Milyen is a modern nő? A 20. századi nő kialakulása a divat tükrében

Vannak hiánypótló könyvek. Azt gondolom, hogy Czingel Szilvia most megjelent kötete, A női test alakváltozatai 1880-1945 rengeteg folyamatosan fennálló, oly sokszor megválaszolatlanul maradó vagy rosszul megválaszolt kérdést tesz helyre.

A témát olvasmányosan, aprólékosan járja körül, minden részletre kiterjedően mutatja be a női divat változásain keresztül az emancipáció útját, amelyben nehezen elválasztható és nehezen meghatározható, hogy mi volt előbb: a nők szabadságjogainak megszerzésére tett sikeres kísérletek vagy a szervezetet elnyomó fűző levetkezése.

Meglepően szorosan kötődik ugyanis egymáshoz a kettő, a 19. századi és a 20. századi nő fejlődése tökéletesen nyomon követhető a ruhák változásán, de nem csak a társadalmi szerepváltások, hanem a társadalom egészében megjelenő női szerepek is mind górcső alá kerülnek a könyvben.

A ma oly természetességgel viselt darabjaink, a szépséghez kötődő fogalmaink, a megszokottnak, évszázadosnak vélt viseleteink története tényleg letehetetlenül izgalmas. Czingel Szilviának úgy sikerül mindent kontextusba helyeznie, hogy nem válik terjengőssé, nem veszik el a részletekben, hanem nagyon ügyesen felvázolja a hátteret, majd bontja ki – fejezetről, fejezetre – a modern nő létrejöttét.

A könyvet jó szívvel ajánlom mindenkinek. Nagyjából kamaszkortól olvasható, kultúrtörténeti könyvként is izgalmas, de önismereti szempontból is jó adalék, ha szeretnénk még pontosabban meghatározni önmagunkat, a viseleteinken, az általunk sugárzott képen keresztül.

nőialak

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Jóga a város felett

Az utóbbi évek egyik sport-divathullámának tekinthetjük nyugodtan a város feletti jógázást. Mindig lelkesen figyeltem a finoman agyonszaturált képeket, ahogy a város feletti budai sziluett és az épp ívbe hajló testek ugyanazt a ritmust veszik fel, aztán kitekertem a jógaszőnyegemet a nappaliban és nekiálltam a napi fél órás gyakorlásomnak.

Még Costa Rica előtt szoktam rá a jógára. Az itthoni munka mellett éreztem, hogy kell valami, ami átmozgat, a sok ülést ellensúlyozza, szép tónust ad az izmaimnak, és kipucolja annyira az agyamat, hogy utána meg tudjam tölteni olyasmivel, ami valóban fontos.

Kis esti jóga a Karib-tenger partján

Kis esti jóga a Karib-tenger partján

A jógára a Nők egyedüli iskolába való bemenetele teremtett időt. Amit korábban a dugóban ülve araszoltam hazafele (oda 5 perc volt), azt most jógával töltöttem. Mikor mindenki elment, elmerültem önmagamban, nyújtottam, erősítettem, lassan, mélyen és egyenletesen lélegeztem, és éreztem, hogy nekem most jó.

Sokáig meg is maradt a napi gyakorlás, nagyjából egy éven át, ami az én sport szempontjából szertelen természetemet ismerve maga a csoda. Aztán jött a gyaloglás (az azóta is szerelem), és mellette vált kiegészítő mozgássá a jóga.

Megérkeztünk jógázni a Continental Hotelbe

Megérkeztünk jógázni a Continental Hotelbe

Múlt héten kicsit újra hű lettem hozzá, a Continental Hotelben ugyanis végre én is megtapasztaltam a Rooftop Yoga, azaz a város feletti jógázás élményét, ami megint megmutatta ennek a mozgásformának minden erejét. Jó volt érezni a szelet, a kora őszi este mozzanatról-mozzanatra hűlő levegőjét, hallgatni a város rezdüléseit, a szirénákat, amelyek eggyé olvadtak a villamosok zajával és a város alap lüktetésével. Semmi zavaró nem volt abban, hogy a Dohány utca tetején vagyunk, a naplementében sziluettként megjelenő budai oldal, a díszkivilágításból itt-ott erőre kapó pesti oldal épületei szép hátteret adtak a mozgásunkhoz, amely a teliholdhoz igazodott.

Tájkép jóga előtt

Tájkép jóga előtt

Ennek mikéntjéről oktatónk, az estet szervező Orsi a Yoga Brunch jógaoktatója gondoskodott, tempós, mindenre kiterjedő mozgásainkban megjelent a kifejezetten esti gyakorlásra ajánlott holdüdvözlet áramló mozdulatsora is.

A jógaóra átsöpört rajtunk, kisöpört minket, bennem a szokott megnyugvást hozta elő, Anna meg megerősítést kapott, hogy a hajlékonyságához illő mozgásformára lelt. Reméljük a jövőben több lehetőségünk lesz a közös gyakorlásra, akár ilyen szép környezetben, ilyen impozáns panorámától övezve, akár otthon, a saját nappalink nyugalmában.

Látkép jóga után

Látkép jóga után

Tags: , , , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Yamuna: minőségi magyar kozmetikumok, nem csak kamaszoknak, de nekik nagyon!

A Yamuna tavaly került be az otthonunkba, a Nők révén. A kamaszok éltét minduntalan megkeserítő pattanások, ragyák tökéletes ellenszerét már régóta kerestük, Zsófi esetében úgy tűnt, hogy egyenesen a Szent Grált hajszolja: időt, energiát és pénzt nem sajnálva túrta a netet, szerzett első kézből információkat a barátnőitől, időzött órákon át a drogériákban, hogy megtalálja AZT, ami valóban hatékony.

yamuna1Aztán bekeveredett az életünkbe az STOP!ACNE gél, és egy csapásra megszűnt az örök űzöttség és vele együtt a pattanásoknak is búcsút inthettünk. Innentől kezdve nem csak egy a tégely lett állandó lakója a fürdőszobának, hanem a Yamuna, mint márka is átment a családi ellenőrző biztosságon, és több portékájuk is felkerült a polcainkra és a képzeletbeli állandó bevásárlólistánkra.

A kifejezetten pattanásos, aknés bőrre kifejlesztett speciális gél, olyan természetes alapú aktív hatóanyagokat tartalmaz, amelyek segítenek csökkenteni, megszüntetni a már meglévő pattanásokat, és – dobpergés – megelőzik az újak kialakulását. A gél könnyen felszívódik, nyugtatja a gyulladt bőrt, csökkenti az irritációt. 

yamuna2A krémek mellett a pakolásokat is nagyon szeretik a Nők, a férjemet rendre halálra ijesztik a különféle papírmaszkokkal, színes krémekkel a fejükön, amelyekben – velem ellentétben – nem elhevernek valamelyik kanapén egy lopott fél óra pihenésre, hanem mintha mi sem történt volna, élik tovább az életük, és a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, a szépészeti dolgokban kissé járatlan, mit sem sejtő férjem legnagyobb meglepetésére.

Egyik kedvencük a Teafás pormaszk, ami szintén az ő bőrükre ideális, mivel aknés és zsíros bőrre javasolt. A maszk használatának köszönhetően a tág pórusok összehúzódnak, a maszk magába szívja a felesleges faggyút, így tisztítva a bőrüket, és a fűzfalevél kivonat gyulladáscsökkentő szalicilsav tartalma segít szabályozni a faggyúkiválasztást is.

Anna és a tökéletes szombat délutáni időtöltés: keleti kényelem, szépülés, net és a legkedvesebb plüss :)

Anna és a tökéletes szombat délutáni időtöltés: keleti kényelem, szépülés, net és a legkedvesebb plüss :)

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A Rudas

A családi legendáriumunk mostanában kicsit leporolásra került. Eddig is sok történetet szedtünk belőle elő, időről-időre megmutatván a múlt zárványait a Nőknek, egy rögzült, egyre szépülő pillanatot, egy szinte valószerűtlen mesét, amivel – mint a regős – adjuk tovább a családunk sehová fel nem rótt történetét.

Így került szó a címeres tányérról, így meséltem én a nagyszalontai ágyamról, így vágunk egymás szavába a Wessely bátyámmal, ha telefonvégre kapjuk egymást, így juttatta eszembe Juci barátnőm a Rudast.

A Rudas mindig fontos eleme volt az életünknek. A piros és kék útlevelekkel, devizaablakokkal és nincstelenséggel zsonglőrködő magyar társadalom hamar rájött, hogy itthon kell nyaralnia, itt kell megkeresnie azokat a helyeket, amelyek Abbázia helyett majd a kiruccanás élményét adják. A városi fürdők ezen sokat enyhítettek, akinek nem telt a Balatonra, nem volt se beutált, se kulipintyó-tulajdonos, az maradt Pestbudán, és a szívének kedves strandokat látogatta.

Anya gyerekként, a Rózsadombról mindig a Lukácsba járt, ám a Naphegyre költözve megosztotta figyelmét a platánokkal szegélyezett medencék és a páratlan panoráma között, majd szép lassan átszokott a Rudasba. A hallatlanul barátságtalan uszodával, de nagyon szerethető teraszokkal rendelkező Rudas törzshelyévé vált, ahol napokat töltött, hódolván egyik nagy szenvedélyének, a napozásnak. Ahogy a Lukácsban, úgy a Rudasban is kialakult egy törzsközönség, mások ültek az elülső terasz kényelmetlen fa priccsein, és mások lesték a sirályokat a Gellért-hegy árnyékával viaskodó oldalon.

Anya jobb szerette a Dunát nézni, a bejárattól nem messze, a tusolóval szemközti sarokban olvasott, vagy a túl forró napokon az épület árnyékot adó oldalába húzódva napoztatta a bokáját.

Így ismerkedett meg apámmal. A Rudas teraszán, egy nyári napon, amikor épp az öccséhez tervezett – és a rendszer által nagy kegyesen engedélyezett – afrikai útra készülve sütette magát. Apám pedig, aki épp egy válás küszöbén állt, idegnyugtatóként jött ki napozni, és nem is nagyon volt ideje. Meg órája sem.

De feltűnt neki egy ismerős nő a teraszon, valaki, akivel korábban már biztosan találkozott. Tőle kérdezte meg az időt. Nagyjából öt percenként.

Természetesen a pontos időn kívül más is szóba került, kiderült, hogy honnan az ismeretség, anya azon a titkárságon dolgozott, amely apám főnökének szolgálatában állt az Iparművészeti Vállalatnál. Csak míg apám viselte – ha nehezen is – a rigorózus, kellemetlen alakot, anya egy év után felmondott, és a Magyar Nemzethez szegődött.

A Rudasban töltött délutánt követő hat hétben nem találkoztak. Anya Zambiát járta, a Viktória-vízesést csodálta, apám meg a nővéréhez költözött, és majd néhány hétre rá megkérte anya kezét.

De ez innen már megint egy másik történet.

 

Epilógus

Anya a mai napig néha kijár a Rudasba.  A 84 évével nem ő a legidősebb a teraszon, a régi nagy rudasosok míg élnek visszajárnak, és együtt töltik az időt. Tavaly esett meg, hogy egy amerikai úr lépett oda hozzájuk, beszélgetni kezdtek.

– Mióta utoljára voltam Magyarországon – mondta az amerikai – megváltoztak a nők. A mostani generáció valahogy nem olyan szép és sikkes. Régen ide, a Rudasba annyi szép nő járt.

Jah, kérem, – válaszolta az egyik hölgy – azok mi voltunk.

rudas

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS