MIRELLE | gasztro- és lifestyle magazin

A mi családunkban az Eurovíziót sokkal nagyobb hype övezi, mint az olimpiát. Valahogy úgy alakult, hogy mind a ketten a férjemmel hoztuk a nyitottságot erre a boldog, felszabadult, zeneileg ugyan sokszor megkérdőjelezhető, de emberileg mindig nagyon szerethető eseményre és hát a Nők is ebben a szellemben nőttek fel. Nálunk vannak nagy kedvencek, több évtizedre visszamenően, a férjem még mindig a vajköpülő lengyel lányokért és Rybakért rajong, Anna Måns Zelmerlöw feltűnésének drukkol, aki nem csak megnyerte az Euroviziót, hanem rendszeresen vissza is tért, mint műsorvezető. Nálam az olaszok előválogatója a San Remo-ban rendezett fesztivál nyitja a szezont, onnan lépek át az adott Eurovízió figyelésébe és nagy meglepetést nem fog okozni, hogy nálam a 2021-es olasz csapat, a Måneskin a sztár (bár egy éve a feloszlás gondolatával játszanak), Zsófi pedig a filmet is nagyon szerette, amit az egyébként bőséges öniróniával megáldott eurovíziós csapat készített néhány éve. Hogy mennyire tudják, érzik, hogy ez az egész egy önfeledt hack, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Love, love, peace, peace című számuk.

De annak ellenére, hogy az Eurovízió a felszabadult létezés örömünnepe némi zenével tarkítva, mindig fontos ügyekre világít rá, meghatározó üzenetei vannak. Évek óta az önelfogadás, az emberek közti egyenlőség a legfőbb üzenet, de a fenntarthatóság, a tudatos életmód is a zászlajukra került már egy ideje. Ehhez csatlakozik nagyon szépen a Waterdrop, aki ugye a korábbi osztrák nyertessel, Conchita Wursttal már kollaborált a 22-es és 23-as Pride kampányok kapcsán és az osztrák fővárosba idén visszatérő Eurovízió

Az Eurovízió most lehetőséget teremt annak a bemutatására, hogy a környezettudatosság nem lemondást jelent, hanem a modern, felelős életmód része, amely egyre inkább meghatározó trend a nemzetközi rendezvényeken is.

Viszlát, műanyag – Hello, stílus!

Amikor a kedvenc előadóinkért izgulunk, a hidratálás az utolsó dolog, ami eszünkbe jut, pedig a ragyogó bőr és a végtelen energia alapja a víz. Idén a dalfesztivál nemcsak a dallamokkal, hanem egy környezettudatos forradalommal is hódít: a waterdroppal való együttműködésnek köszönhetően a műanyag palackok végleg kimentek a divatból.

A 2026-os bécsi döntő hivatalos kiegészítője, az Eurovision Song Contest Vienna 2026 kulacs több mint egy egyszerű vizesüveg, ez egy valóban statement darab. A rozsdamentes acélból készült, hőtartó és kényelmes füllel ellátott kulacs nemcsak a kedvenc italunkat tartja frissen a többórás show alatt, de piszkosul stílusos is.

• Hulladékmentes buli: Nem kell többé kerülgetni az eldobált PET-palackokat a tánctéren.
• Hosszú távú társ: A kulacs nemcsak a fesztivál idejére szól; a reggeli jógaórádon vagy az irodában is hű társunk lesz.
• Egészségtudatos: Ha ott lapul a táskánkban egy ilyen dizájner darab, garantáltan szívesebben iszunk ebből, mint egy ócska műanyag palackból.

A bécsi eseménysorozat alatt a városban és a dalfesztiválon megforduló több százezer látogató újfent bebizonyíthatja majd: a tudatos választás szexi. Legyen szó a főpróbák izgalmáról vagy a városi kísérőrendezvények forgatagáról, idén a legfontosabb kiegészítőnk a felelősségvállalás lesz.

