A nyárnak megvannak a saját ételei. Ezek azok a bizonyos hétköznapi katonák, akik már nem is kerülnek posztolásra, pedig sokszor teszem őket az asztalunkra. A húshoz adható köretek bővítése érdekében tavaly Joanne Harris könyvéből vettem át a paradicsomtortát, ami azóta is rendületlenül szolgál nálunk. Az eredeti recept idővel kicsit módosult, de a hatás még mindig […]
Az a jó abban, ha vége az ohodának, hogy az ember még többet főz a gyerekeire, mint egyébként. Bár a főzést mostanában nem visszük túlzásba, mert igazság szerint ez az a szakasza az évnek, amikor mindent úgy kéne enni ahogy van. Így aztán gyakorta előfordul, hogy a Nők lecsót esznek, én meg csak néhány paradicsomot, […]
Életem első jó croissant-ját a kilencvenes évek elején ettem, amikor egy hétig Velencében nyaraltunk. A Canale Grande mellett megbújó szállodánk által kínált, kontinentálisnak bélyegzett reggeli fő attrakciója a csodás, még langyos croissant volt. Anyám kávéval, én sűrű kakaóval kiegészítve ettem, fájó szívvel, hogy mindjárt a végére érek a tulaj által kiporciózott kiflijeimnek. Két évvel később Párizsban próbáltam rá a croissant-ra. Ott […]
Az 'ézuska jó gondolatolvasó. Főleg, ha az ember titkos vágyai néha szavak formájában el is hagyják a száját és értő fülekbe bogarat ültetnek. Az őszi sóhajom is így került meghallgatásra, pedig kevés esélye volt, mert a Nők teljes erővel verték a Rosinanteban a versenyzongorát, miközben én elalélva lapozgattam a Francia piacot. Nem vagyok egy nagy […]
