Örömteli és egészséges étkezések

Nagyon örültem, hogy a mai sajtótájékoztatóra Zsófi is velem tartott. Bár kiskoruk óta tudatos emberré próbálom nevelni őket, legyen szó az élet bármely területéről, egy kamasz könnyen befolyásolható, így sokszor elbizonytalanodik a kapott értékrendben, és a benne épp kialakulóban lévő sajátjában is.

Ez különösen igaz a táplálkozásra, amelyhez – akár a focihoz – szinte mindenki ért, mégis kevesen szelektálnak megfelelően a médiumokból ránk ömlő információtengerből, és kevesen képesek az életmódjukat önmaguk örömére alakítani. Azaz sokszor inkább béklyóként élik meg az egészséges életmódra való törekvést, amiből csalónapokkal, kis bűnözésekkel tekintgetnek kifele, ahelyett, hogy úgy alakítanák át az étkezéseiket, hogy azok a teljesség érzésével ajándékozzák meg.

A lelki egészség szorosan összefügg a testi egészségünkkel, az életmódváltások, az egészséges életmód utáni vágy esetében is azok a jó döntések, amelyeket kifejezetten mi magunk hozunk meg, de nem egy holnaputánra remél beach body illúzióját üldözve, hanem azért, hogy testileg és lelkileg is egyensúlyba kerüljünk.

Hogyan tudunk jó döntéseket hozni? Hogyan lehet egy életmódváltás valóban több mint egy közepesen drasztikus – akár jojó-effektusba is fulladó – fogyókúra? A kulcsszó a tudatosság és az idő.

  1. Tervezzünk előre!

 Az egészséges táplálkozás már az étkezés előtt megkezdődik a tudatos menütervezéssel, bevásárlással. Ezzel elkerülhető az éhesen történő impulzusvásárlás, amikor otthon döbbenünk rá, hogy mennyi felesleges, az életmódunktól elütő alapanyaggal, élelmiszerrel gazdagodtunk.

Ugyancsak jó, ha előre elkészítünk néhány ételt, akár csak fázisaiban is, azaz ledinszteljük a másnapi leveshez a gombát, bepácoljuk a húst, beáztatjuk a csicseriborsót.

Ha még szokatlan az új módszer, amely szerint az étkezésünket tervezzük, akkor jó, ha legalább egy hétre előre gondolkodunk, szigorúan papíron, vagy appban.

Szintén fontos, hogy legyenek jolly joker alapanyagaink, termékeink, amelyeket akkor is elő tudunk húzni, ha épp valamiért nem sikerült felkészülnünk az adott napra. Erre ideális egy jól összeállított smoothie, vagy egy izgalmas ízkombinációjú növényi ital. Azaz tegyünk azért, hogy csak és kizárólag jó kompromisszumokat kelljen kötnünk.

cola1

  1. Tűzzünk ki reális célokat magunk elé! 

Ha eleve stresszes az életünk, ne tetézzük a bajt azzal, hogy teljesíthetetlen elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, ami további feszültséget szül bennünk. Őszintén gondoljuk át –  írjuk is le magunknak –, hogy mi az, amit reálisan be tudunk tartani ahhoz, hogy egészségesebben éljünk.

Ne akarjuk a lehetetlent, nem kell mindent elsőre és tökéletesen megcsinálni. Az étrendünkön változtassunk apró lépésenként, így biztosan könnyebb lesz hozzászoknunk. Ha szívesen színesítjük a folyadékfogyasztásunkat üdítőkkel, ügyeljünk arra, hogy ezt mértékletesen tegyük, válasszunk belőle kis kiszerelést, és kóstoljuk meg kedvenceink alacsony cukortartalmú, vagy cukormentes verzióit. Nagyon figyeljünk a megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztására is – el se hinnénk, hogy hányszor hisszük magunkat éhesnek, amikor a szervezet csak a szomját jelzi. Ne várjuk meg ezt az érzést, mindig időben, azaz gyakran igyunk.

  1. Fogalmazzuk meg az elvárásainkat

Nagyon fontos, hogy gondolkozzunk el azon, szeretjük-e az adottságainkat, alapvetően vigyázunk-e magunkra, illetve mit kellene tennünk ahhoz, hogy elégedettek legyünk önmagunkkal. Fogalmazzunk meg reális elvárásokat, ezzel máris egy lépéssel közelebb jutunk célunkhoz.

  1. Mindig nézzük meg a címkét! 

Senki sem születik dietetikusnak, de rengeteg eszköz áll rendelkezésünkre, hogy számos témában kiokosítsuk magunkat. Ha csak kis lépések hiányoznak ahhoz, hogy egészségesen étkezzünk, akkor érdemes a rendelkezésre álló segítséget használni. Tipikusan ilyen az élelmiszereken található címke, amelynek értő olvasásával rengeteg buktató elkerülhető. A címkén megnézhetjük a termék összetevőit és más információkat, a címke többek között tartalmazza a tápanyagtartalmat, az egységnyi kalóriatartalmat, illetve ételallergia esetében elengedhetetlen tudni, hogy van-e olyan összetevő a termékben, amelyre allergiásak vagyunk. Ennek értelmezésében segít például az Okoscimke.hu oldal.

  1. Tanuljuk meg kezelni a kudarcokat is

Az életmódváltásban is vannak hullámvölgyek. Nem feltétlen azért mert nem akarjuk, vagy nem tudjuk betartani az általunk kitűzött célokat, terveket, vis maior alapon is történhet velünk olyan, hogy egyszerűen nem tudunk a megfelelő minőségben étkezni. Kell egyfajta rugalmasság a helyzettel és magunkkal szemben is, hogy ezeket kezelni tudjuk, hiszen egy alkalomtól nem változnak meg a célkitűzéseink, és az eddig elért eredményeink is a mieink maradnak.

cola2

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ésszel fussuk fittre magunkat!

Negyvenes énkép

avagy

Ésszel fussuk fittre magunkat!

A negyvenes kort mindenki másképp éli meg. Ha csak a nőre koncentrálunk, már hatalmas az olló, hiszen van, akinek már kirepültek a gyerekei, s mire a 45 környékére ér, már az utána jövő generáció után is létrejött egy, azaz nagymamává vált. Sokan az aktív szülőség éveit élik kis- és nagykamaszokkal körülvéve, mások pedig épp most értek révbe, alapítanak családot. Ezek mind negyvenes nők.

Ezek a nők már igencsak céltudatosak, azaz nem pusztán belepislognak reggel a tükörbe, hanem tudják, hogy milyen képet várnak el a tükörtől, és ezért a legtöbbjük tud és akar is tenni.

Éppen ezért a negyvenes korosztály számára bizony jelentős mértékben felértékelődik a sport. A minőségi sport, amely nem csak lelazít, kikapcsol, átmozgat, fejben átmos, hanem ami megfelelő módon karban tartja a szervezetet. Sokan kifejezetten a súlyzós edzésekre kezdenek hajtani, a megőrzendő sziluett, a szép felkar és a fittség jegyében, mások a jógában, pilatesben keresik a tökéletes alak és a szellemi egyensúly megőrzésének lehetőségét, amíg egy réteg szinte biztosan a futás felé fordul.

A futás, a magányos, önmagunkkal töltött idő, a különféle kihívások, versenyek, az egyre nagyobb távok, egyre messzebbi maratonok kitűzése ennek a korosztálynak a sajátja, sokan nem csak egészségmegőrzési célból, hanem kifejezetten mentális okok miatt választják a futás. Van, aki számára a futás a sporton túl valódi hobbivá nemesedik, amelyhez már hozzáigazítja a nyaralását, amely alakítja, befolyásolja a baráti körét, amely kitölti a szabadidejének egy jelentős részét.