Located at one of Budapest’s most iconic intersections, between the Párisi Udvar and the National Museum, the Astoria Hotel offers a peaceful haven amidst the 21st-century hustle of the city center. Behind the grand glass windows of the hotel, time seems to slow down. The interior and a sophisticated, historic atmosphere, provides the perfect backdrop for a refined morning.

The hotel’s breakfast concept is simple yet captivating, offering guests a culinary journey through four iconic European capitals. Each menu is carefully curated to represent the best of its respective gastronomy and includes a selection of pastries, coffee, and juices.

Breakfast Highlights:

• London: A classic, hearty English breakfast for those who prefer a substantial start to their day.

• Vienna: An elegant choice for fans of Austrian tradition, served with a signature Melange coffee.

• Budapest & Paris: Further options representing local and French morning delicacies.

• Dietary Flexibility: The staff is exceptionally well-prepared for various dietary needs. High-quality lactose-free and gluten-free options are available, including specialty items like their standout gluten-free carrot bun.

Whether you are looking for a venue for a professional business breakfast, a quiet family gathering, or simply a place to enjoy the city’s “pantomime” from a distance, the Astoria is a top-tier choice for travelers and locals alike.

Mirelle’s tip: Try to secure a table right by the massive windows overlooking Kossuth Lajos Street. There is nothing quite like sipping a hot coffee in the quiet, patina-filled hall while watching the silent, frantic pace of the world outside.

Edömér barátnőmmel hat vagy inkább hét éves korunk óta együtt mérjük az idő múlását. Kezdetekben érthető okai voltak, hiszen így lett a két elsős korából tiszteletreméltó nyolcadikos létezés, még az együtt 20 és együtt 40 is viccesnek tűnt. De aztán komolyabb számokat dobott a gép és mi éreztük, ehhez méltó ünneplés dukál. Így szoktunk rá a közös szülinapozásokra, amely önmagunk kényeztetéséről és egymás iránti elkötelezettségünkről szól, kicsit olyan, mint egy házassági évforduló, ezekben a megemlékezésekben benne van a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is.

A dolog komolyságára való tekintettel évek óta gondos mérlegelés tárgya, hogy hol érezzük magunkat a lehető legjobban, aminek a felkutatása alapvetően az én feladatom. Idén valami méltóságteljes, de nem túlkomolykodó, a centenáriumunkat előrevetítő történetben gondolkodtam, a belvárosban, amely gyerekkorunk és felnőtt létezésünk egyik kedvenc színtere. Így találtam rá az Astoria Hotel csodálatos reggelijére, amely minden utazó és városlakó rendelkezésére áll.

A városi forgatagban a belváros egyik legkevésbé becsült kereszteződését figyelő, a Párisi Udvar és a Nemzeti Múzeum keresztútjában található szálloda patinás, barátságos és igényes környezettel várja vendégeit. Szinte hihetetlen, hogy itt csak úgy lehet lenni, pedig igaz, részesei lehetünk az Astoria-élménynek, kiszakadhatunk a mindennapokból és a Kossuth Lajos utcára nyíló hatalmas üvegtáblák mögül, mint egy pantomim-előadást szemlélhetjük a 21. század fejvesztett tempóját, miközben bent, a kávéházi asztalok mellett finoman megáll az idő.

A közönség lassan és körültekintően reggelizik, a vendégtér hátsó traktusaiból a jól ismert vendéglői kakofónia adja a fehér zajt, nevetés, beszélgetés, edények és evőeszközök ritmikus koccanásai, miközben a süteményes vitrin és a versenyzongora között húzódó térben csend és béke honol, egyfajta közös megegyezésen alapuló nyugalom, amit csak halk beszélgetés tör meg. Ebbe a térbe érkeztünk a hétvégén, hogy mi magunk is részesei lehessünk az élménynek.

