Amikor kutya jó dolga van egyeseknek – Peter Mayle: Kutyaélet

Peter Mayle-t annak idején az Egy év Provence-ban könyvével sokan a szívünkbe zártuk. A kellemes hangvételű, gördülékeny könyv meghozta az ember kedvét egy kis dél-francia csavargáshoz, és a későbbi regényei (ld. Pastis) szintén tovább erősítették azt a kellemesen bukolikus álomképet, amit az ember helyben azért csak részben tapasztal. De az írói szabadság már csak ilyen, és a jelek szerint nem csak Peter rendelkezik írói vénával, hanem a formás keverék vadászkutyája, Fiú is, aki jó eséllyel tollba ugatta hányattatott sorsát, amely végül a Főnökség mellé vezényelte, ahonnan már pont olyan rózsaszín szemüvegen keresztül nézi a provence-i lankákat, mint a semmirekellő, ceruzaforgató, kétbalkezes gazdája.

A kutyakönyv édes, stílusa jó, egységes, gördülékeny, nem gügyög, hanem tárgyilagosan teljesen valószerűtlen, ezért szinte hisszük is, hogy így láthat bennünket, a világunkat és Provence-t egy eb. A történetek kedvesek, sok esetben több malícia lakozik bennük, mint elsőre tűnik, valahogy a kutya szájából hamarabb kanyarodnak elő szomszédot bíráló mondatok, hiszen itt nincs felelősség, hitelrontás esetén lehet a sóhivatalhoz fordulni.

Peter pont ugyanúgy humanizálja a főszereplőt, ahogy azt igen sokan tesszük a házi kedvenceinkkel, felruházza egy csomó képzelt tulajdonsággal, miközben nagyon hitelesen és pontosan adja vissza azt a viselkedést, amit nap, mint nap tapasztalhatunk, mi gazdák.

A Kutyaélet javasolt kutyásoknak, exkutyásoknak, macskásoknak kevésbé, de mi nyulasok is sok helyütt magunkra ismerünk a minket uraló, igába hajtó és gyakorta hülyének néző házi kedvenceink szolgáiként, akik csak névileg tartoznak a főnökség soraiba.

kutyaelet

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ray-Ban Everglasses – stílusos védelem a szemnek

Már egy ideje tudjuk, hogy a számítógépes munkához is elengedhetetlen a szemünk védelme. A 486-os gépek idejében még a monitorra tehető sötétítőkkel, szűrőkkel oldottuk meg – többé-kevésbé – a dolgot, aztán jöttek a jobb monitorok, amelyek legalább már nem vibráltak, sorra születtek a megoldások, mind a kijelző, mind az emberi szem oldalán.

A monitor sugárzásától védő szemüvegek piacára lép most be a Ray-Ban, elhozva a maga időtlen stílusát, felülírva a kizárólag funkcionális szemüvegkeretek és ég tudja milyen lencsék korát, divatos kiegészítővel oldja meg a szemünk védelmét (ahogy eddig is tette), olyan darabbal, amiben az ember nem szégyenében bujdokol el a monitor mögött, hanem büszkén feszít, mert azért egy Ray-Ban az egy Ray-Ban.

A most megjelenő Everglasses sorozat darabjai három Ray-Ban lencsetípust ötvöznek: az Evolve fotokromatikus lencséket, az átlátszó lencséket és a kékfény-szűrővel ellátott lencséket.

Az Evolve lencsék reagálnak a fényre, és automatikusan alkalmazkodnak a fényviszonyokhoz, emellett UV400-védelmük óv a káros sugárzástól. Az átlátszó lencsék nem sötétednek el a napfény hatására, de Ray-Ban-től megszokott stílusban hozzák magukkal a divatos megjelenést és persze UV-védelmet is nyújtanak. Mindkét lencsetípus elérhető kékfény-szűrővel, ezek a modellek tökéletesek azok számára, akik huzamosabb ideig tartózkodnak képernyő előtt.

Az új Everglasses sorozat széles választékában mindenki megtalálja a számára ideális modelleket. Az Aviator, a Wayfarer és a Square keretek elérhetőek Evolve lencsékkel, míg az átlátszó lencsék megtalálhatóak a Boyfriend, az RB4300, az RB4068 és a Justin modellekben. A kékfény-szűrős Evolve lencsék elérhetőek a State Street, Round, Frank, Olympian és Balorama stílusokkal, a kékfény-szűrős átlátszó lencsék pedig megtalálhatóak a Clubmaster, New Wayfarer, Octagon, Hexagonal, Aviator II, Jackie Ohh, Predator 2, Erika és a Daddy-O modelleknél.

A Ray-Ban számára a stílus és a kötelesség mindig elválaszthatatlan marad. Az Everglasses termékkategória ezt hangsúlyozza minden generációnak azzal, hogy a kortárs trendekhez alkalmazkodik, de mégis hű marad az ikonikus darabokhoz.

