Kapros túrófánk

Szombaton vendégjárás volt nálunk. Délelőtt Edömér barátnőm hősies pionírként vágta át magát a hófalakon, hogy velünk tölthessen néhány órát. A Nők rögtön letámadták, rajzoltak, mi lopva – két felkérés, ceruzahegyezés, fülbegyónás – között beszélgettünk, miközben ő a konyhaasztal egyik oldalán rajzolt, én a túloldalon dédelgettem a marhahúsból főtt levest.

Tisztességgel beettünk, majd útnak eresztettük a vendégünket.  Délután nekiálltam elkészíteni a csörögefánkot és a szalagosat, hogy az estefelé hozzánk térő barátainknak és a négy főre szaporodott gyerekseregnek legyen mit enni.

Tisztességesen beettünk újfent.

Vasárnapra meg ott maradt az az olaj. Amiben sütni kellett volna valamit. A szombati édesség orgia után már nem vágytunk ilyen típusú fánkra, de Lilahangya kapros csörögéje ott motozott folyamatosan a fejemben.

Aztán csavartam rajta jónéhányat.

Ez lett belőle:

Kapros túrófánk

30 dkg túró

10 dkg bryndza

2,5 dkg élesztő

10 dkg rétesliszt

20 dkg finomliszt

2 tisztes csipet só

4 tojás

kapor, ízlés szerint

1 kk cukor

A túrót összetöröm a bryndzával, hozzámorzsolom az élesztőt, majd jön a tojás. Összekeverem és hozzáadom a lisztet. Sózom, kaprozom és a kiskanálnyi cukrot is hozzáadom. Alaposan összedolgozom.

Meleg helyen hagyom pihenni. Az olajat megmelegítem, de nem hagyom, hogy túl forró legyen, majd kanállal beleszaggatom a fánkokat. Papírtörlőre szedem. Tejföllel, snidlinggel és – a férjem példáján okulva – kolbásszal érdemes enni.

Nálunk testületileg nyert. Annyira, hogy a Nők még vacsorára is ezt kértek.