sajtjaikért.

A gyúrt hegyi sajtokat télen/nyáron az út szélén álló vagy a piacon tereferélő helyi gorál asszonyoknál szereztük be, s én hol a ródlin ülve rágtam boldogan, hol a hegyi túrán került elő a hátizsákból. Aztán úgy tíz éve egyszer arra lettem figyelmes, hogy az én kedvenc, egy zlotyis sajtom, az oscipec most már kis, hordozható grilleken sült az út mentén, ellenállhatatlan illata pedig jobb cégér, mint bármilyen extra reklám.

Hamar rászoktam az grillezett sajtra, tetszett az állaga, élveztem, hogy olvadt ugyan, de nem folyik, harapható, de mégiscsak lágy.

sajt1

Épp ez az élmény az, ami vonzóvá teszi a Karaván grillsajtját is, amelynek számtalan felhasználási módját mutatta be a napokban Serényi Zsolt mesterszakács. A bükkfán füstölt sajttal bármilyen húsimádót is könnyen elcsábíthatunk, de nem csak a főfogás alternatívájaként értelmezhető a Karaván Grill és a Tihany Grill Camembert, hanem ennél jóval több mindenre is felhasználhatók.

sajt5

A grillezett sajtokkal gazdagíthatunk salátákat, rétegezhetünk velük sütőben készített, úgynevezett csőben sült fogásokat, a lágy belsővel bíró camembert sajtot egyfajta mártásként is használhatjuk sült vagy főtt zöldségekhez és húsokhoz egyaránt. Kelt tészta ágyon vagy leveles tésztával burkolva sütőben is megsüthetjük, s a kész sajtot egyfajta egyszemélyes fondüként is kínálhatjuk.

sajt4

A grillsajtok kerülhetnek a hamburgerbe a húsra vagy épp a hús helyett, de töltött paradicsomba, grillezni vagy sütni szánt zöldségek tetejére is tehetjük, tésztákhoz is adhatjuk.

S nem csak a grillen és a sütőben használhatjuk ezeket a sajtokat, hanem serpenyőben is, azaz télen-nyáron egyaránt készülhetnek a konyhánkban a grillsajtos fogások.

A közös sütögetés során a Nők is hamar kedvet kaptak a sajtos ételekhez, nagyon rendesen dolgoztak is azért, hogy a gömbgrillben csodás töltött, paradicsommal és sajttal gondosan összesütött burgonyákkal lássák el a vendégsereget.

sajt2

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Vár: a Speiz

Bár született budai vagyok, a mai napig szívesen turistáskodom a városban. Kicsit eltávolodom a mindennapok aszfaltjától és próbálom, más, friss szemmel nézni az unalomig ismert, de rengeteg szerethető részletet rejtő várost, a belvárost vagy épp a budai várat. Ez egyfajta játék a részemről, igyekszem belehelyezkedni a hozzánk ellátogató külföldiek szerepébe, végigfuttatni magamban, hogy vajon mi fogja meg őket, mit visznek magukkal, mit mesélnek majd rólunk.

S ennek a mesének szerves részét képezi az is, hogy mit esznek, kóstolnak nálunk, mit ismernek meg a magyar gasztronómiából, megkapják-e, amire a – régmúlt időkben íródott – útikönyvek felkészítették őket, megtalálják-e azt, amit a utazós bloggerek instáján láttak. Egyszóval, hogy ízlik nekik a mi kosztunk.

De milyen is az a koszt, amivel a vendégeink találkoznak? A kevés hiteles kockásterítős hely jószerével rejtve van előlük, a műkockásterítős helyeken félő, hogy minden kicsit mű. De vajon kell-e a kockás terítő ahhoz, hogy a mai, a 21. századba megérkezett, a modern technológia lehetőségeit alkalmazó, de hagyományait tisztelő magyar konyhával megismerkedjék?

Nem feltétlen. A várban sétálva is találni olyan helyet, amely jó képet ad a magyar gasztronómiáról. A Vár: a Speizben a turisták értő tolmácsolásban kaphatnak ízelítőt a magyar gasztronómiából, a magyar vendégek pedig friss, üde fogásokon keresztül találkozhatnak kedvenceikkel.

A nyári étlapon is számtalan régi kedvenc található, modern, újszerű köntösben, de nem újra- vagy épp túlértelmezetten. Minden az, ami, de jók a kombinációk, a működik a kémia az egyes alkotóelemek között, minden textúra a helyén van.

Az előételnek kínált tatár beefsteak látványban is hozza ezt a sokszínű szimbiózist. A szardellával, savanyú uborkával és mustármaggal kínált marhahús friss, üde fogás, amelyhez egyaránt jól passzol egy hosszú lecsengésű, ásványos, kissé gyümölcsös olaszrizling vagy egy gyümölcsös-fűszeres egri bikavér. A fine dining irányából megközelített nívós bisztrókonyha látványos tálalásával azonnal leveszi a vendéget a lábáról, a tatár beefsteak is olyan szép, hogy szinte vétek megkezdeni.

speiz1

Az előétel után a rövid, de tartalmas étlap főfogásai közül nehéz választani. Vonzó a tokhal, amihez sárgarépából készített pürét kínálnak, ott a báránylapocka, amihez zöldborsó, mogyoróburgonya és kecskesajt dukál, de mindent felülír a kacsacomb mellé kínált köret, amely az általam annyira szeretett nyári tök. A főfogás esztétikumában hozza az előétel felütötte nívót, a tetszetős fogás egyben tisztességes mennyiséget is takar. Az omlós hús alatt zellerpüré pihen, benne a friss kaporral fűszerezett, finoman blansírozott, brunoise-ra aprított omlós tökkockák. Bár a húsra se lehet egy rossz szavam, a köret egyszerűségében hibátlan, pont az, amit egy kánikulai délutánon az ember csak kívánni tud.

speiz2

Bár az idő meglehetősen meleg, a desszertkínálatból egy tartalmasabb példányra esik a választásom. A málna sorbet-val kínált, erdei gyümölcsökkel tarkított, csokoládé mousse-szal rétegzett torta nem a legnyáribb desszert, de kellemes, nem túl édes lezárása az ebédnek. A piros gyümölcsök tökéletes partnerei az étcsokoládénak, kihozzák az alapanyagban rejlő mélységeket, megmutatják a csokoládé valódi karakterét. A piskóta hibátlan, a mousse könnyű, így igazán jó zárni egy ebédet.

speiz3

A Vár: a Speiz otthonos, laza, kellemes miliőjében érdemes kicsit hátradőlni. Élvezni a teret, a gondosan válogatott berendezési tárgyakat, kortyolni a fogások mellé kért bort, szemlézni a spejzre utaló megannyi apróságot, nézni a Mátyás-templomot, figyelni az elhaladó turistákat, s elmélkedni azon, hogy vajon ők mit is látnak/kóstolnak a mi remek gasztronómiánkból.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 3 of 49312345...102030...Last »