MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

I was there 13 years ago when ÉS first opened its doors. Back then, it was a modern, laid-back spot in the Kempinski, dominated by the then-trendy subway tiles and Géza Ipacs’s brilliant drawings, showcasing the best of the Vienna-Budapest gastronomic axis.

But what is the new ÉS like?

The Art of Reframing
The current renewal isn’t just a facelift; it’s a conscious reset. ÉS has reframed itself, keeping its core essence but moving its expertise into a world of softer lights, warm textiles, and inviting spaces. It has created an ambiance that doesn’t just reflect the mood of the dishes but actively enhances it.

The tightened menu is, in fact, remarkably broad. It holds everything needed for a quick weekday lunch or a slow weekend joy-living. 

Quality ingredients

Beloved classics

Exciting twists

Zero exaggeration, zero mistakes.

More than a Makeover
The owners have re-evaluated everything they thought about a bistro, a steakhouse, and a restaurant with a fresher, clearer, and more precise vision. They didn’t experiment; they simply took 13 years of experience and articulated their values more accurately than ever before.

Effortless Elegance – A Holistic Meeting Point
The new interior feels like a grand, bourgeois apartment. Everyone can find their favorite corner, whether for a deep conversation or a vibrant social life. This effortless elegance makes ÉS a truly holistic meeting point between Budapest and Vienna.

The walls still maintain continuity: new works by Géza Ipacs and portraits of famous Austrian and Hungarian artists watch over the guests. ÉS remained what it was, only it has become more mature, more defined, and even more lovable.

Vannak hotelek, amelyek nem csupán a klasszikusan elvárt szolgáltatásokat nyújtják a vendégeik számára, hanem rögvest egy másik évtizedbe is repítik őket. Ilyen a Mérleg utcai Mamaison Vibe Hotel Downtown Budapest is, már az előtérben egy meleg tónusú, szemcsés Kodak-fotóba sétálunk bele, a magyar vendégek nyelvén már szinte ott bizsereg a Limo por, a nemzetközi szállóvendégek is érzik, hogy ebben a közegben logikus, ha magukra rántják – az aktuálisan épp újra trendinek számító – trapézgatyát. A hotel minden szegletét áthatja egy jóféle játékos nosztalgia, miközben természetesen a 2026-os igényeknek megfelelő, minőségi szállodai kínálatban merülhetünk el.

A belsőépítészet tudatosan kerüli a mostanában unalomig ismételt, hűvös minimalizmust: helyette vibráló színek, neonfeliratok és karakteres minták vezetnek körbe minket. A szálloda szíve egyértelműen a lobby, ahol egy különleges körhinta-bár körül forog az élet, valódi hintákkal, amik egyszerre idézik meg a szabadság életérzését és a klasszikus magyar filmvilág romantikáját. A falakon olyan ikonok köszönnek vissza, mint az Orion, a Keravill vagy a Fabulon, új történeteket mesélve azoknak a magyar vendégeknek is, akik ezek a nevek már csak a szüleik történeteiből ismerik.

A terek nyújtotta hangulatra kontráz a gasztronómia is, a Funky Budapest Bistro & Bar az autentikus magyar street food világát emeli be a falak közé, miközben a pulton olyan signature koktélok sorakoznak, mint a Flipper vagy a Rubik Cube. A 96 szoba – a Cozy-tól az Ultra Vibe lakosztályokig – pont azt a modern komfortot nyújtja, amit egy mai utazó elvár, a streaming-lehetőségtől az okosmegoldásokig, mindezt abban a merész és karakteres stílusban, ami az egész házat jellemzi.

A budapesti W Hotel bárja adott otthont az év egyik legexkluzívabb premierjének, ahol lehullt a lepel a The Macallan Horizon single malt whiskyről. A skót whiskygyártás kétszáz éves szakértelme és a Bentley Motors brit eleganciája egy olyan különleges tételben találkozott, amely a kézműves hagyományok és a jövőbe mutató design szerelemgyereke.

A Horizon nem csupán egy ital, hanem egy mérnöki csoda. Szakítva a konvenciókkal, a párlat egy vízszintes, 180 fokos csavarral díszített üvegpalackba került. A „szobrot” hat emblematikus anyag öleli körül: a Bentley karosszériáját idéző alumínium, a lepárlóüstökből származó újrahasznosított réz, nemes diófa, alacsony karbonlábnyomú bőr, valamint az érleléshez használt tölgyfa.

A beltartalom éppoly lenyűgöző, mint a külcsín. Kirsteen Campbell fő lepárlómester hat különleges, sherryvel érlelt hordót válogatott össze a házasításhoz. Az eredmény egy komplex, selymes szimfónia, melyben a vajkaramella, a gyömbér és az ananász édességét az étcsokoládé és a finom bőr karakteres jegyei teszik felejthetetlenné.

A limitált szériás különlegességből mindössze két darab érkezett Magyarországra a Coca-Cola HBC Magyarország és a Mr. Alkohol együttműködésének köszönhetően. Az esemény fényesen bizonyította: ha két ikonikus márka víziója találkozik, a luxus új dimenziót nyer.

Amikor a thriller műfajának koronázatlan királya, Harlan Coben és a hollywoodi színésznő, Reese Witherspoon bejelentették közös projektjüket, rajongóik kíváncsian várták az végeredményt. A Búcsú nélkül eltűntél pontosan azt ígéri, amit a két alkotótól külön-külön megszokhattunk: összetett karakterábrázolást és tökéletesen építkező krimit, ami jelen esetben egy feszült, érzelmileg túlfűtött utazás a gyász, a technológiai manipuláció és a globális összeesküvések határmezsgyéjén. A történet főhőse, Maggie McCabe, egy kegyvesztett plasztikai sebész, aki egy tragikus veszteség után próbálja újrakezdni életét, ám egy titokzatos megbízás révén egy számára oly ismerős, mégis ismeretlen játszmába keveredik.

A kötet ereje annak filmszerűségében rejlik. A szerzőpáros mesterien festi le a high-tech orvosi laborok steril világát és a nemzetközi elit fényűző, de velejéig romlott közegét. A cselekmény fontos mellékszereplője egy futurisztikus, már-már sci-fibe hajló elem is, egy mesterséges intelligencia által vezérelt gyászbot, amely a főhősnő elhunyt férjének, Marknak a digitális mását hivatott életben tartani. Az app által megjelenített morális és technikai dilemma adja a regény érzelmi gerincét, miközben Coben rutinosan adagolja a váratlan fordulatokat és a nemzetközi hajsza feszültségét.

A neves szerzőpáros alkotásán azért akadnak szerkezeti repedések. A regényben a megoldásra váró rejtélyek kérlelhetetlen logikája helyett csupán lebegtetéssel találhatjuk magunkat szemben, s ha ez nem lenne elég a cselekményt terhelő felesleges körök is próbára teszik az olvasó türelmét. Az él-e Mark kérdésköre a kezdeti feszültség után idővel már egyfajta frusztrációba csap át. A szerzői kettősség jól érzékelhető a szövegen, míg Witherspoon láthatóan a gyász lélektanát és a női sors drámaiságát kívánja hangsúlyozni, addig Coben próbálja egyben tartani a szöveget és a szétfolyó szálakat egy koherens, akciódús krimivé gyúrni. Coben profizmusa meglátszik a munkán, amelyben ott a jó tempó, meglenne benne a fenntartandó feszültség és a témában is akad potenciál, de a végeredmény nem elég letisztult és nem elég jól építkező ahhoz, hogy megélhessük a valódi katarzis, de a végén már annak is örülünk, amikor összeértek a szálak.

(fordító: Dési András György)