Néró

Dr. Pepper a héten egy olyan recepttel rukkolt elő, amit muszáj volt megcsinálnom. A néró nagy kedvencem.  Gyerekkoromban ez az aprósütemény volt a Mészáros utcában lévő cukrászda egyetlen számomra ehető terméke. Valószínűleg ezért is kaptam rá annyira, hogy később másutt is rendre magamévá tettem 10-15 dekagrammot ebből a lekváros, omlós, ragadós, kissé fujtós édességből.

A poszt láttán tudtam, hogy cselekednem kell. Tegnap, amíg a Nők a saját passzióiknak éltek, én hobbicukrászkodtam egy kicsit.

Lekváros néró

20 dkg finomliszt

8 dkg rétesliszt

2 tojás sárgája

1/2 citrom héja

5 dkg cukor

2 tk vaníliás cukor

csipetnyi só

13 dkg vaj

A liszteket kimérem, majd hozzájuk adom a cukrokat, a sót, a citromhéja, s elkeverem. A vajat kisebb darabokra szedve a liszthez adom, majd finom morzsát készítek. A morzsához hozzáadom a tojások sárgáját és kellemesen ruganyos tésztát gyúrok, amit alufóliába csomagolva egy órára a hűtőbe teszek.  A lehűlt tésztát 4 egyforma darabra szedem. A darabokból hengert formázok, egy szeletre vágom, majd a szeleteket a tenyeremben gombóccá formálom, végül ügyesen ellapítom. A kész korongokat sütőpapíros tepsire teszem és 170 fokos légkeveréses sütőben nagyjából 10 percig sütöm. A korongokat érdemes a tepsin még kicsit ellapítani, szélüket a ülőpapírra irányítani.

A kész korongokat tálra teszem, hűlni hagyom, majd kevés sűrű – jó esetben tavalyi vagy azelőtti – baracklekvárral összeillesztem. A kész aprósüteményeket rácsra ültetem és olvasztott csokoládéval meglocsolom.