You are here: Home > Könyvről > Mörk Leonóra: Törött tulipánok

Mörk Leonóra: Törött tulipánok

A flamand festészet, az életképek és a csendéletek a gyerekkoromat jelentették. Nem, nem a Szépműben nőttem fel, hanem apám mellett, aki a szocialista Képcsarnok vállalaton belül a valutahiány pótlására létrehozott, nyugatra eladni kívánt festményekkel foglalkozó osztályt vezette. Apa hamar rájött, hogy bármilyen tehetséges is a szocialista kortárs festők egy része, a hanyatló nyugat leginkább a flamand festészet aranykorát idéző, azokat nem szolgaian másoló, de erősen azokból inspirálódó képek vásárlására hajlandó. Mivel azonban ilyen festőből már évszázadok óta akut hiány mutatkozott a piacon, apa úgy döntött maga neveli ki azokat az ügyes kezű mesterembereket, akik a megfelelő tudással és lassan, de biztosan kialakuló stílusérzékkel voltak képesek létrehozni mindazt, amit a 17. századi Hollandia festői oly magas szinten űztek.

Éppen ezért, amikor belekezdtem Mörk Leonóra legújabb könyvébe, a Törött tulipánokba, az orromat megcsapta a jól ismert terpentin szag, és hol a Képcsarnok Üllői úti hátsó irodájában ültem, hol gyerekkorom színhelyén, az Ág utcában. Néztem a falnak támasztott, frissen lazúrozott képeket, amelyeken életre kelt egy letűnt, de boldog kor, a korcsolyázó, takarító hollandok mindennapjai elevenedtek meg, és azok a csodálatos csendéletek, amelyek órákra is képesek voltak rabul ejteni a tekintetemet.

Leonóra a tőle megszokott finomsággal, érzékenységgel nyúlt most is egy témához és bontotta ki azt. A női sorsok mentén szép lassan feltárult előttem annak a gazdag, kulturálisan és társadalmi berendezkedésében is egyedülálló kereskedő nép élete, amely a tengerrel folytatott folyamatos harca mellett megtanulta becsülni a szépet, befogadni mindazt, amit más égöveken kínál a természet, és megtanulta megörökíteni a hétköznapokat is. Megszülettek a jól ismert zsánerképek, a jelképekkel agyonzsúfolt, de a valóságról mégis hiteles lenyomatot adó festményeik, amely alapján – akárcsak Leonóra – mi is visszafejthetjük, hogy milyen körülmények között is éltek a tehetősebb hollandok.

Helena története nagyon jó betekintést kínál, a könyv lapjaink kibomló történetnek köszönhetően remek metszetet láthatunk erről a korról, a mindennapok mellett a hollandok nemesítő lelkesedéséről (ebben csak az angolok vetekedtek velük), és a főszereplőnek köszönhetően természetesen a nők társadalomban elfoglalt helyéről, szerepéről is beható ismeretekre tehetünk szert, ahogy Leonóra minden könyvében, itt is érzékenyen és bölcsen nyúl ehhez a témához.

A Törött tulipánok Hollandiája szerencsére ma is létezik, azt a fajta békét és nyugalmat – amely a könyv lapjain is felfedezhető – könnyedén megtalálhatjuk, ha kicsit arrébb lépünk a nagyvárosoktól és elkanyarodunk mondjuk a Frízföldre, ahol még mindig „kiskanállal mérik az időt”.

mork2_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.