Idén még áttekinthetőbb lesz a Sziget

A mai sajtóbejáráson már jól látható volt, amit a szervezők külön is kiemeltek, a Sziget – a hangulatán és a kedvencek megszokott helyén mit sem változtatva – áttekinthetőbbé válik idén. A gasztrorészek tömbösítésével, food court-ok kialakításával próbálják a szervezők még jobban előkészíteni a terepet a fesztiválozóknak, akik számára tényleg minden adott lesz ebben az egy hétben, hogy remekül mulassanak.

sziget1

A programkínálat valóban izgalmasra sikeredett, a naponta 95.000 embert befogadó fesztivál nyitó- és zárónapja már most biztos, hogy teltházas lesz. A vendégek összetétele finoman alakult az elmúlt években, a holland invázió után most legtöbb külföldi vendég Angliából érkezik, nyomukban ott a hollandok, a franciák és az olaszok. Szám szerint mi magyarok adjuk a fesztivál gerincét.

sziget2

A vendégeket egy közel 20.000 fős csapat szolgálja ki a Szigeten, amelynek feladatait idén szintén részben másképp osztják el, a szervezők ígérete szerint a fesztiválozók mostantól még kevesebbet fognak érzékelni a működtetés prózai részéből.

Újdonság még, hogy idén a Nagyszínpad már nem csak a zenéé lesz, a fellépők között újabb művészeti ágak is megmutatkoznak, illetve olyan világhírű vendégek lépnek színpadra, mint Jane Goodall.

sziget3

Az fesztivál évről-évre egyre színesebb, erről gondoskodnak a tartalmas zenei produkciók mellett a színház-, tánc- és egyéb előadások, illetve az Sziget egésze alatt megélhető utcaszínházi pillanatok, amelyeknek előadói a világ minden tájáról érkeznek Budapestre. idei fellépői a francia Les Commandos Percu ütősökkel operáló csapata, akik formabontó Silence, vagyis Csend című előadásukat mutatják be minden este az utolsó nagyszínpados fellépő után.

Ezt a fajta hangulatot erősíti a Cirque du Sziget, amely az újcirkusz bemutatásának tökéletes helyszíne. A 900 fő befogadására alkalmas cirkuszi sátor augusztus 8-ától a fesztivál végéig várja nézőit 14:00 órától egészen az utolsó előadás kezdetéig, 23:00-ig. A sátor műsorát minden nap egy különleges francia csapat, a Cirque Inextremiste előadása nyitja, a Circus Abyssinia mutatja be az artistává válás folyamatát két kisgyerek szemszögéből. A visszatérő látogatók számára ismerősen csenghet a kanadai Cirque Alfonse társulat neve, akik két évvel ezelőtt lenyűgöző és roppant szórakoztató műsorukkal lopták be magukat a fesztiválozók szívébe. Őket a napi program zárásaként egy másik kanadai társulat, a Flip Fabrique előadása. Mint ahogy azt már megszokhattuk, a szabadtéri színpad programját ezúttal is minden nap tűzzsonglőr show zárja. Idén a nemzetközi zsonglőrökből verbuválódott társaság egy különleges műsorral készül: a pár éve tragikus hirtelenséggel elhunyt társukra, a magyar tűzzsonglőr Farkas Lindára emlékeznek, és bemutatják az általa tervezett egyedi tűzjelmezeket és tüzes kiegészítőket.

sziget1 (2)

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Tanmese a Kék szemüvegről

Múlt héten, az egyik ragyogó kánikulai napon, talán épp a legmelegebben útra keltünk a Nőkkel, hogy az általam kifejezetten szeretett Vendéglátóipari Múzeumban elcsípjünk egy a kekszekről szóló remek sajtótájékoztatót. Mielőtt azonban irányt vettünk volna a múzeumba, beálltam az egyik megszokott benzinkútra a környéken, tankolni. Egy könnyed nyári ruha volt rajtam, kezemben ezernyi cucc, azok se könnyűek, rajtam a kedvenc Nespresso-Tipton napszemüvegem, amit az üzletbe lépve se feltolni nem tudtam a fejemre, se a ruhába beakasztani, így végső megoldásként landolt a pénztár előtt, amíg a számtalan ilyenolyanamolyan, de szükséges holmim közül kikotortam az épp kellő tárcámat és fizettem.