Az Astoria egyszerű, de nagyon szerethető modellel dolgozik, négy nagyváros közül választhat az, ki itt kívánja a napot indítani, Párizs, Budapest, London és Bécs verseng a kegyeinkért, a saját gasztronómiájuk javát kínálva. A péksüteményt, kávét és gyümölcsleveit is tartalmazó menük közül Edömér Londont választotta egy angol reggelivel, én pedig Bécsbe utaztam, ahol melange is dukált a reggelim mellé.

Az érzékenységek szempontjából is könnyű dolgunk volt, a személyzet felkészülten tudott válaszolni minden kérdésünkre, így Edömér laktózmentes kávéja és az én gluténmentes répás bucim is hibátlanul terítékre került a kiadós reggelink részeként.

Nem siettünk, ültünk a hatalmas ablakok előtt, lassan, kényelmesen, minden falatot, egymás társaságát és a helyszínt kiélvezve töltöttük a délelőttünket. Az Astoria nem csak minket vár. Ha a városban jártok és jólesne egy igényes környezetben tölteni az időtöket, kellene egy hely üzleti reggelire vagy épp családi találkozóhoz, akkor irány az Astoria.

Huszonöt évvel ezelőtt, 2001. április 25-én a francia mozikba került egy alkotás, amely nemcsak Jean-Pierre Jeunet pályafutását határozta meg végérvényesen, hanem újraírta a Párizs-mítoszt is a globális popkultúrában. Az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain) negyedszázad távlatából már önálló esztétikai minőség, a modern mágikus realizmus egyik legfontosabb filmes alkotása.

A film sikere elképzelhetetlen lett volna Bruno Delbonnel operatőri munkája nélkül. Jeunet és Delbonnel olyan vizuális kódrendszert alkottak, amely szakított a korszakra jellemző videóklipes esztétika agressziójával. A digitális utómunka mesteri alkalmazásával a filmet egyfajta borostyánszínű nosztalgia lengi be, a vörösek, mélyzöldek és sárgák dominálnak.

Ennek a stilizálásnak köszönhetően a film helyszínei, a főszereplő Párizsa egy kollektív álom lenyomata, amely talán sosem létezett, mégis mindenki felismerni véli.

Amélie Poulain karaktere pedig Audrey Tautou zseniális játékának köszönhetően az ezredforduló egyik legikonikusabb figurájává vált. A történet alapvetése a szemlélődő, nem tragikus magány, amelyben az empatikus Amélie a környezetében élők életét apró, névtelen gesztusokkal mozdítja el a holtpontról.

Laurant és Jeunet nem lineáris drámát, hanem epizódokból, vizuális gegjeiből és belső monológokból építkező kollázst alkottak. A narráció hűvös, tárgyilagos stílusa remek ellenpontja a képi világ érzelmi telítettségének, ennek a kettősségnek köszönhetően nem csúszik át a film átcsússzon olcsó szentimentalizmusba.

Tegyük azt is hozzá, az Amelie-ről nem lehet beszélni Yann Tiersen zenéje nélkül. A filmzene, amely eredetileg nem is kifejezetten a filmhez íródott (Jeunet korábbi Tiersen-szerzeményeket válogatott össze, majd kért fel a zeneszerzőt újabb darabokra), önálló életre kelt. Tiersen dallamai nélkül az Amélie-jelenség elveszítené melankolikus felhangjait, a zene adja meg azt a ritmust, amelyre a film vizuális poénjai és érzelmi csúcspontjai támaszkodnak.

Húszonöt év után a film öröksége ott van a számtalan leképezésében, utánzatban és abban a szemléletmódban, amely a hétköznapi részletekben keresi a létezés értelmét. Az Amélie csodálatos élete megmaradt annak, aminek szánták: egy technikai értelemben bravúros, érzelmileg pedig mélyen humánus alkotásnak, amely huszonöt év után is képes emlékeztetni a megfigyelés és a csendes kedvesség erejére.