Mirelle

A lengyel túránk újra bebizonyította, hogy jó kávé nélkül kevéssé vagyok üzemképes. Ok, elkövettem azt a hibát, hogy tengernyi tennivaló közepedte nem mélyedtem el a részletekben és nem vettem fel a kapcsolatot kávéfőző-ügyben a lakás tulajdonosával, így nem csomagoltam el a kis Nespresso masinánkat, hanem nagy bátran nekivágtunk az útnak, remélve, hogy a lengyel gasztronómia végre kávé fronton is beérte a világot.

Hát nem. A Samantában (kedvenc zakopanei cukrászdám) kapható kávé nem volt rossz, de messze alulmaradt a pesti választékkal és minőséggel szemben, a helyben lévő kotyogóshoz meg elég középszert sikerült csak gyűjteni, ami inkább tűnt cikóriának, mint rendes kávénak.
Egy szó mint száz, én ünneplem, ha valahol van rendes kávé, éppen ezért örülök neki, hogy a Szigligeti Várudvaron kialakított ételudvarnak fontos és elengedhetetlen része lett a Nespresso Boutique-ja, amelyben nem csak a megszokott választék várja az arra tévedőket, hanem szezonális kínálattal is készülnek az idei meleg nyárban.

A Nespresso és a csúcsgasztronómia már régóta kéz a kézben járnak: világszerte több száz Michelin-csillagos étteremben a márka professzionális kávéit kínálják, és vannak olyan kávéritkaságok, amelyeket kifejezetten csak ezeken a vendéglátóhelyeken próbálhatnak ki a kávérajongók. Palágyi Eszter nemsoká nyíló szigligeti éttermében a vendégek többek között a Nespresso Professional Exclusive Selection kávékülönlegességeit is megkóstolhatják, csakúgy, mint a Costesben, a Costes Downtownban és Rácz Jenő nemrég megnyílt éttermében, a Rumourban is.

„A kapszulás rendszer előnye, hogy az éttermekben is könnyen és gyorsan készíthetünk állandó, magas minőségű kávékat, akár többféle tejes receptet is. Kínálatunk különböző ízvilágú és a világ legjobb termőterületeiről származó kávékból áll, így a vendégek úgy választhatják ki az ételekhez legjobban illő kávét, mint egy pohár bort a borlapról. Ráadásul ez egy fenntartható kávémegoldás, hiszen a Nespresso már szinte a teljes értékláncán karbonsemlegesen működik, rengeteget tesz a kapszulák újrahasznosításáért, és az etikus beszerzés által gondoskodik a kávé hosszútávú jövőjéről is” – tette hozzá Alberto Vercelli, a Nespresso magyarországi vezetője.

Júliusban a Szigliget Várudvarban megnyílt a Nespresso első balatoni Mini Boutique-ja, ahol beszerezhetjük a kedvenc Nespresso kapszuláinkat, új kávégépünket és kávézási kiegészítőinket a balatoni nyaralásunkhoz, így a pihenés alatt is élvezhetjük a különleges kávéélményt, akár hűsítő jegeskávék formájában is. Az új Mini Boutique mellett található Nespresso kávézó kávékülönlegességekkel és izgalmas jegeskávé-koktélokkal várja a kávérajongókat.

A walkie-talkie lényege a kapcsolattartás. Ez most a hétvégén a Magas-Tátrában be is bizonyosodott. A családi kirándulásunk egyik fix pontjának szántam egy nagyobb túrát, amely eredeti elképzeléseim szerint Zakopane-hoz közel, a Koscieliska völgyben valósult volna meg, illetve a Morskie Oko tengerszemet kívántam felkeresni. Kényelmes, afféle kocatúrázó vagyok, úgy terveztem, hogy a túra egy részét egy 15-20 személyes lovaskocsival tesszük meg, aztán kényelmesen elsétálunk a menedékházig és ott magunkhoz vesszük mindazt, amit a házias lengyel gasztronómia nyújtani képes nekünk.

