Nem kell mindig kávé

Nagyjából fél éve derült ki, hogy ha nem figyelek, akkor elővesz a reflux.

Tudom, hogy a korosztályom népbetegsége, de mégis meglepetésként ért, hogy apámtól örökölt vasgyomrom már nem volt boldog az este tízkor benyalt két almától és a ráküldött kávétól. Ki érti?

Mindenesetre február elején ott álltam, hogy valamit tenni kell, a rendszert vissza kell juttatni az eredeti, működőképes állapotába, lehetőleg gyógyszerek nélkül meg kell találnom a nekem megfelelő módszert a háborgó gyomorsavam megnyugtatására.

Itt jött képbe a diéta. Mindent elolvastam a témában, az összes dietetikus ajánlását, az ayurvédikus pitta diéta részleteit, majd egy-két nap kísérletezés után megtaláltam a számomra cseppet sem megerőltető, de igen hatékony diétát, amelyben fontos szerephez jutottak a kedvenceim: a háztartási keksz, a banán és a párolt rizs.

A legnagyobb gondot a reggeli kávém kiiktatása jelentette. Ez sajnos nem volt opció, kellett egy kávémentes időszak, ezt én is éreztem, de az alternatív megoldásokkal bajban voltam. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy szeretem a cikóriát. A pótkávénak is nevezett cikória tényleg nagyon kellemes, telt aromájú alapanyag, amelyet nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek reggeli ital gyanánt, vagy estefelé. Tejes italként egészen múltidéző, a gyerekkorunk pöttyös bögréinek hangulata ott lebeg körülötte. Az meg, hogy tiszta cikóriát vagy kávéval kevert cikóriát választunk magunknak partnerül, az semmi mástól nem függ, mint, hogy melyik ízlik jobban. A piacon akadnak szereplők, az egyik az igazi klasszikusnak számító Ricoré, amelyet jó szívvel ajánlok.

A Ricoré ügyesen összeállított ital, amely nem csupán a egyharmadnyi kávé koffeintartalmával kíván minket tetterős éber emberekké küzdeni, hanem a hozzáadott magnéziummal operálva gyűri le a bennünk lévő fáradtságot.

ricore

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Sezlony Café

Valljuk be, az utóbbi két hónapban nagyon belejöttünk a kanapén való létezésbe. Mi Zsófival már tökélyre fejlesztettük ezt a sportágat, de a család többi tagja sem maradt el tőlünk.

Most végre kamatoztathatjuk a szerzett tapasztalatokat, a törökbálinti Sezlonyban dőlhetünk békésen hátra, hogy élvezzük az életet, a jó kávét, a remek limonádékat, és az egész napos reggeli hangulatot. A Sezlonyban ugyanis soha nem ér véget a reggel, itt sosincs késő egy jó tízóraihoz, bruncholhatunk kedvünk szerint, amikor csak nekünk megfelel.

A hely hangulatos. Nem akar többet mutatni, mint ami: egy barátságos, családias hangvételű, de megfelelően elegáns és stílusos kávézó, ahol jó törzsvendégnek lenni, ahová érdemes beugrani a várost kerülő köreink során, és ahol – két perc kitérővel – kivárhatjuk, boldogan falatozva, amíg elül az eszelős tömeg az autópályán.

A Sezlony étlapja gazdag. Nem spóroltak a lehetőségekkel, nem szűkítették be magukat és kötötték gúzsba a vendégeiket, szabad a pálya, itt otthonra talál az édeset reggeliző, a szendvicses és a tojásételek megszállottja is.

sezlony1_v

A választékban ott vannak az örök kedvencek, a rántották, omlettek, ham&eggs-ek mellett rántottás szendvics formájában szintén falhatjuk a tojást, ehetünk bundás kenyeret (javasolt mindezt fűszeres tejföllel tenni), hódolhatunk a posírozott tojásnak, hiszen több formában is étlapra került. Ha édes irányba mozdulnánk, akkor a klasszikus péksütemények mellett kérhetünk gofrit, amihez speciális, helyben összeállított kence dukál, valamint házi lekvár és friss tejszínhab.

Ha csak az édes íz hiányzik az életünkből – egy kiadós reggeli után – akkor pedig feltétlen javasolt tesztelni a csokoládés-bazsalikomos limonádét, ami ugyan elsőre kissé furcsán hangzik, de nyári melegben igazán üdítő, és akár étkezészáró fogássá is nemesedhet (addiktív).

sezlony2_v

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Urban Jungle – kávécserje a teraszon

Anna a napokban megjegyezte, hogy lassan egy nemzeti park van a teraszunkon. Van benne igazság, egyfelől az elmúlt hetek időjárásától teljesen belelkesedtek a növényeink, másrészt hol én hozok haza egy-egy új lakót, hol ajándékba érkezik egy újabb delikvens, aki nálunk lel otthonra. Most épp a legújabb növényemmel barátkozom, akit a Nespresso bízott a gondjaimra. Amíg ilyen borús az idő, addig élvezheti a teraszlétet, utána a nappalinkban lesz a helye, mert bár trópusi helyeken terem javarészt, mégsem rajong a túl sok napért.

nespr1

A kávécserje nem csak nálam igényli az extra gondoskodást, hanem a Nespresso Reviving Origins programjában részt vevő termőterületeken is. A Reviving Origins program lényege, hogy az eltűnőben lévő, különleges termőterületek megmentését tegye lehetővé, a helyi farmerek bevonásával, fenntartható művelési módszerek alkalmazásával. Ennek az áldozatos munkának az eredményét kóstolhatjuk most a Reviving Origins szezonális kávékollekciójával, amelyben Zimbabwe, Kolumbia és Uganda elfeledett, de megmentett termőterületeinek kávé mutatkoznak be.

A program lehetőséget biztosít a termelők magas szintű szakmai támogatására, a fenntartható módszereket alkalmazásának oktatására, amely segít a termelékenység növelésében és a kávéminőség egyenletesen tartásában. A program keretein belül kávéfeldolgozó üzemeket építenek, termelői szövetkezeteket alapítanak, vagy faiskolát hoznak létre, hogy a farmerek az innen kikerült kávécserjékkel, őshonos fafajtákkal népesíthessék be ültetvényeiket, és így fokozzák a biodiverzitást, csökkentsék a talaj erózióját.

A programnak köszönhetően a farmerek és közösségeik újra kiszámítható életet élhetnek, és olyan fenntartható módszereket alkalmazhatnak, amely biztosítja a világ néhány legritkább, legkülönlegesebb kávéfajtájának jövőjét.

nespr2

A mostani kollekció elemei:

AZ AMAHA awe UGANDA KÁVÉ: „Uganda újjászületése”

Az Amaha awe Uganda kávé kifejezetten elegáns espresso, amelynek virágos ízjegyeit egyedi, szantálfás aroma egészíti ki. A közepesen testes, 8-as intenzitású kávé olyan ültetvényeken terem, ahol banáncserjék árnyékolják a kávét, táplálják a talajt – vagyis a terület igazi arabica-mennyország. Az őrleményből kiegyensúlyozott és édeskés latte macchiato készíthető, amelyben megjelennek a kávé kekszes, enyhén gyümölcsös aromái is.

TAMUKA mu ZIMBABWE KÁVÉ: „Zimbabwe ébredése”

A Tamuka mu Zimbabwe komplex, gyümölcsös ízvilágú kávé, amelyben az áfonyától a piros bogyós gyümölcsökig, a ribizlitől a szőlőig rengeteg aroma megbújik. Tejes italként a legjobb megjelenési formája talán a krémes, selymes latte macchiato, itt a gyümölcsös aromák mellett erőteljesebben kitűnik a kávéban szunnyadó karamelles édesség.

ESPERANZA de COLOMBIA KÁVÉ: „Kolumbia reménye”

A Caquetá régióban termelt Esperanza de Cololmbia lágyabb ízvilágú kávé, nagyon könnyed, kiegyensúlyozott és kerek karakterrel, sárga gyümölcsökre emlékeztető aromákkal, csipetnyi gabonás ízvilággal.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Összezárva

Karantén alatt sokat beszélgettünk a Nőkkel. Rengeteg téma szóba jött, de visszatérő topik volt az a fajta intenzív együttlét, amelyet a helyzet szült. Az összezártságot jól funkcionáló családként is nehezen bírtuk, ezért jutott eszünkbe számtalanszor, hogy milyen nehézségeket okozhat a kényszerű együttlét olyan élethelyzetekben, ahol az egymástól távol töltött idő minősül minőséginek, vagy ahol egy olyan bántalmazói kapcsolatban élnek, amelynél a minimális kitörési lehetőséget is felülírja a hónapokig tartó kijárási korlátozás.

A jelek szerint nem csak a mi fejünkben fordult meg a gondolat, hogy a minden ötödik magyar háztartást érintő problémán elmerengjen, végiggondolja, hogy miért nincs társadalmi felelősségvállalás, miért visszafelé haladunk a törvényalkotásban, miért nem halljuk meg a segélykérést és miért nem teszünk a helyzet ellen.

Az Összezárva a maga három és fél percével elképesztő erővel üt. A karantén adta szituációt tökéletesen leképező kisfilmbe az alkotók rengeteg mondanivalót és kérdést belesűrítettek, amelyek kibontására tegnap egy másfél órás zoom meeting sem volt elegendő.

A bántalmazói kapcsolat kialakulásától, fajtáiról, a kapcsolatban egyre jobban alárendelődő, a saját cselekvőképességét lassan elvesztő partnerről, a megalkuvásra kényszerített barátról, a basáskodó, mindenhatót játszó bántalmazóról folyó beszélgetéshez számos személyes élmény kapcsolódott, amely még fájóbbá tette a témát, és még dühösebbé tett engem a monitor előtt. 

A bántalmazói kapcsolat az én személyes életemnek szerencsére sosem volt része, de mindig voltak olyanok a környezetemben, akik vagy ez elől menekültek, vagy ebben éltek, illetve a gyerekek környezetében is találkoztam olyannal, akin már kamaszként látszottak intő jegyek, akinek a száján már kifutottak azok a mondatok, amelyek meghatározzák a kapcsolatban elfoglalt helyét, és ők bizony egy erős alá-fölérendeltségi viszony kialakítására törekedtek.

Anyaként elképesztő felelősségem figyelemmel kísérni ezeket a baráti és társas kapcsolatokat, a Nők félszavaiból kiszűrni, hogy lehet-e, van-e probléma, és lépni, ha úgy érzem, a lányaim valami menthetetlenül rossz felé sodródnak. Bár ők már a 2000-es évek gyerekei, a társadalmi rögzülések, a tanult rossz minták jelen vannak, számtalan esetben találkoztak már olyan ismerőssel az éterben, vagy épp a valóságban, aki számára teljesen egyértelműnek tűnt, hogy az „az asszony verve jó”, „az asszonynak a konyhában a helye” kijelentéseknek megmásíthatatlan igazságtartalma van. És bár sokszor gondoljuk azt, hogy az iskolázottság mértékével, a társadalmi hierarchia magasabb fokán már ezek a kijelentések értelmüket vesztik, azt is láttam és látom, hogy ez nem így van.

A felelősségem azonban nem csak anyaként van meg, hanem szemtanúként is, akinek kötelessége egy ilyen helyzetben lépni, beavatkozni, hiszen a bántalmazói kapcsolatba az alárendelt fél sok esetben olyan mértékben belefásul és elhiszi, hogy ez az egyetlen mód a létezésre, hogy külső segítség nélkül esélye sincs újrakezdeni.

Többször, több helyzetben kellett már végiggondolnom, hogy meddig terjed a másik szabadsága (apám szerint addig, amíg nem sérti más szabadságát), és ezek mentén dönteni úgy, hogy felemelem a szavam azért, aki pillanatnyilag nem tudja megtenni.

Jó lenne, ha nem az egyéni felelősség szintjén működne a családon belüli erőszak megakadályozása, ha a kormányzat venné kézbe – jogalkotói minőségben – ezeknek a szankcionálását, jó lenne, ha a rendőrség számára nem a vér lenne az egyetlen, amely érdemessé tesz a figyelemre, jó lenne, ha a megtorlás helyett a prevenció válna elfogadottá és általánossá, jó lenne, ha ezt egy jól funkcionáló nagy rendszerben lehetne kezelni.

Amíg azonban mindez nem következik be, addig nekünk kell figyelnünk egymásra, segíteni azokat, akik számára létezik kiút, még ha sokszor úgy is gondolják, hogy nem.

Amennyiben ilyen helyzettel találkoztok, az alábbi szervezetekhez fordulhattok:

Ökumenikus Segélyszervezet

NANE

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS