Hard Rock Hotel Sessions – az amerikai konyha legjava
A Hard Rock mindig is elkötelezett volt az amerikai gasztrokultúra bemutatásában, a Hard Rock Cafe-ban tett látogatásaim során mindig azt tapasztaltam, hogy igényes és izgalmas módját választják a jellegzetes és a kevésbé ismert ételek megismertetésében, biztonságos menedéket kínálva az Amerikából érkező utazók számára és lehetőséget adva nekünk, hogy autentikus módon ismerkedhessünk egy nemzet konyhájával.
A Hard Rock Hotel Sessions étterme ugyanerre hivatott, de mindezt egészen más szintre emelve, a bisztró konyhától elmozdulva, a fine dining felé haladva teszi. Az új séf és az őszi étlapváltás okán kóstoltam most végig a kínálatot, amely igazán meggyőzőre sikeredett. Pintér Sándor séf kellő alázattal, hatalmas szakmai tudással és a helyi konyhák ismeretével vágott bele az új étlap megalkotásába, a konyha egyedi, egységes, mégis az egész amerikai olvasztótégelyt – gasztronómiai szempontból – felölelő hangjának megtalálásába. A munkát siker koronázta: a sokféle, alapanyag és technika szempontjából is a skála más-más pontjain elhelyezkedő fogást sikerült egy nevezőre hozni, Sessions-formára alkotni és egy étlapra varázsolni.
A kínálat meglepően széles, etnikai, földrajzi sokszínűsége mellett az alapanyagok végtelen kombinációja jellemzi. A klasszikus ízek Sándor asztalán még egy plusz csavart kaptak: a magas minőségű alapanyagok mellett a fűszerezés, az elkészítés módját alakította Sándor, ügyelve arra, hogy soha ne „testidegen” módon tegye egyedivé ezeket az ételeket. Sikerült, minden fogás esetében érthető volt a koncepció, az ízek és a textúrák szépen épültek egymásra, Sándor magabiztossága minden egyes tányéron megmutatkozott.
A Sessions a Hard Rock Hotel étterme nem csak a szállóvendégek kényelmét szolgálja. A koktélbárral is rendelkező étterem várja a külsős vendégeket, akik kedvelik a Hard Rock nyújtotta életérzést, szívesen megismerkednének az amerikai gasztronómiával és szeretnek minőségi élőzene mellett vacsorázni. De azokat is örömmel látják egy jó üzleti ebédre, akik épp az Oktogon-Nyugati-Opera tengelyen mozognak ebédidőben.
Pintér Sándor a már az előételeknél is bevetett egy szép magyar csavart, a konfitált libacomb tépett húsából készített bonbonokkal a nagymamáját, saját gyerekkorát idézte az étlapra, A vöröskáposztapürével körített tétel az amerikai fritterek sorába kívánt új és izgalmas színt hozni. A konfitálással készített hús omlós és nem száraz, a püré izgalmas, visszafogott ízei a libát szolgálják.
A tempura rákfalatokat narancsos aioli kísérte, és kellemes, roppanós, megfelelően krémes coleslaw adta meg a plusz textúrát, a hűs ellenpontot. A miniburgerek mutatósan kerültek az asztalra (őket a gluténos voltuk miatt elengedtem), de ránézésre szaftos, ügyesen összeállított tételnek tűntek.
A BBQ mázas karfiol viszont már az én tányéromra került, több körben is, mivel a blansírozott zöldségben megmaradt a kraft, miközben körülölelte a füstös, fűszeres BBQ máz és az öntetként és mázként is előszeretettel használt yuzus kewpie-vel ízesített majonéz ügyesen lágyította és szépen tovább ízesítette a fogást.
Az grillezett céklával és a mangó coulis-val kínált avokádó tiszta ízei zárták az előételeink sorát.
A főfogás előkészítéséhez kicsit átvándoroltam a látványkonyhába, ahol Sándor épp az argentin rib eye szeleteket készítette elő.
A magas hátszínből spirált alakban vágott szeletek rostozata sokkal lazább, mintha csak simán felszeletelné a hátszínt, ennek a vágási technikának köszönhetően a hús jobban felveszi a füstölt paprikával és sok-sok fokhagymával ízesített pácot, könnyebb vele bánni és sült állapotában is omlósabb, mint a megszokott. A medium rare hús valóban hozta az elvárásaimat, az argentin gyökerekkel bíró BBQ mártás, a chimichurri és a fűszeres olajban sült cikória nagyon jó partnereknek bizonyultak.
Bár a konyha nem smokerekkel készül az amerikai életérzés bemutatására, de a kínálatból nem maradhat el egy lassan sült marhaborda sem. A jól fűszerezett, omlós húst zellerpüré körítette, sült mogyoróhagyma került mellé és egy kis jus, bár szaftosságban nem volt hiány. Sándor bátran és bölcsen a Mac & Cheese egy sajátos változatát is az étlapra tette és nekünk is asztalra adta. Az Atlantic City-ből származó recepthez teljességgel passzolt a homárszósz, megadva azt a pluszt a fogásnak, amitől pont illik a Sessions étlapjára, de megmarad az eredeti, szeretett karaktere.
A főfogások sorában még megmutatta magát a Chicagói parmezános csirke, ahol a szuvidált csirkemell mexikói sala és parmezán espuma kíséretében érkezett. A húst bazsalikom és feketolíva-por fűszerezte. Végül egy újabb adag burger került terítékre. A Sessions kínálatában többféle változatban érhetők el a hamburgerek, a vegán és vegetáriánus is akad a kínálatban.
A desszertválasztékból két emblematikus tételt kóstolhattunk. A konyha executive cukrászséfjével pár éve egy egyedülálló rendezvényen már találkoztam, Enzsöl Balázs egyedisége, kreatív energiái már akkor megmutatkoztak. Azóta a magyar gasztronómiai élet is megismerkedett vele és mindig örömmel látom az ő védjegyét a desszerteken. A New York sajttorta klasszikus mivoltában, tökéletes tésztakérgével, szép krémrétegével pont annyira volt rusztikus és házias, amennyire kell, a ház sajátjának számító Pink gitár egészen más oldalról közelítette meg a tányérdesszert fogalmát. A mandulalisztből készített dacquiose-zal kínált monodesszertet alkotó mousse-ban licsis, pezsgős töltelék bújt meg. Színében és ízében is visszafogott és elegáns desszerttel volt dolgom, amelyben semmi nem tolakodott, a pink nem volt harsány, a cukor nem ütötte ki a plafont, lágy édességében a gyümölcs íze dominált, amihez a dacquiose és a friss gyümölcsök kellemes textúrákkal és savassággal járultak hozzá.
Összhatásában egy rendkívül izgalmas ízutazáson vettem részt, amelyhez nagyon sokat tett Sándor egyénisége, egyedi látásmódja, az, ahogyan ezt a szerteágazó, számtalan bölcsőben ringatott, mégis össznépi amerikai konyhát képes egy étlapon belül megmutatni. Rendkívül kíváncsi vagyok a szezonális ajánlataira is.