A terveimet azonban alaposan áthúzta Yolán, a kutya, akit szintén vittünk nyaralni, és aki aktívan nem kedveli a lovakat, illetve a Tátrai Nemzeti Park, amely egyáltalán nem kíván kutyákat látni a területén. A korábbi lehetőségeim kettőre csappantak, ebből a színes választékból került ki nyertesen – az egyébként elképesztően szép – Dolina Chocholowska, a maga közel 20 km-es távjával, amin – a fent ismertetett okokból – nem lehetett lovaskocsival sem rövidíteni.

Az idő nekünk kedvezett, a borúlátó előrejelzésekre fittyet hányó napsütés végig kísérte az utunkat, a lengyelek velünk együtt lelkesen vetették bele magukat a kirándulásba, amire – jól felkészült családként – walkie-talkie-kat is vittünk magunkkal. A kirándulás vizes jellegéhez és az előre beígért égszakadáshoz méltó módon velünk tartottak a Motorola T92 H2O eszközök, illetve a korábbi kirándulásainkon már jól teljesített T82-t is vittünk, hogy mindenkinek jusson eszköz. A lengyel Tátrában a mobil térerő ismeretlen fogalom, így nagyon hamar kézbe is kerültek a rádiók, amelyekkel a család öregebb tagjai tarthatták a kapcsolatot a fitt és fürge ifjakkal.

A túrán nem is az odaúton tettek igazán jó szolgálatot ezek az eszközök, hanem visszafelé, amikor a csapat frissebb fele előrefutott az autóhoz, míg a kutyával nehezített, nyögő férjjel tarkított kétharmad lassabb tempót diktálva távolodott a menedékháztól. Zsófi ugyan gyors ütemben – és számos sértést hátrahagyva – távozott a lassú bandától, de út közben rájött arra, hogy rém unalmas ám egyedül túrázgatni. Így aztán előkapta a talkie-walkie-ját és mint a régi szép időkben, tárlatvezetést tartott nekünk az erdőben lakó Psökről, meg a szörnyPsökről, akik már kihaltak, illetve egy jó darabig felváltva énekeltek az apjával válogatott rémséges slágereket. Hatalmas hegyek között, messze egymástól, mégis együtt haladtunk. Zsófi elől, ahogy a lelkesedése diktálta, mi kicsit cammogósabban hátrébb, ahogy a férjem bírta, de közben szórakoztatták egymást és én is nyugodt voltam afelől, hogy Zsófit mégsem ragadják el a kihaltnak hitt szörnyPsök.

Útközben meglepően sok lengyel túrázónál láttunk adóvevőt, úgy látszik, arrafelé gyakorlottabbak ezen a téren. Bár Zsófi szinte folyamatosan foglalta a frekvenciát, a mi készülékünkön elérhető 16 csatorna és a 121 személyes zajzárkód elegendő volt arra, hogy ne zavarjuk egymást a lengyel túrázókkal. A Motorola T92 H2O legfontosabb tulajdonságát, az IP67 szintű teljes vízállóságot most nem teszteltük, de bátran használtuk a pataknál is, amikor épp vizet merítettünk a kulacsba. Azt azért kipróbáltuk, hogy a rádió alján levő lámpa azonnal világítani kezd, ahogy a készülék vízbe kerül, így valószínűleg könnyebb megtalálni, ha netán elúszna.  Ez a nagyméretű lámpa fehér és piros fénnyel is tud világítani, így sötétedés után akár biciklilámpaként vagy – a hátizsákra csíptetve – biztonsági jelzőfényként is használható. Mi most inkább este vettük hasznát, amikor a sötét kocsiban kerestük Zsófi egyik elhagyott fülhallgatóját. Az akkumulátor jól vizsgázott; annak ellenére, hogy csak félig volt feltöltve, amikor elindultunk, a túra végére csak Zsófié merült le, aki lefelé menet szinte végig mondta és mondta a mesét. Amúgy ha szükség lett volna rá, USB-ről (pl. egy powerbankről) lehetett volna menet közben is tölteni, vagy kis ügyeskedéssel hagyományos elemet rakni bele. Ezen a kis sétán nem volt gondunk a hatótávolsággal, hegyek és fák között haladva is folyamatosan hallhattuk a Psökről szóló mesét, miközben Zsófi már pár kilométerrel előttünk járt. Néha, nagyritkán ugyan „sercegett” egy kicsit, de ha ügyesen forgattuk az antennát, hogy minél kevesebb dolog álljon a rádióhullámok útjába, rögtön kitisztult a hang. A hívóhang szintén remek funkció, a mellettünk elhaladó zajos turisták és lovaskocsik ellenére is észrevettük, ha keresnek minket rádión, igaz, Zsófi kicsit túltolta a használatát, így egy idő után kénytelenek voltunk lehalkítani.

Azt hiszem, ezek az eszközök most már mindig a túrakészletünk részét fogják képezni, hogy a jövőben is tudjunk – a magunk fura módján – közösen kirándulni.

Az utóbbi években kicsit kiművelődtünk napszemüveg témában, megtanultuk felvenni a ritmus a divattal, megismertünk jó néhány klasszikus történetet, de az Oliver Peoples még így is komoly meglepetést tudott okozni.

Letisztult formák, klasszikus megjelenés, elképesztő karrier

Nagyjából így foglalható össze tömören, ami erről a márkáról elsőre lejön. Nem hivalkodó, nem extravagáns, mégis meghatározó, igazi klasszikus, amely a nagy filmekben és filmsztárokon mindig fellelhető, ha átpörgetjük a kilencvenes évek legnagyobb filmtörténeti alkotásait, akkor minden második képkockán ott figyel egy Oliver Peoples szemüveg.

A kezdetek: finom részletek, art deco és a termék önmagában való eladhatósága

A Sunset Boulevardon nyílt meg az Oliver Peoples első boltja 1987-ben. A Hollywood szívében, Los Angeles egyedi kultúrájában megfogant márka a kezdetektől magán hordozta azt a finom dekadenciát, ami az itt élő, alkotó embereket jellemezte. A művészet és a művészek inspirálták a márkát és 2021-ben is ezek az értékek számítanak mérvadónak a tervezés során.

Az Oliver Peoples nem kezdett komoly marketingkampányba, nem csináltatott díszes logót, nem támadta a fogyasztókat minden felületen, inkább minőségi, egyedi termékeket kezdett el gyártani és bízott abban, hogy a magas minőségű, különleges keretei megtalálják a maguk vevőit és apránként, a szájhagyomány útján megszületik az a törzsközönség, aki nyitott a kevéssé hivalkodó, de ennek ellenére jól beazonosítható termékeikre.

Az Oliver Peoples alapkollekcióját egy, az 1986-ban felvásárolt connecticuti vintage szemüveggyűjtemény adta, amely remek lehetőséget kínált Larry és Dennis Leight optikus testvérpár számára az ötletek gyűjtésére, arra, hogy felülbírálhassák a korábbi korszakok alkotásait, megnézzék a készítés mikéntjét, elvesszenek a részletekben és megalkossák a saját ideológiájukat, sőt a gyűjteményben lévő alapanyagok és eszközök még az első saját kollekciójuk létrehozásában is segítségükre voltak. Az első szériájukban születő termékek ennek megfelelően hozták az időtlen hangulatot, ott pihent náluk minden klasszikus, megjelentek a szép teknőchéj keretek és meghatározó jellemzőjükké vált a kézművesség, ami a mai napig a cég egyik alappillére.

A legmodernebb technológiával dolgozó Oliver Peoples a mai napig hisz a kézzel készített keretekben fellelhető gondoskodásban, abban a finom precizitásban, amit csak az emberi érintés tud a tárgyhoz adni. Éppen ezért a kereteket most is úgy készítik, hogy bizonyos részfeladatokat – a csapok, plakettek behelyezését – nem a gépek, hanem az ott dolgozó munkatársak végeznek el.

A múlt és a jelen

Az Oliver Peoples kollekciói, együttműködései jól példázzák, hogy hogyan lehet kreatívan nyúlni a régi ikonikus formákhoz, és hogyan kell izgalmas, egyedülálló kooperációk során kiaknázni – az egymástól oly sokszor távol eső területekkel közösen – a szemüvegekben rejlő lehetőségeket. Ennek a gondolatiságnak a mentén született meg 2012-ben a Gregory Peck Collaboration, amelyben a színész Ne bántsátok a feketerigót filmbéli alakítása, és az ott viselt kerete adta az ihletet, és így születhetett meg a stockholmi Byredo illatházzal közös kollekciójuk, amelyben a látvány és az illat kapcsolatát keresték.

De miért Oliver Peoples?

Az 1986-ban felvásárolt gyűjteményben nem csak szemüvegek voltak, hanem szerszámok, lencsék és katalógusok is, illetve egy nyugta, amelyet Oliver Peoples írt alá, azaz esélyesen ő volt a gyűjtemény eredeti tulajdonosa. Innen vették az ötletet a márka alapítói, hogy az ő előtte való tisztelgésből, róla nevezzék el a saját márkájukat.

Az első nagy sztár, akinek Larry Leight egyedi keretet tervezett már 1987-ben Andy Warhol volt. Hollywood azóta is előszeretettel viseli a termékeiket, Jennifer Aniston, Angelina Jolie, Penelope Cruz, Gerard Butlers vagy épp Kate Hudson gyakran lencsevégre kapható egy-egy Oliver Peoples szemüvegben.

A reklámfilmjeiket meg külön ajánlom, egészen egyedülálló hangulatuk van. 

Eljött július elseje, a nap, ami reményeim szerint egy új fejezetet jelent az életünkben. Egy olyan fejezetet, amelyben már a magyar lakosság sokkal tudatosabban éli majd a mindennapjait. Köszönhetően mindezt a július elsején életbe lépett szabályozással, amellyel ha nem is mind vagyunk teljesen tisztában, de szinte biztos, hogy mind hallottunk róla, legalább annyit, hogy kevesebb lesz a vendéglátásban a műanyag. Na, de mik is változnak pontosan az éttermek és egyéb vendéglátóhelyek életében?

Mostantól tilos az egyszer használatos műanyagból készült tányér, evőeszköz, szívószál, italkeverő illetve a polisztirolból készült dobozok, poharak használata is (ez az a borzalmas tapintású elviteles doboz).

Sok étterem szerencsére már korábban átállt környezetbarátabb alternatívákra, mint például a lebomló papír- vagy kukoricaalapú dobozok. Ezek a lebomló dobozok már a műanyag dobozoknál jobb megoldást kínálnak, de alapvetően a nagy probléma velük, hogy még ők is a szemétben végzik.

Ha a lebomló se jó, akkor milyen megoldás lenne az igazi? A nyugati országokban már jól bevált rendszer bevezetésén dolgozó RAKUN szerint az ételhordó-megosztás jelentheti a probléma megfejtését.

Itthon ez a koncepció még kevéssé ismert, de a RAKUN erősen dolgozik azon, hogy ez megváltozzon. Már több mint 30 étteremmel működnek együtt, ami azt jelenti, hogy már több mint 30 helyre mehetsz a bérelt ételhordó dobozoddal.

A rendszer úgy működik, hogy a RAKUN applikáció segítségével bérelhetsz egy vagy több ételhordó dobozt, amibe az elfogadóhelyeken az általad választott fogásokat teszik. Amikor legközelebb vinnél el ugyanonnan vagy más, a dobozt szintén elfogadó helyről ételt, akkor szimplán csak leadod ott az előzőt (ami nálad volt), és az ételedet egy másik, előre sterilizált, de látszólag ugyanolyan dobozban kapod meg. Ez a megoldás képes lenne lényegesen csökkenteni a kidobott műanyagdobozok mennyiségét, a még csak szárnypróbálgató RAKUN eddig közel 2000 doboztól mentette meg az országot, amit sajtótájékoztatójukon 1000 – a földre kiszórt – műanyagdobozzal meg is próbáltak érzékeltetni.

Személy szerint remélem, hogy ez a törvény még több éttermet is bevonz majd ebbe az okos kis közösségbe, hiszen talán ez a megoldás tűnik a legjobbnak, ha nem szeretnénk, hogy üres elviteles dobozokkal legyenek tele a kukák és a szeméttelepek.