Yellow Bistro & Bar

Amikor külföldre utazom, mindig gondosan választok szállást. Rengeteg szempontot veszek figyelembe, ahol az ár csak az egyik tényező, de nagyjából ilyen súlyban esik latba az elhelyezkedés és a fotók és leírások alapján megítélhető enteriőr, amihez – az utazás mibenlététől függően – nagy szerepet játszik a szálloda kínálta szolgáltatások köre.

Tegnap rá kellett, hogy jöjjek: ha turista lennék a saját városomban, akkor jó eséllyel a Danubius Hotel Heliában szállnék meg. Jó helyen van (egy metróvonal a belváros), szembe vele a Margitsziget, amire a szálló speciális kialakítása miatt a szobák zöme néz, azaz nem lehetetlen küldetés a vártól a Róka-hegyig nyúló panorámával megspékelt szigeti látképet beszerezni a szállás mellé.

Ehhez jön a reggeli, a méretes és jó felszerelt spa, valamint a teljesen megújult lobby szegletében helyt kapó Yellow Bistro & Bar, amely végiggondolt kínálattal, ügyesen szerkesztett étlappal várja a vendégeit.

Az étlap kicsit terjedelmesebb a mostanában megszokott bisztró-étlapoknál, lapozni azért nem kell, de a jó arányérzékkel megalkotott kategóriákban mindaz megtalálható, amit egy külföldi megismerni kíván a magyar gasztronómiából, amire a szálló spa részlegének állandó törzsvendégei is nyitottak, és amiért érdemes elsétálni a Dráva utca Duna-parti szakaszán magasodó épülethez, ha egy jót szeretnénk enni egy rohanós hétköznapon, ha vágynánk egy nyugalmas hétvégi ebédre, vagy ha üzleti megbeszélést kötnénk össze kávézással, tartalmas ebéddel.

Erre a Yellow Bistro-ban mind lehetőség nyílik. A Tóth Zoltán konyhafőnök által összeállított étlapon ugyanis a magyaros fogások mellett, a nemzetközi gasztronómia nagyágyúi is szerepet kapnak, a thai kókusztejes levestől, a különféle olasz tésztákon és a tisztességes steak-kínálaton át, egészen a francia monodesszertekig.

Yellow_Brazil bélszín_1

Fontos megemlíteni, hogy a desszertkínálat szintén szerves részét képezi a bisztrónak, az étlapon szereplő desszertek között is ott a magyaros vonal a hatalmas, túróban gazdag, batyuként tálalt palacsintával, amelyet nem véletlen szervíroznak mélytányérban. Ezen kívül a hotellánc saját cukrászatának termékei várják a vendégeket és egy különleges citrusos-csokoládés monodesszert, amely kifejezetten a ház, pontosabban a bisztró saját süteménye.

Yellow_Túrós batyu_1

Egyszóval megéri kiruccanni a Duna partjára, kicsit szemezgetni a panorámából, élvezni a lobby megújult tereinek szolid békéjét és megkóstolni a Yellow Bistro kínálatát.

Ő a ház saját süteménye, a Yellow Cake

Ő a ház saját süteménye, a Yellow Cake

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Anna és a Láncszívók, avagy egy nap a Soundon

Ez is elérkezett. Vén fejjel a Soundra indultam, igaz nem az én zenei ízlésemet tükrözte ez a döntés, hanem Annáét.

sound4

Mióta jobban kezelik a telefonos appokat, mint én, megtanultam, hogy nem szégyen kérdezni, tanulni vagy egyszerűen csak – a tizensokéves gyakorlatot sutba dobva – az ő ízlésükből átvenni ezt-azt, vagy legalábbis jobban tolerálni, mint néhány generációval ezelőtt vagy néhány évvel korábban.

A Nők ha nem is tekintenek nagy koncertes múltra, de a Sziget adta – szerintem felszabadító és nagyon is szerethető – eufóriát már megtapasztalták néhány éve és innentől kezdve Anna számára nem volt kérdéses, hogy ha a Sziget ilyen jó, akkor a Soundon is boldog lesz.

Nem is tévedett. A nemzetközi fesztiválszezonnak és a Láncszívók erős betáblázottságának hála késő este kezdődött a koncert, de mi már kora délután Zamárdiban voltunk és a parti sétányon csatangoltunk, fotózkodtunk, beszélgettünk, ismerősökkel találkozunk, majd egy idő után ennivaló után néztünk. Amint azt már a Szigeten megszoktunk, az a Soundon is adott volt, a jól szervezett étkeztetés, azaz könnyen – már a papírszalagos napi jeggyel is – paypass-szal fizettem, nem volt para, hogy mikor és hol tűnik vagy tűnhet el a költőpénzünk.

Eseményváró boldog semmittevés, remek panorámával és fátyolfelhős éggel

Eseményváró boldog semmittevés, remek panorámával és fátyolfelhős éggel

Annával végignéztük a kínálatot, majd az Aldi grillteraszán verünk tábort, ahol különféle szendvicseket kínáltak. Egy-egy csirkemell filével gazdagon megpakolt tortilla-t választottunk, ami jó döntés volt, hatalmas adagot kaptunk, utána már csak italra vágytunk, meg én egy kis palacsintára, de azt sehol nem leltem.

A nagy fürdőzésben a flamingók is megfáradtak és az Aldis szendvicsekkel nyerték vissza az erejüket.

A nagy fürdőzésben a flamingók is megfáradtak és az Aldis szendvicsekkel nyerték vissza az erejüket.

Egyébként ez volt az egyetlen fájó pont, a desszertkínálat, amit én tuti felturbóznék, a végén már tiramisukról és gyümölcsrizsekről ábrándoztam egy latte macchiato mellett, miközben a e.on életmentő standján világító tetoválásokra tettünk szert, na meg némi plusz szuflára a telefonunkba.

Az e.on klimatizált helyiségében remekül lehetett telefont tölteni és sokféle lemosható világító tetkó közül választhattunk.

Az e.on klimatizált helyiségében remekül lehetett telefont tölteni és sokféle lemosható világító tetkó közül választhattunk.

Aztán lassan alkonyba fordult a Tihanyi-félsziget és én – engedve a lány határozott kérésének – a második sorban tábort vertem, hogy az élmény még teljesebb legyen, majd egyszemélyes anyai őrző-védő szolgálatként és a tömeg egyetlen nem pogozó tagjaként végignéztem az egyébként profi műsort.

Anna most boldog, én reggelre visszanyertem a hallásomat és ez egészen augusztus 13-ig így is marad. 😀

sound5

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Jeges kávék, édes semmittevés

A Nőkkel már vágjuk a centit. Nagyjából május közepe óta várjuk az utolsó tanítási napot, hogy végre átadhassuk magunkat a nyárnak. Mert bár az estéket a lampionos teraszon töltjük, a napjainkba bele-bele csempésszük a nyári hangulatot, a szabadság érzését mégis az adja meg, amikor az utolsó fél pár koszos zoknit is hazaadják az iskolai szekrényből és mi boldog két és fél hónapig elfelejtjük még az oda vezető utat is.

A nyárhoz ez a ‘dolce far niente’ azaz az édes semmittevés érzése adja azt a pluszt, amiért az ember gyerekkorától várja, még akkor is, ha felnőtt fejjel már sok-sok, munkával töltött hétről beszélnünk. De este van aperol, néha van pezsgő, van denevéres alkonyat, csillagfényes balzsamos éj és ott vannak a melegre hangol zseniális kávék, amikkel tovább növelhető a nyári komfortfokozatunk.

hidegnes_v

A Nespresso új limitált kapszulái – a tavalyiakhoz hasonlóan – a jeges vonalat képviselik, a Caffé alla Salentina és a Caffé Shakerato is kifejezetten a jegesen kínált kávéitalok élményére lett optimalizálva.

A Caffé alla Salentina egy létező és kedvelt dél-olasz nyári kávéreceptet vett alapul. A mandulás ízvilágú tejjel gazdagított jégkockákra öntve kínált ital ugyan annyi előkészítést igényel, hogy a mandulatejet, mandulaszirupos tejet vagy mandulás növényi tejet ki kell fagyasztani, de ennyi fáradtságot bőven megér a végeredmény.

A Caffé Shakerato elkészítése ennél egy fokkal egyszerűbb, igaz nem árt, ha van egy martinis pohár a közelünkben, ugyanis a jégkockákon összerázott, cukorsziruppal ízesített kávét azon szokás szervírozni. Lássuk be, más élmény így kávézni, mint a lepattant szélű kedvenc bögrénkből.

Egyszóval, valóban itt a nyár, már csak három nap van hátra a suliból és megérkeztek a legjegesebb kávék is a kínálatba!

ÁCIÓ!

 

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Egy falatnyi Franciaország

A modern, rohanó életünk lapra szerelt megoldásai nem feltétlen kell, hogy rosszat jelentsenek. Nekem nagyjából ez csapódott le a héten, miközben a Pavillon de Paris árnyas kertjében – cseppet sem rohanva – hallgattam a tangóharmónián szóló chansonokat és végigkóstoltam a Pannontej kínálatában most megjelenő francia sajtokat.

A Bordeaux mellett készített Ile de France termékek egy része ugyanis mostantól Magyarországon is elérhető. A francia életérzést hozó, visszazárható csomagolásban található, lézervágott (bezony) sajtokban van kurázsi, teljes mértékben megkülönböztethetők egymástól, eltérő karakterük szerint sokféle módon felhasználhatók, nem csak szendvicsekbe.

sajt1

Az Ile de France márka vállaltan nagyköveti szerepet tölt be, nem véletlen a márkához választott logó és a logó mögött rejtező történet sem, hiszen a harmincas években egy óceánjáró luxushajó, az Ile de France fedélzetén lévő jégszekrényekben jutottak át az első camemberek és briek Le Havre kikötőjéből az Újvilágba.

A hajóról tudni kell, hogy 1926-ban bocsátották vízre és korának egyik leggyorsabb hajója volt. A francia-amerikai utat hat nap alatt tette meg. Nem csak békében szolgált, a háború kitörése előtt az európai menekültek jutottak el vele Amerikába, a háború alatt csapatszállító hajó volt, majd a kiérdemesült hajót – a bontóba kerülés előtt – még Az utolsó utazás című filmben szerepeltették, majd 1959-ben fejezte be pályafutását. Az art deco stílusú hajó azonban – mint a francia luxus megtestesítője – tovább élt és él, így lett a sajtmárka jelképe is.

Az Ile de France fedélzetén érkező sajtokat hidegen és melegen is fogyaszthatjuk, a szeletre vágott kiszerelés valóban megkönnyíti a dolgunkat, a sajt mehet a sima szendvicsre, a melegszendvicsre, betakarhatjuk vele a Croque monsieurt, de tehetjük az épp sütőbe tolandó quiche tetejére is.

Ha pedig csak magában szeretnénk enni, akkor vágjuk a szeleteket hosszú csíkokra és tekerjük fel, így is remek, de tapasztalatom szerint az élmény tovább fokozható egy kevés pirított mandulával, aszalt sárgabarackkal, friss dióval vagy egy pohár borral, esetleg a felsoroltak tetszőleges arányú keverékével.

sajt3

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 5 of 509« First...34567...102030...Last »