Harlan Coben, Reese Witherspoon – Búcsú nélkül eltűntél
Amikor a thriller műfajának koronázatlan királya, Harlan Coben és a hollywoodi színésznő, Reese Witherspoon bejelentették közös projektjüket, rajongóik kíváncsian várták az végeredményt. A Búcsú nélkül eltűntél pontosan azt ígéri, amit a két alkotótól külön-külön megszokhattunk: összetett karakterábrázolást és tökéletesen építkező krimit, ami jelen esetben egy feszült, érzelmileg túlfűtött utazás a gyász, a technológiai manipuláció és a globális összeesküvések határmezsgyéjén. A történet főhőse, Maggie McCabe, egy kegyvesztett plasztikai sebész, aki egy tragikus veszteség után próbálja újrakezdni életét, ám egy titokzatos megbízás révén egy számára oly ismerős, mégis ismeretlen játszmába keveredik.
A kötet ereje annak filmszerűségében rejlik. A szerzőpáros mesterien festi le a high-tech orvosi laborok steril világát és a nemzetközi elit fényűző, de velejéig romlott közegét. A cselekmény fontos mellékszereplője egy futurisztikus, már-már sci-fibe hajló elem is, egy mesterséges intelligencia által vezérelt gyászbot, amely a főhősnő elhunyt férjének, Marknak a digitális mását hivatott életben tartani. Az app által megjelenített morális és technikai dilemma adja a regény érzelmi gerincét, miközben Coben rutinosan adagolja a váratlan fordulatokat és a nemzetközi hajsza feszültségét.
A neves szerzőpáros alkotásán azért akadnak szerkezeti repedések. A regényben a megoldásra váró rejtélyek kérlelhetetlen logikája helyett csupán lebegtetéssel találhatjuk magunkat szemben, s ha ez nem lenne elég a cselekményt terhelő felesleges körök is próbára teszik az olvasó türelmét. Az él-e Mark kérdésköre a kezdeti feszültség után idővel már egyfajta frusztrációba csap át. A szerzői kettősség jól érzékelhető a szövegen, míg Witherspoon láthatóan a gyász lélektanát és a női sors drámaiságát kívánja hangsúlyozni, addig Coben próbálja egyben tartani a szöveget és a szétfolyó szálakat egy koherens, akciódús krimivé gyúrni. Coben profizmusa meglátszik a munkán, amelyben ott a jó tempó, meglenne benne a fenntartandó feszültség és a témában is akad potenciál, de a végeredmény nem elég letisztult és nem elég jól építkező ahhoz, hogy megélhessük a valódi katarzis, de a végén már annak is örülünk, amikor összeértek a szálak.
(fordító: Dési András György)