0RB2186__1292BL (1)

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Pirított kuszkusz szárított laskával és sült shiitake gombával

A gomba csodálatos alapanyag, az őszi szezonban meg egyszerűen még jobban rá vagyok hangolódva. A gyors egytálételek sorában található fantasztikus ebédünk éttermi fogásként is megállná a helyét, de még egy családi összejövetelen is bevállalnám, mint főfogást.

Pirított kuszkusz szárított laskával és sült shiitake gombával

1 bögre kuszkusz

½ bögre szárított laska

2 bögre alaplé

1 gerezd fokhagyma

1 ek. étolaj

1 ek. vaj

30 dkg shiitake

1 ek. étolaj

1 ek. vaj

A szárított gombát kimérem, vízzel felöntöm, félreteszem. Egy peremes, fedeles serpenyőben az olajat felhevítem, hozzáadom a vajat, majd a finomra vágott fokhagymát megfuttatom benne, és ráteszem a kuszkuszt, amit a grízhez hasonlóan megpirítok. Amikor már szép arany színe van, akkor az alaplével felöntöm, a gombát áztatólevesül hozzáadom, és az egészet egyszer átkavarom, majd fedem, és kis lángon húsz percet hagyom párolódni.

A shiitake gombák tönkjének végét kicsit visszavágom, egy serpenyőben olajat hevítek, majd vajat adok hozzá és ebben a zsiradékban – kalapjára állítva – sütöm a gombákat, fedve, közepesnél kicsit nagyobb lángon.

Tálaláskor a kuszkuszt tányérokra halmozom és három megtermett sült gombával koronázom.

gomba3

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Indian Palate

Nem tudom, mikor kezdődött. Talán az összeköltözésünk előtt mehettünk el egy indiai étterembe, talán utána, de tény és való, hogy mióta – lassan 20 éve – együtt élünk, azóta az indiai gasztronómia afféle közös szenvedélyünk. Ennek egy időben a konyhámon is erős lenyomata volt, Ildi barátnőm sokszor jött hozzánk azzal, hogy már a földszinten érezte: curry lesz.

Aztán ez a nagy nekibuzdulás kicsit alábbhagyott, maradtak a rendre megírandó edukációs anyagok, meg néhány olyan hatalmas kedvenc, amit vakon is bármikor elkészítek, és fixen learatom vele az összes babért.

Éppen ezért váratlan örömként ért a meghívás, hogy nézzem meg, kóstoljam, teszteljem a város egyik legújabb, ígéretes indiai éttermét a Indian Palate éttermet. Már a meghíváskor kicsit olyan érzésem volt, mintha egy régi ismerős intene rám a múltból, és ez az érzés csak fokozódott, amikor megérkeztünk. Az elegáns környezet, a mindent körülölelő fűszerillat, és a feloldódást oly könnyűvé tevő szitárzene egyszerre ontotta rám ennek a konyhának a fájó hiányát, és győzött meg arról, hogy igen, nekem most erre van szükségem, és jó helyen vagyok.

Ez az est során többször bebizonyosodott.

Az Indian Palate egy sajátos rendszer szerint működik, egyfajta hibrid all you can eat módszert alkalmaz, amely a jelen állapotban igazán áldásos megoldás, plusz jól szemlélteti azt a gasztronómiai gazdagságot és étkezési módot, amit az európai rendbe kényszerített indiai éttermek esetében szinte lehetetlen megélni.

A vacsoránk egy hatalmas tálcára fér rá. A tálcán előre meghatározott számú edény található, valamint hely a friss kenyérnek. A tálca minden alkotóelemét az étlapról választhatjuk ki. Jön velünk egy előétel (ezt külön tálalják), majd a főételek közül kettő, egy lencsés fogás, egy joghurtos fogás, rizs és friss lepénykenyér, desszert, valamint innivaló. A rendszer elsőre furcsa, de tökéletesen működőképes. Aki kicsit járatos az indiai konyhában, az hamar felveszi a fonalat, aki meg nem, azt a helyes és tettre kész személyzet navigálja végig a döntések egész során.

palate2

A magam részéről az étlap kézhezvételekor tudtam, hogy mit fogok vacsorázni. A kis edényeket a kedvenceimmel töltöttem fel. Pontosabban előételnek kértem egy Paneer Tikkát. Ez házi friss sajtot takart, amit indiai fűszeres joghurtban marináltak, majd meggrilleztek. A fűszeres sajt mellé papadum (ropogós indiai lapkenyér, leginkább chipsre emlékeztet) érkezett sok-sok friss zöldséggel, valamint mentás-fűszeres joghurt, amibe a falatokat mártogathattuk. A férjem – aki gyakorlott tesztelő – a másik előételt választotta, így a kesudiós pácban érlelt csirke Tikkát is megkóstoltam. Mindkettő jól fűszerezett, kellemes, laza és visszafogott bevezetés volt az indiai konyhaművészetbe.

Az előétel után képzeletben – és rendelés útján – megtöltöttük a tálcánk tálkáit. Itt már felmerült a kérdés, hogy európai mértékkel vagy indiai módon csípősen kérjük-e a fogásokat, de mivel gyakorlottak és mérhetetlen bevállalósak vagyunk, így az indiai irányt választottuk. Én biztos fedezékből tárgyaltam, mivel az indiai gasztronómia nőiesebb, lágyabb tételeit vettem sorra, és a mangó lassiban bízva tudtam, hogy kisebb chili-vészeken is könnyedén felülemelkedem.

A tálcámra igazán impozáns választék került. Alaptételként érkezett egy omlós bárányragu, azaz Lamb Korma, aminek a krémességét javarészt a kesudió adta, a húshoz oly jól passzoló édességet pedig a szószban rejtező szárított gyümölcsök biztosították. A második tálkába Chicken Tikka Masala került, ami azért érdekes, mert ez az étel az angoloknak köszönheti a létét, nem klasszikus értelemben vett indiai fogás, de ha egy angolt az ember az utcán leszólít, fix, hogy ez az első indiai étel, ami eszébe jut. Állítólag bangladesi szakácsok alkották, kicsit az európai ízlésre hangolva, de bárhogy is legyen, a Chicken Tikka Masala sikere töretlen. A fogás nem más, mint a klasszikus fűszeres joghurtban pácolt, tandoorban készített tandoori csirke húsa paradicsomos, zöldséges szószban. A hús értelemszerűen végtelenül omlós, és a pácolásnak köszönhetően ízes, a szósz ezt az élményt csak tovább fokozza.

palate1

Harmadik tálkámat dahl töltötte meg. Lencse. Az indiai gasztronómia egyik omegája. Nem véletlen, a dahl remek fogás, elkészítésének számos módja ismert. Alapanyagai is változatosak, én most fekete lencsét kértem, amit paradicsomszószban főztek. Lágy fűszerezésű, nagyon jó állagú fogás kerekedett belőle. A ragukhoz dukált némi rizs is, így itt szintén el kellett döntenem, hogy a négyféle változat közül melyiket válasszam. Mivel úgy okoskodtam, hogy már a ragukkal bőven meglesz a kellő mennyiségű hús a vacsorámhoz, így vega, zöldséges rizst választottam, valamint a kenyerek közül a fokhagymával alaposan megszórt naan-t, ami nélkül szerintem elképzelhetetlen egy indiai vacsora.

Az intenzív ízek, a kis tálkákban lévő fogások élvezetéhez elengedhetetlen egy olyan, kvázi semleges tétel, ami segít kicsit elkülöníteni ezeket az önmagukban teljes, kerek és rendkívül összetett fűszerezésű ételeket. Ehhez jött jól a következő tál tartalma: raita, azaz friss joghurt segített lecsillapítani a fűszeres kedélyeket, és adott lehetőséget minden alkalommal, hogy újra, tiszta lappal kezdjük a kóstolást. Persze ez sem csak úgy került elénk, hanem választhattunk, hogy uborkás, vagy csicseriborsó lisztből készített apró golyókkal gazdagított joghurtot szeretnénk-e.

Innen egyszerű út vezetett a tálca megtöltéséhez, hiszen már csak egy desszertet és egy italt kellett hozzáadni. A desszert könnyű volt, a gulab jamun szintén régi kedvencem a kulfi, azaz az indiai parfé mellett, így biztos befutó volt. A leginkább a rum baba-ra emlékeztető, szirupos tésztagolyóbis után az ember már nem kérdez, hanem a boldog elégedettség vesz rajta erőt.

Ez most sem volt másként. A hibátlan, ízletes főfogások, a melléjük kínált köretek, az ellenállhatatlan naan, a hibátlan, sűrű, nem túl édes, de pont jól mangó lassi már önmagában a teljesség élményével adományozott meg, amihez a gulab jamun extra tételként járul hozzá.

Az Indian Palate remek hely. Remek azoknak, akik – mint mi – régi ismerősként ölelik keblükre az indiai gasztronómiát, és ideális azoknak is, akik szeretnének megismerkedni a minőségi indiai ételekkel, de nem tudják, hogy hol induljanak el. A koncepció jó, bár elvileg all you can eat, azaz ha egy-egy tálkából elfogy a muníció, akkor azt térítésmentesen újratöltik, de eleve akkorák az adagok, és akkor a a tálca, hogy ezt csak valóban éhes vagy egyenesen kiéhezett egyének esetében tudom elképzelni.

A személyzet segítőkész, az étlap leírása részletes és hasznos. Érdemes az élő zenére időzíteni a foglalást, nagyon kellemes szitárzene mellett kóstolni, ízlelni azt a fűszeres, gazdag csodát, amivel India itt most minket elkápráztat.

Tags: , , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS