Mirelle

A múlt héten a Cziniel új egységének megnyitóján jártam Budakeszin, és azóta is a pasztellszínű nyugalom ugrik be, ha a helyre gondolok. A helyre, amely alapvetően új, de mégis olyan nagyon otthonosan ismerős. Persze nem véletlenül, hiszen a legendás Nagyvendéglő épületében kapott új otthont a Római-partról már jól ismert Cziniel,  aki ebbe a sokat megélt vendéglátós környezetbe nemcsak a nevet, hanem a szellemiséget is magával hozta. Az Eventrend Group gondos kezei alatt az épület újjászületett, de szerencsére úgy, hogy közben minden eresztékében megőrizte a múltját, annak a több évtizednyi boldog ittlétnek a lenyomatát, ami a vendégek után maradt. Aki gyerekként málnaszörpöt ivott itt a nagyszülők társaságában, az most újra átélheti a varázst, mondjuk egy cappuccino társaságában.

Ami az új Czinielben először megfogott, az a tér. Mintha Wes Anderson álmodta volna meg a pasztellszín környezetet, bájos apróságok, mediterrán fények, árnyas kert adta kontrasztok, szemnek kedves kínálat. A tágas, napfényes vendégtérben 14 méteres pult, kandallós télikert és egy emeleti lounge-részleg is várja a vendégeket, amit az ember legszívesebben azonnal birtokba venne. A hely a gyerekek számára is jól érthető, külön gyereksarok, kinti játékok, programok várják őket.

A fagylalt mellett szeletnyi süteményekből, monodesszertekből, pohárkrémekből is szemezgethetünk, meg persze itt is kapható a messze híres Cziniel-pogácsa, a friss péksütemények, a klasszikus aprósütemények, amelyekből nem csak elvinni ér, hanem 10-20 dekákat a kávénk mellé kirendelni is. A szépen megkomponált, klasszikus reggelik mellett kreatív, izgalmas brunch-fogások is találhatóak az étlapon, könnyű saláták, melegételek, és az a bizonyos vasárnapi ebéd: topfban érkező húsleves, rántott hús, krémes burgonyapüré, házias ízek, ahogy kell.

Kint, a kertben pedig a nyugalomé a főszerep. A gesztenyefák árnyékában asztalok, külön fagylaltpult, halk zene, lassan csorgó délutánok várják a vendégeket. De a nyugalom, a csend, a kellemes környezet és a remek vendéglátás megélése mellett másra is bőven van lehetőség. A Cziniel ugyanis nemcsak cukrászda kíván lenni, hanem valódi közösségi tér, ahol kiállítások, koncertek, civil programok hozzák össze a helyi közösséget és mutatják meg Budakeszi valódi arcát az ide érkezőknek. Ha ez nem lenne elég, mostantól applikációt is kínálnak számunkra, amivel személyre szabott ajánlatokat is kapunk. A budakeszi Cziniel a Gesztenyés új fejezete, friss lendülettel, nagy szakértelemmel és kellő vendégszeretettel írva.

avagy kik azok, akik egyetlen szóval tízszeresére emelhetik egy palack értékét?

Valahol, a világ egy félreeső szegleteiben, egy domboldalon megbúvó kis pincészetben éppen most dőlhet el egy bor, egy borászat jövője. Ide ugyanis most egy különleges látogató érkezett. Nem sztársommelier, nem gasztroceleb, hanem valaki, aki kevesebb társával osztozik ezen a címben, mint ahányan valaha megjárták az űrt. Ő egy Master of Wine, a borvilág titkos társaságának kiválasztott tagja.

Bár elsőre talán túlzásnak tűnhet, de a számok magukért beszélnek: jelenleg mindössze nagyjából 420 ilyen szakértő él a világon. Ahhoz, hogy valaki közéjük kerüljön, éveken át tartó, szigorú képzésen kell átesnie, amely során a borok minden cseppjét tudományos alapossággal tanulmányozza és ez még csak a kezdet.

Nem csak ízlelnek – értelmeznek is

A Master of Wine nem csak azt tudja pontosan, hogy mi van a pohárban, hanem tökéletesen érti is, hogy miért. Például egy háromnapos vakteszten nem kevesebb mint 36 különféle bort kell felismernie, részletesen elemeznie: szőlőfajta, borvidék, évjárat, technológia, stílus, egészen a piaci pozicionálásig. Mindezt úgy, hogy közben egy tudományos esszé szintjén kell megindokolnia döntéseit. Egyetlen tévedés, egy bizonytalan tipp, és borulhat az egész, a hosszú évek kitartó munkája.

A cím megszerzéséhez természetesen elméleti vizsgák is társulnak, a bor történetéről, kultúrtörténetéről, gazdasági és éghajlati hatásairól. Aki itt diplomázik, az nemcsak a hordók világában járatos, de könnyedén helytáll egy közgazdasági elemzőknek szóló konferencián is. Képességeik alapján leginkább boros polihisztorokként lehetne őket jellemezni a MoW tagjait.

Mit tud egy Master of Wine, amit más nem?

Sokan összetévesztik őket a sommelierekkel, és bár közös bennük a bor iránti rajongás és annak fogyasztók felé történő interpretálása, közvetítése, a két szerep között ég és föld a különbség. Míg a sommelier leginkább a vendéglátás színpadán mozog, segít megtalálni az ételhez illő tételt, addig a Master of Wine a boripar színfalai mögött alkot maradandót.

Dönthet arról, hogy egy bor bekerül-e egy exkluzív kínálatba. Elemzései alapján új piacokat nyithat meg egy pincészet előtt, vagy akár évekre meghatározhatja egy adott régió nemzetközi hírnevét. Egyetlen, írásba foglalt véleménye akár tízszeresére is növelheti egy bor árát, nem reklámból, hanem pusztán szakmai alapon.

Influenszerek vagy tanítók?

Érdekes módon sok Master of Wine jelen van a közösségi médiában is, hiszen ők is tudják, hogy a bor világa nem csupán tudomány, hanem élmény is. De míg az influenszerek inkább érzelmi húrokat pengetnek, a Master of Wine-ok szakmai megalapozottsággal formálják a fogyasztói ízlést. Nem csoda, hogy a legnevesebb borászatok áhítattal várják látogatásukat. Ha egy MoW megfordul egy pincében, az mindig a minőség, a fejlődés és a nemzetközi elismerés ígéretét hordozza.

Mire figyeljünk, ha ezt a titulust halljuk?

Ha egy bor címkéjén vagy leírásában megjelenik egy Master of Wine neve, biztosak lehetünk benne, hogy nem véletlen. Az a bor innentől kezdve már nem csak egy ital, hanem kultúra, történelem, innováció és élvezet egyetlen palackba zárva.

Képzeld el, hogy egy szürke, esős napon egy titkos belépőjegy lapul a kezedben. Ezzel a jeggyel átjuthatsz az Esőpiac kapuján egy helyre, ahol életet cserélhetsz; ahol minden bolt és üzlet egy-egy külön valóság, egy új, vágyott élet lehetősége. De vigyázz: ha nem választod ki a tökéletes életet egy hét alatt, örökre a piacon maradsz.

Serin, a csendes, mélyen érző lány, a szegénység és magány fogságából érkezik ide, és mindent megtenne azért, hogy megtalálja a boldogságot, a stabilitást, vagy legalább egy reménytelibb életet anyjával. Akadnak jó szándékú dokkaebik (koreai goblin-szerű lények), akik mesés üzleteikkel elvarázsolják: könyvesbolt, parfümös, fodrászat, otthonos helyek, ahol nem csak az új élet reménye csillan meg. Issha, az egykori kóborkából lett bölcs varázsmacska, pedig ügyesen kalauzolja Serint ebben a furcsa világban.

A regény olyan, mint egy varázslatos Ghibli-film: gyönyörű, lágy hangulatú, megtölti a szívet reménnyel és szeretettel. A szereplőket, legyen szó dokkaebikről vagy árnyékot követő titokzatos alakról könnyű megszeretni, hiszen mindegyikük a saját külön világát hozza el.

Az szöveg egyszerű, tiszta, könnyen olvasható, gyerekekkel és gyerekeknek is élvezetes, ugyanakkor felnőttek is találhatnak benne megszívlelendő gondolatokat.

(fordító: Borbély Judit Bernadett)

Vannak utak, amik egyszerűen jól sikerülnek. Nem azért, mert világot látunk, hanem mert a világ egy apró szegletében megtaláljuk mindazt, ami hiányzott: nyugalmat, élményt, fürdőzést, jó falatokat, játékot, remek bort. Ez történt velünk Zalakaroson is – három nap alatt minden idegszálam kisimult.

Már az odavezető út is kalandnak indult, hiszen egy szabadidő-autónak is tökéletes, hatsebességes, összkerekes hibrid Suzuki Vitara társaságában vágtunk neki a Balaton déli partjának. Az autó meglepően dinamikus, élmény vezetni, biztonságos partnerként kísérte végig az utunkat. A panoráma? Csodás. A vezetési élmény? Még annál is jobb. Suhantunk, mint a gondolat, stabilan, kényelmesen, könnyedén. Egy kis vízátfolyás az úton? A Vitara csak legyintett. A csomagok? Mind elfértek, mintha mágikusan tágult volna a csomagtartó. Nem túlzás: partner volt, nem csak autó.

Zalakarosra érkezve a Hotel Karos Spa**** fogadott bennünket. A 253 szobás szálloda saját 49 °C-os termálvízzel rendelkezik, ebből melegítik a fürdővizeket is, és a vendégek valódi gyógyvízben pihenhetnek. Öt beltéri és két kültéri medence, valamint többféle szauna, wellness- és szépségkezelések, színes gasztronómiai kínálat várja azokat a vendégeket, akik ebbe a zöld, otthonos környezetbe érkeznek.

Első napunk a felfedezésről szólt. Fürdőruhára kaptunk és máris a fürdőkomplexum közepébe csöppentünk. Hol a pezsgőfürdőben lebegtünk, hol a szaunaparkot próbáltuk ki.

A Karos Spa egyszerre családbarát és felnőttbarát, ügyesen balanszíroz a két terület között, méretének köszönhetően jól eloszlik a társaság, évek óta gondosan ügyelnek erre, limitálják a vendégszámot, hogy az élmény mindenki számára adott legyen. A szállodai wellness tér is ezt a szemléletet tükrözi.

Az esti svédasztalos vacsora méltó befejezése volt a napnak. Friss, helyi alapanyagokból készült fogások vártak ránk, majd jöhetett egy pohárnyi bor, amit az első emeleten lelt apró, de barátságos könyvtárzugban fogyasztottunk el.

Másnap reggel a még épp csak ébredező medencéknél kezdtük a napot. Szauna, gőz, pihenő, majd egy tartalmas reggeli – hurkával, kolbásszal, kenyérrel.

Kell is az energia, mert a nap fő attrakciója csak ezután következett: megismerkedtünk a szálloda legújabb és talán legizgalmasabb fejlesztésével, a Playgarden-nel. Eddigre ugyanis a sajtócsapat minden tagja befutott, és a szálloda vezetése bemutatta nekünk a legújabb büszkeségüket.

Ez nem egy egyszerű játékterem, hanem a régió legmodernebb beltéri élménytere, ami 350 négyzetméteren 35 különböző játékot kínál. Xbox, mini bowling, interaktív fal, biliárd, csocsó, léghoki, autóverseny-szimulátor, és még Crazy Guitar is akad. A vendégek 13 játékot ingyenesen használhatnak, a többi zsetonos, de ebből is kaptunk bőven.

Nemcsak gyerekeknek, gyerekes családoknak ideális, hanem baráti társaságoknak, céges csapatépítőknek és pároknak is igazi közös kikapcsolódás. A Playgarden időjárástól függetlenül, egész évben várja a vendégeket.

A játékok mellett persze ajándék is járt a szerencséseknek: nekem is sikerült egy közepesen jó gurítással szert tennem egy plüss Leveli Bélára, a szálloda kabalaállatára. Legalábbis pár órára, amíg haza nem értünk, ugyanis Yolán első dolga volt kiemelni a szatyromból és azóta sem hajlandó elárulni, hogy hova dugta.

Ebédre zalai különlegességek kerültek az asztalra, majd a délután egy része a koktélok bűvöletében telt. A Chili Csók nevű ital egy karakteres, csípősen frissítő ital, míg a Leveli Béla koktél egy könnyed nyári hangulat, gyümölcsös, kedves.

A vacsora újra a táj ízeit idézte: a klasszikus dödölle és a tökös-mákos rétes is terítékre került Ezt követte az est egyik legkellemesebb része: borkóstoló a Dóka Éva Pincészettől, ahol Tarsoly Róbert borász mesélt nekünk a még sokak számára ismeretlen, de annál izgalmasabb Zalai borvidékről.

Kóstoltuk a vidék közösségi borát, a Hetykét – friss, ropogós fehérbor, olaszrizling, hárslevelű, királyleányka és cserszegi fűszeres elegye. A név nem véletlen: “ez a domb tudja magáról, hogy nem hegy”, de kellően öntudatos, friss, üde, azaz hegyke, és tényleg: játékos, üde, szerethető a bor, ahogy a régió is.

A napot egy különleges hangtálas meditációval zártuk, a vízen lebegve, hangtálak rezgésében. Ritka pihentető volt, egyszerre lazult el a test és az elme.

A harmadik nap reggelén nem reggeli, hanem kisvonatozás várt ránk: irány a Parkerdő és az Erdészkilátó, ahol a panoráma lélegzetelállító, a piknik hangulatos, a helyi mesék, legendák újraélesztették a bennünk élő regőket. A Szeretünk Zala Egyesület segítségével saját legendákat szőttünk, nevetve, ötletelve.

Visszaérve még egy utolsó csobbanás, egy jóleső masszázs várt ránk és jöhetett a csomagolás. A Suzuki Vitara újra hűséges társunk lett, mindent elnyelt, amit csak kellett, fürdőruhákat, Leveli Béla-csomagokat, borokat, emlékeket. Zalakaros pihentetőbb volt mint reméltem, az én folyamatosan kihívást kereső énem is – önmagát meglepve – képes volt a szálloda területén megtalálni a maga szórakozását, többet pihentem és több minőségi időt töltöttem magammal, mint hittem volna. Egy dologra ügyeljetek, ha netán Leveli Béla veletek tartana az útról, jól vigyázzatok rá! Vagy még jobb: hozzatok nekem is egyet (Yolánnak már van).