Advent Krakkóban
Az évnek nincs olyan szaka, amikor ne lenne a világ legjobb ötlete Krakkóba utazni, de ha igazán nagyban játszik az ember, akkor a téli Lengyelország és az adventi Krakkó a lehető legjobb döntés. Krakkóban az a jó, hogy közel van, lehet menni vonattal, busszal, kocsival vagy repülővel, jó desztináció rövidebb hétvégékre, de akár egy hétnyi programot is lazán köré lehet szervezni.
Ideális hely családdal, remek kikapcsolódási lehetőségeket kínál baráti társaságoknak, nagyokat lehet itt romantikázni, vagy csak egy-két baráttal eltölteni néhány kellemes és tartalmas napot.
Mivel nagy múltú, de lélegző, fejlődő városról van szó, ezért az előkészületeknél nem elégséges felcsapni az egyszervolt Panoráma útikönyveket és megolvasni benne a Wawel, a sárkány és Kinga királyné történetét, a város megéléséhez a jelen kor aktualitásai is hozzátartoznak, így javasolt blogokat, instaoldalakat illetve a tripadvisort is átpörgetni, hogy milyen újdonságok, rejtett kincsek kerültek fel Krakkó soha be nem fejeződő térképére.
A héten Annával veselkedtünk neki a több mint 7 órás buszútnak. Szerencsére kiskorában megszokta, hogy autóval szeltük keresztül-kasul Európát, nem tart elviselhetetlen társaságnak, tud olvasni, tanulni és aludni menet közben, így néhány perces megállókat beiktatva, egész tempósan megérkeztünk a belváros mellett található buszállomásra.
Míg tavaly februárban a férjemmel a Barbakán oldalában szálltunk meg és onnan andalogtuk át és át a várost, addig Annával most más típusú élményben volt részünk. Krakkó egy újonnan felélesztett negyedében, a régi Polmos vodkagyár fémjelezte Fabryczna negyedben szálltunk meg. A Fabrycznaban a soha nem pihenő daruk alatt gombamód nőnek ki a földből az apartmanoknak és irodáknak helyt adó modern épületek, és ezek origójában ott pihen a város talán legújabb szállodája, az egykori vodkagyár épületében új életet és funkciót vivő Mercure Kraków Fabryczna City.
A szálló ebben a környezetben egészen megkapó. A frissen megtisztított, új tartalommal megtöltött, igényes és ügyes megoldásokkal operáló épületegyüttes csak úgy ragyog a modern, csupaüveg épületek bűvkörében.
A Polmos vodkagyár egykoron meghatározó eleme volt Krakkónak és főleg a környéknek, olyan méretekkel rendelkezett, hogy egy rendes krakkóinak minimum egy vodkagyári dolgozó rokona biztosan akadt. Az épület rehabilitálásakor, új funkciójának megteremtésekor bölcsen figyelembe vették a múltat és szemrevételezték a jövőt, a poszt-indusztriális belső szépen visszahozza az egykori történeteket, ahogy a szálloda étterme, a Destilo is felidézi fogásaiban és koktéljaiban a vodkával közös emlékeket.
Közben pedig jó szemük volt a jelenre és a jövőre, a most épülő irodák dolgozóinak és az új apartmanokat otthonná teremtő friss lakók számára olyan foodcourt-ot kínál a szálloda, amelynek választékával boldogok lehetnek. Az épületek közötti fedett átjáróra nyíló éttermek, valamint a szintén itt működő kézműves sörfőzde, a Nowa Wytwórnia a jelent és a jövőt testesíti meg, míg a tavasszal nyíló vodkamúzeum bepillantást enged a múltba.

Nowa Wytwórnia tereiben fel-fel sejlenek a vodkagyár falai. A kézműves sörök az Okocim-mal közösen születnek
A szálloda azonban nem csupán egy egykori gyár minőségi felújításának attrakciójával bír. Az egyedi stílusú, butikhoteles hangulatú szobák, a gazdag gasztronómiai választék mellett hatalmas wellness-részleg várja az ide érkezőket, sőt két konferenciateremmel is készülnek, amelyek a felszíni parkolókból is elérhetők, a szálloda egyéb tereinket érintése nélkül.
A Fabryczna City az üzleti úton lévők számára egyszerűen ideális, de kitűnő szállást kínál a belvárosi felfedezőknek is, hiszen az épület előtti megállóból negyed óra leforgása alatt a belváros szívében lehetünk, és este 11-kor is csak fel kell pattannunk az 1-es villamosra, hogy pillanatok alatt visszajussunk a szállásunkra.
Krakkó belvárosába pedig érdemes betévedni, ahányszor csak lehet. A gazdag kulturális örökség, az épített környezet szépsége mellett az ünnepi időszakban a fények, a karácsonyi vásár emeli tovább a város amúgy is pezsdítő hangulatát. A Posztóház előtti téren, a templom felé terpeszkedő vásárban minden valamirevaló lengyel finomság megtalálható. A hatalmas csülkök mellett ott gőzölögnek a legkedveltebb lengyel levesek, ihatunk forralt bort vagy akár forralt sört is, vehetünk friss tátrai sajtokat, amelyet a kedvünkért grillre dobnak, hogy a végén forrón, áfonyalekvárral körítve ehessük. Az oscypek z grilla ma már igazi klasszikusnak számít, sok helyütt sonkát is csavarnak a sajtok köré, hogy még teljesebb legyen az élvezet.
A belvárosi sétánk része lehet a Wawel, amelynek nem csak termeit érdemes végigjárni, hanem magát a várnegyedet is javasolt minden irányból szemrevételezni. A reneszánsz palota mellett a sárkánylegenda megannyi rekvizitumát felvonultatja a város és főleg a vár, a sárkánybarlang alatt, a Visztula partján igazi lángot vető sárkány borzolja a kedélyeket. A tűzvetés kissé esetleges, de valószínűleg gyakori, eddig minden alkalommal sikerült lencsevégre kapnunk. Varázslényekkel azonban nem csak a Visztula mellett találkozhatunk, hanem Harry Potter eldugott kis kávézójában, a Ministerstwo Tajemnic-ben is, ahol vajsör mellett alkoholmentes bájitalok, jóféle falatok és számtalan könyv és társas vár ránk.
A Waweltől és a Tajemnic-től pedig már csak egy kisebb macskaugrásnyi a zsidó negyed, amelyet történelme és hangulatos kisvendéglői, kocsmái miatt érdemes felkeresni. Vagy egy jó zapiekanka-ért. Anna számára ugyanis ezt jelenti a Kazimierz negyed, amelynek szívében, a Nowy plac-on lévő aprócska épület minden egyes üzlethelyiségében ezt a csodát kínálják. A néhány évvel ezelőtti családi utunk emlékezetes eleme volt az itteni melegszendvics, így most is, a karácsonyi belváros fényeit hátrahagyva, elsétáltunk egy autentikus gombás szendvicsért, amit Anna nagy boldogan be is falt.
Számomra szintén vannak kötelező elemek. Ahogy szívesen megyek el a Krakkói Nemzeti Múzeumba megnézni a rejtélyes múltú, Ludovico Sforza szeretőjét ábrázoló Leonardo festményt, ahogy mindig szívfájdulva hallgatom a legendás trombitaszót, ami a Mária-templom magasabbik tornyából szól, úgy térek vissza a saját kis kedvenceimhez, mint a Lengyelországgal közös múltamat megidéző Bar Mleczny, amelyben a szocialista éra lengyel gasztronómiája köszön rám minden egyes alkalommal. A zapiekanka mellett nekem így kellett ennem egy jó céklalevest és persze jött az elmaradhatatlan kompót, az almával fülig töltött szarlotka és a krakkóiak egyedülálló, eredetvédett perece az obwarzanek.
A jó fogásokra azonban nem csak a belvárosban sikerült szert tennünk, egy hosszú, ajándékvásárlással megspékelt, szemerkélő hóeséssel gazdagított túra után kifejezetten jólesett a szállodába visszatérve a Destilo választékából szemezgetni. A galíciai gasztronómiából inspirálódó, a helyi alapanyagokra koncentráló, szárnyashúsokat szívesen készítő, vodkával is kacérkodó konyha fogásai között könnyedén találtunk számunkra kedves tételeket. Ugyancsak jót ettünk (de még milyen finomat!) az épületben működő kézműves sörfőzdében is, ahol nem csak izgalmas, mangóval gazdagított vagy banános illat- és ízjegyeket hordozó italok, szűretlen búzasörök vártak ránk, hanem igazán elbűvölő, gazdag fogások. Nem vagyok egy kifejezetten vegetáriánus, inkább flexiteriánusnak mondanám magam, de a Nowa Wytwórnia kínálta vegán ebéd elképesztően finom és gazdag volt.
Ha tovább maradtunk volna, biztos, hogy végigpróbálom a többi helyet is, a fedett átjáróban nagyon csalogatóan nyíltak az ajtók a világ gasztronómiájának megannyi szegletére. Mivel azonban csak három napunk volt, így nagyon kellett ügyelni arra, hogy balanszba hozzuk a várost a szálloda nyújtotta kényelemben való pihenéssel. Végül szerintem jó arányokat értünk el. Bejártunk mindent, amit szerettünk volna, visszatértünk a kedvenc helyeinkre, felfedeztünk pár újat is, megéltük a krakkói adventet és közben kiélvezhettük az elképesztően kényelmes ágyunkat, nagyokat ettünk a szállodában, és ha kellően felkészültek vagyunk, akkor még a hatalmas wellness részen is lett volna időnk és lehetőségünk töltekezni.