Abban az esetben, ha negyven felett kezdünk bele a futásba, akkor tartsunk szem előtt néhány fontos dolgot:

  • Nem biztos, hogy jól mérjük fel önmagunk az általános egészségi állapotunkat, így a nagy elhatározások és például egy futópad beszerzése mellett fontos, hogy egy igen alapos kivizsgálásnak is vessük alá magunkat, hogy a futás, a kocogás valóban hozzáadott érték legyen az életünkbe, ne sérüljünk le feleslegesen.
  • A cipő a legfontosabb. Nagyon szép, mutatós szettekben fotózzák a magazinok a sportolóikat, sőt a parkban is sokszor az az érzése az embernek, hogy a kifutón van és a nem a futópályán, de az első lépések megtételéhez, főleg az otthoni futógépek esetében bőven elég, ha egy jó minőségű futócipőt választunk. A cipőt javasolt szakboltban, eladóval egyeztetve, többet felpróbálva megvenni, nagyon sokat számít, hogy miben fogunk futni, a lábunk cipőbeli helyzete az egész testünkre kihatással lesz. A cipő kiválasztásánál nem csak az a fontos, hogy milyen terepen, azaz padon fogunk futni, de számítanak a bokák állapota, illetve a futó testsúlya is.
  • Nem kell rögtön maratont futni, sőt érdemes először gyalogló tempót választani, amelyet kisebb etapokra lehet bontani, s közéjük beilleszteni fél perc-másfél perc intenzív futást, majd utána visszaállni a gyaloglásra. Erre tökéletesen alkalmas az OTO Antelope gép, amelyen könnyedén követhetjük az időnket és alakíthatunk a választott tempón. A gyaloglások közötti futások idejét pedig szép lassan növelni, így a terhelés sokkal egyenletesebben megy végbe, nem fogunk lesérülni. Nem mellesleg azért is ajánlom jó szívvel ezt a futópadot ajánlom, mert egyrészt rendelkezik ízületkímélő rendszerrel, másrészt ha nincs külön edzőtermünk vagy fitness szobánk, akkor se rontja el a nappali összképét egy csúnya, ormótlan masina, hiszen ha nem használjuk akkor összecsukva, kis helyen, akár függőlegesen is tárolható (nálam egy szekrényben lakik, szép csendben, de olyan mutatós, hogy nem feltétlen kell elpakolni).

oto2

  • Ugyancsak ebbe a pontba tartozik, hogy ne terheljük túl magunkat. A negyven fölött elkezdett sportolásra, futásra is igaz, hogy a terhelhetőségünk a korral romlik, lineális módon lassulunk az évek folyamán, azaz ne kergessünk felesleges álmokat, a lehető legtöbbet hozzuk ki a sportból, úgy, hogy közben odafigyelünk a szervezetünk visszajelzéseire és nem valamifajta esztelen célt üldözünk.
  • Ne fussunk egymást követő napokon, inkább iktassunk be valamilyen más mozgásformát. Tökéletes választás az izmok nyújtására, ellazítására teljességgel alkalmas jóga. A gerincjóga feladatai a kezdők számára is követhetők, nem megterhelők és szépen lenyújtják az otthoni vagy terepen történő futáskor meghúzott izmokat.
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Grillsajt a tányéron

Bár úgy tűnik, hogy az utóbbi évek újdonságai közé tartozik a formatartó, grillezhető sajt, de én határozottan emlékszem, hogy már húsz éve is létezett ilyesmi, a goraloknál, fent a lengyel hegyekben.

Az oscypek kiskorom óta a gyengém, a gyúrt hegyi sajt nekem egyet jelent a zakopanei léttel, azaz ahogy megérkezem, nekem muszáj venni 2-3 darab egy zlotys sajtot, beleharapni, s az enyhén sós, finoman akol ízű sajtban rejtező megannyi emlék nyomán nem csak testben, hanem lélekben is hazatérni.

Gyerekkoromban telente még csak sült krumplit kínáltak forrón a céklaleves mellé a hegytetőn, ám a férjemmel való első lengyel utunkon már szembe találtuk magunkat a goralok újításával: az oscypek z grilla-val, azaz a rostlapon, grillrácson finoman megsütött gyúrt sajttal, amely jól tartotta a formáját, elképesztően finomra sült és abbahagyhatatlannak bizonyult. Innentől kezdve beépült ez a csemege is a kötelező fogásaink közé.

Mostanra az, ami a lengyelek téli csemegéje, megjelent a mi nyári konyhánkban, a grillsajt végre – több formában is – utat találta magának a grillrácsokra, serpenyőkbe. A jól sülő, de szét nem olvadó sajt azonban nem csak pusztán salátafeltét vagy főfogás lehet, hanem érdemes vele kicsit összetettebb fogásokban is gondolkodni.

A konzisztenciája, a tulajdonságai ugyanis pont annyira mások, amik alkalmassá teszik más funkciók ellátására. Mivel nem folyik, nem diffundál el az utolsó cseppig, így szerintem kifejezetten jól lehet ezekkel a sajtokkal rakott fogásokat alkotni, kipróbálni a sütőben sült sajtos ratatouille-t, készíteni egy vegyes sajtos, grillsajt darabokkal gazdagított mac&cheese-t sütni, összerakni egy olyan lasagne-t, amiben a besamel réteg mellett egy tisztes sajtréteg is található, némi sült padlizsán és pácolt, kakukkfüves cukkini kíséretében.

Ez a sajt – vékonyra vágva, finoman átsütve – mehet egy vasárnapi eggs benedict-be, tölteléke lehet bármilyen omlettnek, a piadináról, quesadilláról nem is beszélve. Egyszóval a grillsajtban van kurázsi, csak túl kell lépni a nyilvánvalón, de az sem baj, ha csak némi kevert salátát teszünk tányérra, és a frissen sütött sajtkorongokat könnyű, nyári ebédként fogyasztjuk el.

karavan_v

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ezek az oroszok!

Az utóbbi heteimben szinte minden szabadidőmet Oroszországban, illetve Szovjetunióban töltöttem. Képzeletben. Utaztam könyvvel és sorozattal, a század eleje felől és a század vége felől közelítve figyeltem a bolsevik hatalmat, az átvétel zűrös korszakát, és a kialakulófélben lévő, épp csak megszilárdulni látszó rendszer már felfedezhető hibái, buktatói felfedő könyv jól előre vetítette a Csernobil sorozatban feltárt katasztrófa okait is.

Nagyon izgalmas dolog volt satuba fogni azt a rendszert, amely részben még az én életemre is hatással volt. Helen Rappaport könyvét, a Romanov dinasztia végnapjainak precíz leiratát először félve vettem kézbe, a néhány hét történetét elmesélő súlyos könyv elsőre meglepett, a tudvalevőleg a világtól elzártan tengődő egykori uralkodó család történetének záróakkordjához soknak tűnt az oldal, sűrűnek a szöveg. Ám, ahogy olvasni kezdtem, úgy szippantott be Jekatyerinburg, úgy róttam az öt szobányi levegőtlen magánzárkát az összes Romanovval.

Helen Rappaport rendkívül gördülékenyen írta meg a történetet. Mondhatni történelemkönyvi precizitásra törekedve vette végig annak a néhány hétnek az összes vetületét, egymás melletti dimenziókban futtatva a család egyes tagjainak egyéni sorsát (már ha ebben a helyzetben beszélhetünk ilyenről), megmutatván a szolgálók, az őrök, a helyi Cseka (a későbbi KGB), a Szovjet, a városban időző, a cári család menekülését tervezgető követek életét. De nem ragadt le a Szibéria határában meghúzódó városban zajló eseményeknél. Elemző tekintete elől nem menekülhettek a család rokonai, az ő gondolkodásukba, pálfordulásuk okait feltárva kapunk betekintést, amely tekinthető politikai nagyvonalúságnak, de inkább csak szépen példázza azt, amikor az egyéni érdekek minden mást felülírnak.

Helen Rappaport történetmesélése – a sok információ és kitérő ellenére – feszes, A Romanovok utolsó napjai jó kiegészítése lehet bármelyik, a kort boncolgató történelmi könyvnek, de önmagában is élvezetes olvasmány.

rom

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 3 of 52412345...102030...Last »