Kamaszok, konyha, főzés

Amikor a Nők ohodába kezdtek járni, akkor az ismerőseim egy része halkan cöccögött: – Persze, majd pont a te gyerekeid fogják megenni a menzát. Cseppet tartottam a dologtól, no, nem a cöccögések végett, hanem amiatt, hogy a felvételi elbeszélgetésen arra kérdésre, hogy mit szeretnének majd az oviban enni, Zsófi rögvest rávágta, hogy marhahúst. Az óvónők megértően mosolyogtak és a két Hildebrand minden ohodai napon fényesre nyalta a tányért. A helyzet alsóban sem változott, ők voltak a bezzeggyerekek, akinek valamiért bejött a menza, illetve Zsófi farkasétvágyával kihagyhatatlan volt, bármit tartalmazott is a mélytányér.

Ám mire elértük az ötödiket, – és a nagy reformok is beérettek a közétkeztetésben – a Nők kijelentették, hogy vége, eddig bírták, most már se állaga, se íze semminek, amit az ebédlőben a tálcájukra tesznek.

Nem volt mit tenni, engedni kellett és sürgősen kitalálni egy élhető rendszert, amiben nem degradálódóm menzásnénivé és a Nők sem félkész csodákon tengenek.

A megoldás kulcsa a lassú főző, amely lehetőséget kínál nekem, hogy minőségi ételeket készítsek elő számukra, viszonylag egyszerűen, nekik pedig életet ment, hogy a távollétemben a konyhaeszköznek álcázott szakácsnő kész, meleg étellel várja őket.

A lassú főző tökéletes szerkezet, az egyszerűségében nagyszerű, hiszen számos olyan házias, a hétköznapokra ideális étel elkészíthető benne, amit megfőzni sem atomfizika és a gyerekek számára is kedvelt fogás.

A lassú főző jó terep a levesek számára, szinte bármilyen levest összerakhatunk benne. Ugyanaz a sorrend, mint a klasszikus lábasnál, a húsos fogások esetében itt is érdemes elősütni, kifehéríteni a húst (a magasabb hőfok igénybevételével), mielőtt nekiállunk a többi hozzávalót is az edénybe tenni, de utána szabad a gazda, a lassú főzésnek hála minden pont jó lesz, mire eljön az étkezés ideje.

A lassú főzőben a főzelékek is prímán elkészíthetők, nálunk gyakori vendég a borsófőzelék, de finomfőzeléknek, spenótnak szintén jó választás.

A korábban kuktában készített ételeket szintén átkonvertálhatjuk a lassú főzőre, a folyamatos, egyenletes főzés, az edényben cirkuláló gőz alkalmassá teszi ezeket a készülékeket, hogy székelykáposztát, rizses húst vagy épp egy nagyobb adag pörköltet készítsünk benne.

russell1

Az egyenletességnek köszönhetően a zöldségek készítése, illetve a köretnek szánt rizs tökéletes kivitelezése szintén megoldható ezzel az eszközzel, de ha egy mondatban kéne összefoglalnom, hogy számomra miért nélkülözhetetlen, akkor az az lenne, hogy az életritmusunknak pont megfelelő eszköz, amely segít nekem előkészíteni, elkészíteni az ételt és a – melegen tartó funkciónak hála – azonnal fogyasztható ennivalóval várja az iskolából hazaérkező vagy a nyári szünetben épp otthon héderező Nőket.

A most piacra került Russell Hobbs lassú főző még annyit tett hozzá ehhez, hogy a Nőknek üzenni is tudok, a krétatáblaként funkcionáló külső borításra rávéshetem, hogy mi rejtezik az edényben, megírhatom, hogy az apjuknak is hagyjanak, illetve kiélhetem – a lányok szerint elég véges – rajztehetségemet és akár képrejtvényként is megadhatom az aznapi ebédet.

Russell2

Zöldséges raguleves 

Meglepően kevés pulykát ettünk sokáig, ám ezt a levest ebből szeretik leginkább a Nők. A legjobb, ha van otthon egy kevés zöldséges vagy sima alaplé, de az összetevőkben elég sok íz rejtezik, így a lé nélkül is finom, laktató és egészséges étel kerül tányérra.

70 dkg pulykacomb

1 kg mirelit zöldségkeverék vagy kedvünk szerinti zöldségek frissek és fagyasztottak egyaránt, a levesbe mehet brokkoli, karfiol, kukorica, zöldborsó, csicseriborsó, kápiapaprika, répa, zöldbab

2 dl tejszín

frissen őrült színes borskeverék (fekete bors, zöld bors, rózsabors)

2 tk tokaji borecet

1 tk tárkony

1 tk provence-i fűszerkeverék

2 l alaplé

A hagymát kevés olajon – a magasabb fokozaton megdinsztelem. Amíg üvegesedik a hagyma, addig harapásnyi falatokra vágom a húst, majd ezt is rádobom. Átkavarom, majd hozzáadom az alaplevet, jöhet a változatos zöldségkeverékem, finoman fűszerezem, sózom a fogást és végül a tejszínt is beleöntöm. A magasabbik fokozaton főzöm, amíg a hús meg nem puhul vagy ha tudom, hogy mikor érnek haza a Nők, akkor időben lekapcsolom az alacsonyabb hőfokra vagy átteszem melegen tartásra, amint elkészült.

russell3

Még egy recept, ha belejönnétek a lassú főzésbe:

Boeuf bourguignon azaz burgundi marha

A lassú főző egyszerűen ideális választás, ha olyan ételt szeretnénk készíteni, amelynek idő kell. Sok idő. Mivel a sólet szezonja már elmúlt, ellenben a marharagu mindig aktuális, egy tartalmas marharaguval készültem a Nőknek. A Boeuf bourguignon elkészítésében az idő játssza a legfontosabb tényezőt, ez az a hozzávaló, ami nem kispórolható, ha valóban a kívánt végeredményt szeretnénk. A hagyományos elkészítési módja ezért is a cserépedény és a sütő, de a lassú főző ezt ügyesen kiváltja.

A Boeuf bourguignon nem finnyás étel, a Nők számára ideális és könnyen elkészíthető főtt tésztával is hibátlan, de ha van időnk és kedvünk, akkor újkrumplival vagy krumplipürével is köríthetjük.

1 kg marhahús

1 nagyobb fej vöröshagyma

2 közepes sárgarépa

1-2 ek olívaolaj

2 gerezd fokhagyma

5 dl száraz vörösbor

1 1/2 tk szárított kakukkfű

2 csipet só

frissen őrölt fekete bors

2 ek finomliszt

10 dkg zsírszalonna

A szalonnáról leválasztom a bőrt, félreteszem és szalonnát apró kockákra vágom. Egy nagyobb serpenyőben kisercegtetem a zsírt a szalonnából. A pörcöket félreteszem, és a zsírba megkapatom a kockára vágott húst. A kifehérített húst a lassú főzőbe teszem, bestaubolom liszttel, kicsit elkavarom, az edényt fedem. Közben egy serpenyőben, kevés olajon megpirítom az ujjnyi karikára vágott sárgarépát és a hagymakockákat.

A zöldséget a húshoz adom, majd fűszerezem és sózom a keveréket. A fokhagymákat a kés lapjával megtöröm, majd a raguhoz dobom. A szalonnapörcökkel és a bőrkével is gazdagítom a dolgot, végül a fél liternyi borral felöntöm, lefedem, és a magasbbik hőfokon hagyom főni, párolódni legalább 3-4 órát. Néha átkeverem.

Tags: , , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kortárs Cukrászat: akik az álmokat tortává alakítják

A márciusi Kortárs Cukrászat vendégeinél könnyen megtaláltuk a közös pontot, annak ellenére, hogy két igen különböző személyiség volt a vendégünk. Németh Polly, azaz Pixie Pie és Oblat Dávid a La Mimosa (Oblat Ildikó Tortaszalon) és a Pelikán fagyizó és sütiző tulajdonosa mesélt arról, hogy milyen első generációs cukrásznak lenni, hogy milyen elképzelésekkel és miért vágtak bele a cukrászatba és hol tart pillanatnyilag a vállalkozásuk.

kortárs

Először Oblat Dáviddal beszélgettünk. A jogásznak és közgazdásznak tanult fiatalember ma már két boltot visz, a fagylalt a szenvedélye, és ahogy a süteményekről, a cukrászatról magáról és az ehhez kötődő élményeiről beszél már érthető, hogy miért nem a paragrafusokban, hanem az igazi olasz fagylaltban leli örömét. A zuglói csöppnyi fagylaltozóból kinőtt vállalkozásának számtalan profilja van, hiszen egyrészt a zuglóiak számára ott a megszokott, szeretett Pelikán, másrészt az Újlipótvárosban is jelen van egy – ha nem is teljesen – más profilú üzlettel, amely a Szent István park vonzáskörzetéből szerzett kettő vagy épp négylábú törzsközönséget, akiknek a mentes süteményeken át, a már említett fagylaltokig széles szortimentet kínál, amelynek elengedhetetlen eleme a krémes és ahonnan kutya még nem távozott éhesen.

A bolt azonban nem csak egy hagyományos cukrászda, hanem Dávid feleségének alkotóműhelye is, ahová betérhetnek a fiatal párok, hogy Ildikóval közösen megtervezhessék a számukra tökéletes, ideális esküvői tortát.

oblat

Születésnapi és esküvői torták nagy szakértője Pixie Pie is, azaz Polly, aki gyeses anyukaként vágott bele élete sokadik kézműves hobbijába, a tortadíszítésbe és olyannyira testhez állónak érezte, hogy ma már végzett cukrász, aki virtuálisan vendégtérrel és nagyon is valós termelővel rendelkezik, ahonnan sorra kerülnek ki az általa készített, díszített sütemények.

Polly a magyar gasztroblogok felfutásának kezdetén vágott bele a Jépatojta van című blogjába, amelynek követői vele együtt fejlődhettek, figyelhették, hogy hogyan sajátítja el a – Magyarországon akkortájt még alig ismert és ennek megfelelően nem is nagyon alkalmazott – technikákat. A blogon való közös tanulást azonban hamar követte a felbuzdult, de önmagukban kevesebb kreatív erőt érző anyukák hada, aki már nagyon szerette volna, ha Pixie Pie, azaz Polly készítette volna el a gyerekük kedvenc mesehőseivel dekorált tortáját. Nem volt mese, a folyamatosan növekvő keresletnek meg kellett felelni, így Polly letette a cukrászvizsgát és megnyitotta a műhelyét, ahova folyamatosan futnak be a netes megrendelések és születnek az egyedi torták, készülnek a ünnepi desszertasztalok remekei.

pixie

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Varsó gasztroszemmel

Az egy hetes varsói tartózkodásomat kifejezetten a gasztronómia inspirálta, a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületének küldöttségével tanulmányozhattam a lengyel konyhát, pontosabban afféle fogadatlan Vergiliusként kalauzoltam végig a csapatot az általam imádott lengyel ízeken, miközben magam is rácsodálkoztam annak változatlan voltára.

A lengyelek ugyanis nem engednek a hagyományaikból. Nálunk nem érezni azt, amit felénk, hogy az utóbbi 15 évben futva menekülünk mindentől, ami köthető a magyar gasztronómiához, majd nagy felfedezésként rájövünk – “a nagy öregeknek hála” – hogy mind a turisták, mind a magyarok pont ezeket az ízeket keresik, s hirtelen előkerülnek a rántott húsok, a kis piros lábosok és már nem is olyan ciki a kockás terítő.

A lengyelek ezt nemes egyszerűséggel kihagyták, alakítgatják, reformálják a maguk konyháját, de értő gonddal nyúljak az alapanyagokhoz, nem mímelnek mást, mint, ami a sajátjuk, óvják az értékeiket és szeretik azt, amijük van.

S ezt jó látni. A belvárosban nem csapdákkal, hanem hagyományos lengyel fogásokat kínáló, lengyelekkel és külföldiekkel zsúfolásig teli éttermekkel, cukrászdákkal és talponállókkal találkozni, ahol nem drágán adnak vackokat, hanem igen tisztességes adagokat kínálnak, barátságos áron és a minőséggel sincs gond sehol.

A lengyeleknél egy ponton érezni még némi lemaradást és ez a kávé, a nemzetközi kávéláncok mellett kevés kisebb, jó minőségű kávézóval bírnak, bár ahhoz képest, hogy 10 éve még a zaccos változatot kínálták mindenütt, nagy az előrelépés.

varso4

Ha Varsóban járunk, akkor feltétlen érdemes felkeresni a Zapiecek lánc bármelyik egységét, elveszni a rengeteg pirog között, kipróbálni a hagyományos desszerteket a város legrégebbi cukrászdájában, az A. Blikle-ben, majd a cukrászdával szemközti oldalon lévő talponállóban venni 1-2-3 vékony cukormáz réteggel bevont, rózsalekváros fánkot a Stara Pączkarnia kiadóablakánál.

varso6

Ha szeretnénk megérteni a Chopin-féle Varsót, akkor irány a Hotel Bristol varázslatos kávézója vagy étterme. A kávézóba betűz a kora délutáni napfény, a letisztult, de barátságos belső térben jól képzett személyzet és első osztályú sütemény vár ránk. Valódi élmény a hely. Mindenestül.

varso3

Ha pedig szeretnénk látni, hogy a modern szelek mit tudnak kihozni a lengyel gasztronómiából, akkor feltétlen el kell tölteni egy estét a Brasserie Warszawska termeiben, ahol puha fények ölelnek körül, a vendéglátás magas, de nem idegesítően karót nyelt nívón zajlik, s ahol a lengyel alapanyagok játsszák a főszerepet a rövid, de tartalmas étlapon. A szezonális tételek mellett örök klasszikusokba is botlani, ilyen a rozskovásszal készített savanyú leves, amelyet bármelyik górál paraszt asztalán megtalálni a Tátrában és itt, a diplomata negyed szívében sem tagadja meg a konyha a gyökereit, az egyszerűségében hibátlan étel nem nyakatekerten, csak lágyan átdolgozva kerül elénk, megőrizve minden erényét.

varso1

A desszertek azonban új utakra visznek minket. Amíg az egy hetes út során csak közepesen jó franciás desszerteket sodort elénk az élet a város cukrászdáit járva, itt, ebben a bisztróban megvalósulni látszik az, amiről a modern desszertkészítés szól: az egyediség, az alapanyagok tisztelete, a letisztultság, az édes helyett az ízek közti harmóniával való teremtés. Az étterem desszertválasztéka szűk, nem követi a hagyományokat, itt nincs szarlotka, sernik vagy WZka, ellenben olyan élményt kínál a séf Mateusz Wichrowski, amely jogossá teszi az immár negyedjére megszerzett Bib Gourmand minősítést.

Egyszóval Varsót érdemes végigenni. Nem kell félni a belvárosi helyektől sem, nyugodt szívvel válogathatunk a jobbnál-jobb éttermek között, csak a kávéval, na, azzal legyünk óvatosak.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Zsófi és a chips

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy sok olvasóm abban a hitben él, hogy a Nők a világ legegészségesebben étkező emberei, akiknek a válluk fölött pöknek hátra, ha szóba kerül a gyorsétkezés és csak és kizárólag organikus fogásokat fogyasztanak, nagy körültekintéssel.

chipsA Nőknek azonban jószerivel soha nem volt semmi tiltva, minden rágcsának, édességnek megvolt a helye a mindennapjainkban, a kényes helyett inkább kellemes egyensúlyt tudtam teremteni az általam alkotott koszt és a boltok csalogató kínálata között. Anna kis vehemenciával viseltetett ezek iránt a fogások iránt, Zsófi azonban az édes és a sós végletekért is rajongott és rajong a mai napig. Számára egy jól végződő nap tábla csokiban és chipsben is mérhető, sok esetben hív fel vagy ír rám, olykor az apjára, hogy a sarki kisboltban feltétlen szerezzük be az alkati szereit.

A klasszikus tejcsokoládé mellett Lajos, a chips vált be a legjobban, a Lay’s egyszerűbb verzióitól a full csípősig terjed a lányka által kedvelt kínálat. Éppen ezért egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a Lay’s új termékeit bemutató, a teljes termékskálát bemozgató házibuliba ő érkezik majd velem.

A házibuliknak ugyanis megkerülhetetlen eleme a chips, amelyből sosincs elég, kivéve a Marki’z Supper Club-ban tartott partin, ahol Zsófi elkerekedett szemmel konstatálta, hogy hihetetlen mennyiséget halmoztak fel a kedvenceiből.

IMG_20180306_174435

A bulin megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor sok jó ember kis helyen is elfér, megismerkedhettünk néhány nem szokványos chips-fogyasztási technikával, láthattuk azt, hogy a chips hogyan kombinálható – egyébként teljesen jól – a különféle partifalatokkal és megkóstolhattuk a zsírtartalmát tekintve igencsak karcsúsított, sütőben sült chipset, amely klassz, roppanós állaggal bír és végre nem ragad tőle az ember keze (az alacsonyabb kalóriatartalomról nem is beszélve).

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 4 of 506« First...23456...102030...Last »