Majd léptem, hiszen a kocsiban épp három kamasz készült meggyulladni, és az idő is szorongatott minket. Mire rákanyarodtam a Szentendrei útra, elfogott a hiányérzet. Sehol a szemüvegem. Annával rögvest megnézettem a neten, hogy az adott benzinkútnak van-e telefonszáma, de nem találtunk, a központi oldalon szintén nem jártunk sikerrel, így az első adandó alkalommal megfordultam, és nagyjából 10 percen belül újra a benzinkútnál voltam. Anna befutott, majd csalódottan jött ki: nem látták, nem tudnak róla. Ekkor én mentem be, hátha, de egyöntetű, szomorú csóváláson túl semmilyen reakciót nem váltottam ki a személyzetből.

Így aztán továbbálltunk, irány a múzeum. Napközben megpróbáltam a benzinkutat üzemeltető társaság facebook oldalán üzenni, de egy ostoba és alapvetően csak nyereményjátékokat az arcomba toló chatboton nem jutottam túl, akármennyire ígérték a kezelő jelentkezését. A weboldalon semmilyen megoldást nem találtam, csak egy email címet, amire még aznap este írtam.

Aztán gondoltam egyet, és úgy döntöttem megkérdezem a kerületi kapitányságot, hogy nagyon ciki-e, ha egy kvázi esélytelen, piszlicsárénak tűnő, de nekem fájó üggyel zaklatom őket. A központos nagyon helyes volt, javasolta, hogy vagy személyesen, vagy írásban azért tegyek bejelentést.

Este megtettem. Két nap múlva hívott egy rendőr törzsőrmester, egyeztettük az adatokat. Bennem ugyan felcsillant a remény szikrája, de még mindig egy darab napszemüvegről beszélünk, amit a személyzet szerint bárki elvihetett abban a 10 percben. Nem nemzetgazdasági ügy, csak nekem fáj. Abban maradtunk, hogy az adatok ismeretében kikéri a kamerafelvételeket.

Tegnap újra telefonált a törzsőrmester, hogy valamikor be tudnék-e menni a kapitányságra. Nagyon meglepett, kérdeztem is, hogy miért.

Mert ott a szemüvegem az asztalán.

(Szomorú megállapításként teszem hozzá, hogy azt érintett cég a mai napig nem reagált a – lopással kapcsolatos – segítségkérő levelemre, amit a saját felületükön keresztül küldtem el nekik.)

nesp

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Dalí és a szürrealisták

Ha szeretnénk a lehető legjobban megérteni a Várban található szürrealista kiállítást, akkor nincs más dolgunk, mint beszerezni Dalí önéletrajzát, és vagy egyben, vagy részleteiben elolvasni, átolvasni.

Az utóbbi években egyre több olyan kiállítást tudok megmutatni a Nőknek, ami már a koruknak, érdeklődésüknek, nyitottságuknak megfelel. Tavalyelőtt Anna számára Van Gogh adott egy már elvehetetlen pluszt, Zsófinál tavaly telitalálat volt Frida, idén Velencében, a Guggenheimben, ha érteni nem is biztos, hogy értették, de érezték a 20. századi művészetben tomboló energiákat, amihez szépen idomult a most megtekinthető budapesti kiállítás.

Bár sokan már nem is emlékeznek rá, de nekem meghatározó volt az a gyűjteményes Picasso és Dalí kiállítás, amelynek szintén a Magyar Nemzeti Galéria adott otthon a kilencvenes években. Engem ott, akkor egy életre elvarázsolt ez a fajta erő, ambíció és eltéríthetetlen törekvés az önazonosság mindenáron való kifejezésére, amely teljesen a feje tetejére állította az addigi ábrázolást, és unalmas öregemberekké degradálta a korábban oly úttörőnek hitt impresszionistákat.

borszerda5

Ez az erő árad Dalí életrajzából is, amely nehéz olvasmány, hiszen amit a vásznon, fotókon, filmeken láttunk, az a szavakon is átsüt, egy olyanfajta önimádat zárványában él Dali, ami jóformán elviselhetetlenné teszi, de nem kétséges, hogy ez a zárvány maga a drágakő, az a tehetség, zsenialitás, amely semmilyen módon nem vitatható el ettől az embertől.

dali4

Dalít befogadni nem könnyű. Nála le kell mondanunk a megszokott, konvencionális, kényelmes módról, ahogy egy alkotást feldolgoztunk, megértettünk, elraktároztunk, fel kell vennünk azt az eszelős, sokszor szinte követhetetlen tempót, amivel a jelképekkel agyonzsúfolt, technikailag briliánsan kivitelezett műveit elénk tárja.

Erre jó edzés a könyv, és nagyon jó terep A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig kiállítás, amely az 1929-es év történéseit helyezi fókuszba, de az egész szürrealizmusról nagyon szép, egységes, közérthető képet ad, és egy olyan ajándékkal zárja a kiállítást, amely valóban felteszi a képzeletbeli í-re a pontot.

dali3

Ha pedig úgy érezzük, hogy Dalí világát a könyv és a kiállítás nyújtotta kereteken túl is meg szeretnénk ismerni, akkor nincs más lehetőségünk, mint elutazni Figueras-ba, ahol az egész Dalí élmény, mítosz elképesztő erővel és intenzitással zúdul majd ránk.

dali2

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kiránduljunk Budapesten!

Mióta a Nők alól – két éves koruk körül – eladtam a babakocsikat, rengeteget csavarogtunk, csavargunk Budapesten. Egyszerűen átvedlünk turistába, és szájtáti módon megpróbálunk újra és újra rácsodálkozni arra a számunkra már rég evidens, sőt olykor unalmas kínálatra, ami az egész világot lázba hozza, és ide vonzza.

Erre a legalkalmasabb időszak a nyár, amikor nem kell nagykabát és csizma, csupán egy szandál, kalap, meg a lelkesedés, amivel útra kelünk, és hol ezt, hol azt a részét barangoljuk be a városnak.

Mivel a saját gyerekkorom egy része is hasonlóan telt, apáékkal sokat sétálgattunk hétvégénként, kamaszként pedig Edömér barátnőmmel öltöttük magunkra olykor a turista álcát, így sok mindenről tudtam, tudok a Nőknek mesélni, de olyan jó, hogy van egy klassz segédlet, amelynek köszönhetően izgalmas tényekkel, extra útvonalakkal tudom kiegészíteni a sétáinkat, vagy egészen más irányba indulni. A Mesélő Budapest ugyanis pont ez tudja, egy olyan családi útikönyv, amely segít felvérezni a szülőket, és segédkezet nyújt a már önállóan felfedező kamaszoknak.

Tittel Kinga – aki egyébként idegenvezetőként dolgozik – fotókkal és térképekkel megspékelt útikönyve igazán kézre áll, egy kisebb válltáskába, vagy hátizsákba könnyen elfér, így hasznos társunk lehet a város felfedezésében. Hangvétele nem gyermeteg, de nem is a semmitmondó karakterszaporító könyvek egyike, pont annyi információt ad át, amennyit szükséges, és pont annyi titokkal spékeli meg, amitől szerethetővé válik.

Annak meg külön örülök, hogy idén kistestvére is született a könyvnek, a nyomdából épp csak kikerült mesélő zsebkönyv, amely első körben a kiemelten fontos, a legtöbb izgalmat rejtő Várnegyed titkait mutatja be. Erre a kötetre külön fentem a fogam, krisztinavárosi lányként életem első 24 éve pont ide köt, ez az a vidék, amit mindennél jobban ismerek. A Nőkkel a lehető legaprólékosabban jártuk be számtalanszor a Várat. Ha nem velem csavarogtak, akkor apa és anya vitte őket kicsit sétálni, kirándulni, miközben egyik anekdotát fűzték a másikba, és ma is gyakorta sétálunk erre, ha épp virágoznak a cseresznyefák, vagy rám tör a honvágy.

A Várnegyed titkai méretében is igazodik a megnevezéshez, itt már tényleg kicsike könyvről beszélhetünk, amely tematikájában megegyezik nagy testvérével, alaposságban azonban messze felülmúlja azt. A Várnegyedet szisztematikusan végigjáró könyv – a nagyhoz hasonlóan – ügyesen találja el mindig a megfelelő vezérfonalat, amely mentén felfűzhetők az emlékművek, szobrok, épületek, történetek.

Kíváncsian várom az újabb köteteket.
utikonyv_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 4 of 528« First...23456...102030...Last »