A vajas briós nálam alkati szer. Afféle ajándék önmagamnak egy nehezebb nap végén. Ilyenkor jólesik összekészíteni, majd amikor már a sütőből szálló illata az őrületbe kerget: melegen, vajjal, lekvárral vagy önmagában befalni. A briós története nagyjából az Én a séf francia vígjátékra vezethető vissza. A Nőkkel rengeteg rajzfilmet néztünk a moziban, aztán néhány év után […]
Mostanában ráálltunk a palacsintagyártásra. Az valahogy kötelező eleme lett a péntek estének, és ha nem túl éhes a csapat, akkor a szombati reggelünket is megédesíti, legalábbis a korán kelőkét biztos. A tészta bekeverése és sütése az én reszortom, de a héten Anna azzal lepett meg, hogy Alex, a francia srác szakácskönyvében található crêpe leírását addig […]
Ha nem Toszkána, hát legyen Provence! – vetődött fel bennem már kora tavasszal, amikor a nyári program szervezésébe fogtam. A szállással kapcsolatos terveim nagyjából megegyeztek az olasz favoritommal, legyen egy nagy kertünk, tudjunk fürödni, legyen nyugi, cserébe lemondunk a városról, a boltokról, a nyüzsgésről. A foglaláskor még nem is tudtam, hogy ez mennyire így lesz. […]
Ma, miután alaposan kitakarítottam a konyhát és csatasorba állítottam a Metrotól kapott alapanyagokat, plusz azt az egyet, amiért még hajnalban elloholtam, nekiálltam kicsit játszani. De előreszaladtam. Az egész tegnap kezdődött, egy hatalmas doboz alapanyaggal és egy falatnyi papírral, ami alapvetően semmilyen kézzelfogható instrukciót nem adott, a kapott alapanyagok felhasználásának szabadsága volt a legfőbb vezérelv, no meg […]
