Nők a tükör előtt – avagy kedvenceink az Avon nyári újdonságaiból

Összeértünk a Nőkkel. Bár korábban is mindig megpróbáltam őket egyenrangú félként kezelni, de azért a drogériákban töltött közös idő csak mostanában jött el. A lányok felfedezték a korosztályuknak megfelelő kozmetikai termékeket, a néhány évvel korábbi, „bármi, ami eltünteti ezt a furunkulust a fejemről” termékpalettán most már jóval túlmutató dolgokat is észrevesznek, jönnek a pihentető pakolások, a megfelelő tonikok, a szempillaspirálok, a finom vonalra képes tusok és azok a fények, amelyekkel én anno nem találkoztam, és úgy érzem, hogy már nem is fogok. Ez főleg Zsófi territóriuma, ő tudja, hogy hova mennyi fény kell ahhoz, hogy a tökéletes hatást elérje. Anna sokkal inkább a körömfestésben teljesedik ki, ő az arckikészítést lényegesen rövidebb idő alatt – és kevesebb dologgal – abszolválja. Én pedig főleg azok felé a termékek felé fordultam az utóbbi időben, amelyek védik, ápolják is a bőrömet.

Zsófi választása az AVON kollekciójából a True Jelly termékcsaládjából Opal Glow highlighterre esett, amely pont olyan üde és friss árnyalattal gazdagítja a bőrét, amely a korosztályának és a hibátlan arcbőrének megfelel. Anna szintén ebben a nyári termékcsaládban találta meg a számára ideális körömlakkot és színt, a finoman barnult bőrrel és a viktoriánus kisasszonyokat idézően sápadt, gamer bőrszínnel is jól harmonizáló barack árnyalatot, amely zselés hatású és akár egy hétig is szépen fed.

Én a nyári palettából az Avon Care Sun+ sorozatban található Mattító BB krémet választottam, amelynek árnyalata jól illik a nyári, napszítta arcszínemhez, nem csak egyenletesebbé teszi a bőrömet és hidratálja azt, hanem 45 faktoros fényvédelmének köszönhetően hatékonyan is véd a káros sugaraktól.

Találatok a(z) av kifejezésre_v

 

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A herceg és a lányka

Mörk Leonóra könyveit mindig várom. Szeretem a történetszövését, az évszázadokon átívelő, folyvást egymásba érő, egymást kiegészítő, de mégis önállóan is létező szálakat, és azt a könnyedséget, ahogy fajsúlyos témákat boncolgat, nem felszínesen, csak nagyon finoman, érzékkel, minden felesleges harsányság nélkül.

Most is, ahogy belekezdtem A herceg és a lányka történetébe hamar megtaláltam az idősíkok között azt az összekötő szálat, ami – a szerelem és Beethoven mellett – minden elemet egybeolvasztott, és ez az a női sors, amiről olyan ritkán esik szó. Az egyedülállóké. Az egyedülálló anyáké.

Ahogy az előző könyv hangos gondolkodás volt a középkorúságukat elérő nők társadalmi láthatatlanságáról, úgy itt az egyedüllét mellett döntő és az egyszer csak azzal szembesülő nők sorsa villan fel – olykor egy mellékszereplő történetében is.

A főszereplők szintén nők, meg persze a Herceg, akit már a címből ismerünk, a lányregények igazi sármőrje, aki nem Leonóra képzeletének szülötte, hanem tényleg a 18. század egyik celebritása volt, reneszánsz ember, akit a sors katonává tett, de ha maga dönthetett volna, talán másképp alakul az élete.

A nők pedig… a nők minden korban izgalmasak, feszegetik a rájuk szabott határokat, keresik az útjukat és kevéssé hajlamosak a megalkuvásra. Erika kortárs, vele könnyedén össze tudtam magam mérni, pont az a negyvenes, aki még a régi konvenciók áldozata is, de már volt ereje, lehetősége kilépni abból, amire nem vágyott. Nóri pedig alig idősebb a lányaimnál, így őt is értem – amennyire egy anya értheti a gyerekét, és látom a sajátjaimon is, hogy mennyire más eltökéltség él bennük, mint az én 27 évvel korábbi 16 éves énemben mocorgott. Ők, ahogy csak Nóri, világpolgárok, annak is tekintik magukat, és olyan terveket szőnek, amelyeket már rég nem lehet csupán álmodozásnak tekinteni.

A Hohenzollern-idősíkot ha nem is tudom összevetni a saját valóságommal, de a független, tanult nőben születő erőt figyelni öröm volt, a szerelmi szálat követni szintén jóleső.

Nóra most is kerek, gazdag érzelemvilágú, bölcs könyvet írt, amelyhez Bonn és Berlin adja a hátteret. Alaposságának hála az utazóknak szintén remekül jöhet a regény, helyszíneit olyan szemléletesen írja le, hogy akár érdemes lenne a regény helyszíneit felelevenítő túrákat szervezni.

Mork

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ray-Ban, egy igazán ütős életérzés, minden korosztálynak

Annával szeretjük a klassz meglepetéseket. Ilyen volt a Ray-Ban meghívása is, ami nem csak az új optikai keretek és napszemüvegek bemutatója volt, hanem a Lupa Beachen rögvest azt is megértettük, hogy miért extra menőség a nyári napsütést egy jó Ray-Ban-ben élvezni.

Mondjuk Anna ezt már megtapasztalta, évekig volt – egy szinte védjegynek számító Ray-Ban napszemüvege, de ezt majd inkább ő elmeséli. Engem az nyűgözött le, hogy hogyan képes úgy megújulni egy márka, hogy nem kepeszt a trendek után, hanem ő diktálja, hogy újat alkot, de közben a régi, egykor újdonságnak számító, azóta ikonikussá nemesedett formáit is megőrzi, de úgy, hogy hozzájuk mer nyúlni, tud rajtuk mit újítani. És ezek az újítások mindig stílszerűek, soha nincs izzadságszagúak.

A mostani kollekció elemeit egy egészen extra környezetben próbálhattuk fel. A Lupa mellett maga a Ray-Ban kamion is azt a laza hangulatot hordozta, ami ennek a márkának a védjegye. Az elegáns lazaság, amelyben mindig dominál a minőség iránti szeretet.

A 2020-as kollekcióban újra felfedezhetjük a Clubmasterben rejlő lehetőséget, amely optikai keretként és napszemüvegként is számos formában elérhető, színeivel, a lencse formájával nagyon jól eljátszottak a tervezők, mutatós végeredmények születtek.

A Lupa Beach legmosolygósabb titkárnői (akik természetesen egy igazi magándetektívnek dolgoznak, vagy az FBI-nak)

A Lupa Beach legmosolygósabb titkárnői (akik természetesen egy igazi magándetektívnek dolgoznak, vagy az FBI-nak)

Ugyancsak ilyen az Aviator, amely – Makó Szabolcs a Luxottica brand menedzsere elmondása szerint – 1937-es megszületése óta ugyanazt a formát hozza, akinek esetleg abból az időből maradt egy kerete, az első körben keresse meg vele Szabolcsot, vagy nyugodt szívvel térjen be az első partner optikába és tetessen bele friss lencsét.

Szabolcs, mint Ryan Gosling, én pedig az új Octagonalban pózoloik.

Szabolcs, mint Ryan Gosling, én pedig az új Octagonalban pózolok

Mondjuk egy fényre tükröződőt. Mert most már bizony ilyen is van. A megújuló klasszikusok mellett az oktogon formájú lencse fémjelezi a Ray-Ban idei évét, ez a forma keretezte a fényre tükröződő lencséket, amelyeket láttunk, illetve egy nagyon izgalmas, főleg a fiatalabb korosztályt célzó sorozat is született a nyolcszög formájú lencsére, ahol a lencse mellett a műanyag keret színe, karaktere is meghatározó.

A közel 100 éves múlt megtanította a céget arra, hogy felismerje a nagyságot, így már most sejtik, érzik, hogy a Leonard névre keresztelt keretben nagy lehetőségek rejlenek, nem kell sok idő és az Aviator, Clubmaster mellé emelkedik letisztultságával, amihez jó adag laza elegancia társul.

Anna beszámolója a Ray-Ban eseményéről, mese az elhagyott szemüvegről:

“Múlt héten anyával megnéztük a Ray-Ban új kollekcióját. Fantasztikus érzés volt felpróbálni, megnézni, hogy melyik hogy áll, mennyire illik a fejformámhoz, hozzám. Csodás és egyben fájó volt, hiszen volt már nekem egyszer egy tökéletes Ray-Ban szemüvegem. A szinte már védjegyemmé vált darabot, egy szürke keretes szépséget egy rettenetes februári reggelen vesztettem el, valahol a négyes-hatos és a HÉV között. Nem vagyok egy sírós, de amikor felfedeztem, hogy nincs sehol, az kiborító volt. Zokogva hívtam a családot, hogy azonnal írni kell a BKK-nak, hátha meglesz, hátha csak elhagytam, hátha valaki leadta. De már akkor tudtam, hogy nem lesz meg.

Anna és a Ray-Ban szemüvege Costa Ricán

Anna és a Ray-Ban szemüvege Costa Ricán

Miután az iskolában mindenki megkérdezte, hogy kim halt meg, kutatni kezdtem. Megkerestem egy régi Instagram poszt alatt a szemüvegem számát, percek alatt találtam is másikat a neten. Aztán rájöttem. Rájöttem, hogy az már nem lenne ugyanaz. Senki sem a színe, formája, anyaga vagy funkciója miatt szereti a kedvenc tárgyát. Van benne valami személyes, az összes közös emléktől kezdve a jobb szárán lévő, mozgó Ray-Ban feliratig.

Együtt ballagtak el...

Együtt ballagtak el…

Úgy döntöttem, hogy mégsem szeretném azt a darabot pótolni. Vártam, hogy legyen mibe beleszeretni, hogy lássam a tökéletest, amiben önazonos leszek. Az volt a tervem, hogy az olasz nyaralásunk alatt szerzek majd egy szép napszemüveget. A vírus azonban közbeszólt, Olaszország a jövő évi tervek közé sorolódott át. Ezért is örültem annyira, hogy megnézhetem az újakat, és annak külön örültem, hogy teljesen új formákkal és újraértelmezett klasszikusokkal találkoztam.

A régi klasszikusok – mint az ötvenes évekre oly jellemző Clubmaster, vagy az 1937-es Aviator –megmaradtak, de új színeket kaptak. A Clubmaster-hez két új forma is készült: egy ovális és egy szögletesebb. Így most már tényleg mindenki talál neki valót ebből a szemüvegcsaládból. Ez persze közel sem minden, amit az új kollekció nyújt.

Újdonság az Octagonal és ennek négyszögű nagy testvére. Ezeknek a szemüvegeknek nem csak a formája új, hanem új technológiával készült lencsét is kaptak. Eddig ismerhettük a tükörszerű lencséket, illetve a napra sötétedő lencséket. A márka ezt a két népszerű optikai megoldást ötvözte, és így alkották meg a napra tükröződő szemüveget. Nagyon tetszik, hiszen ha kéne egy tükör (márpedig egy kamasz lánynak, de egy nőnek is mindig kell), akkor csak leveszem a fejemről, a Nap felé fordítom, és már használhatom is. Viszont amikor nem direkt a fény, akkor pont annyira áteresztő a lencse, hogy akár a beszélgetőpartnerem szemébe is tudok nézni. Engem mindig idegesített, hogy a barátaim engem – pontosabban a szemüvegemet – használtak tükörként, mindenféle kiránduláson, táborban. Ez a probléma ezzel most meg is oldódott.”

A világ nagy szünete után a Ray-Ban visszatért, és kész az újraindulásra.

Anna az új kollekcióban új szerelemre bukkant :)

Anna az új kollekcióban új szerelemre bukkant :)

 

Azt hiszem, a piros optikai kereteket nekem találták ki :)

Azt hiszem, a piros optikai kereteket nekem találták ki :)

Tags: , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Barackos-túrós pite

A hétvégénk a Balatonon telt, a barátainknál, akik mindig remek vendéglátással fogadnak minket. Gondoltam egy adag sütivel én is hozzájárulok a kínálathoz. Az eredeti terveim között egy klasszikus barackos pite szerepelt, de aztán kezembe akadt egy fél kilónyi túró és éreztem, hogy ő is a pitébe vágyik. Az eredmény felülmúlta az elképzeléseimet, nagyon tempósan kivégeztük a barackos-túrós süteményt, amelyet szerintem még máskor meg fogok sütni.

Barackos-túrós pite

4-5 db közepes őszibarack

Tészta:

4 db tojás

15 dkg barna cukor

25 dkg finomliszt

1,2 dl tej

0,8 dl étolaj

1 csomag sütőpor

Túrókrém:

15 dkg cukor

50 dkg félzsíros túró

2 db tojás

1 db kezeletlen narancs héja

3 ek. búzadara

A tojásokat a keverőtálba felütöm, hozzáadom a cukrot és azzal nagyon szép világos krémmé habosítom. Ebbe keverem bele a sütőporral eldolgozott lisztet, majd az olajjal és a tejjel lazítom a krémet.

Amíg felverem – pontosabban a robotgép felveri – a tésztához a cukros tojást, addig a túrót egy nagyobb tálba teszem, villával finoman megtöröm, majd hozzáadom az elhabart tojásokat, azzal is eldolgozom, végül a cukorral, a darával és a narancshéjjal szintén alaposan elkeverem.

A kész tésztát sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe öntöm, abban elsimítom, a túrót kanállal ráhalmozom, végül az apró kockára vágott őszibarackkal alaposan megszórom, azokat egy kicsit a túrós masszába bele is nyomkodom. Aki éretlenebb, savanyúbb barackkal dolgozik, az egy kevés barna cukorral meg is hintheti a tetejét, mielőtt a 200 fokra előmelegített sütőbe tolja a tésztát. Egészen addig sütöm, amíg a barackok között is szépen megszínesedik az itt-ott feltörekvő tészta.

barackos pite

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS