Empanada

A mediterrán hangulatú hétvégénk jegyében készítettem egy olyan ételt is, amit eleddig
nem ettem, csak hallottam róla. Aztán olvastam is egy kicsit a neten,
kiderült, hogy ez egy spanyol/portugál klasszikus, ami kényelmesen
átszivárgott az újvilágba, hogy ott váljék igazi kedvenccé.Nagy sikert aratott a Nők és az apjuk körében, így feltett szándékom újra elkészíteni.

Empanada

Tészta:

25 dkg finomliszt

10 dkg vaj

1 tojássárgája

4 ek hideg víz

csipet só

Töltelék:

2 keménytojás

60 dkg marhahús

köménymag

pirospaprika

1 nagy fej vöröshagyma

3 diónyi zsír

A lisztet, a sót elmorzsolom a vajjal, majd a tojássárgával és a vízzel
tésztává gyúrom, alufóliába csomagolom és a hűtőbe rejtem.
Egy serpenyőben megolvasztom a zsírt, megdinsztelem az apróra vágott
hagymát, majd lepirítom a darált marhahúst, fűszerezem, nem hagyom
teljesen besűrűsöni, ha kell egy kis alaplével, esetleg borral
felöntöm. Megfőzöm a tojásokat, apróra vágom és hozzáadom a ragumhoz. A
ragut lehetőség szerint egy nappal a felhasználás előtt elkészítem.
Másnap a tésztát ketté szedem, 30 centis körré nyújtom. A tésztát
sütőpapíros sütőlapra helyezem. Erre halmozom a hideg ragut úgy, hogy a
tésztából 3 ujjnyi szabadon maradjon, majd a tészta másik felit is
kinyújtom, ráhelyezem a húshalmomra, a tészták szélét összeillesztem,
visszahajtom. Középen ügyesen kereszt alakban kivágom, a sarkokat
lehajtogatom. Egy elkevert tojással megkenem. Előmelegített 200 fokos
sütőben szép aranybarnára sütöm.

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

¡Viva España!

Öt éve. Bizony. Öt éve, az esküvőnk után elmentünk nászútra. Ami inkább volt nyaralás, mint nászút, hisz az esküvő előtti másfél évben azért már megfordultunk a világ pár pontján. De tradicionális népek lévén úgy döntöttük, hogy nyaralásra költjük, azt, amit a barátaink nekünk szántak. Én ragaszkodtam a mediterrán életérzéshez, a férjem pedig ahhoz, hogy ne Görögországba menjünk. Így történt, hogy a boldogító igen után két nappal elmentünk átvenni a Toledo-nkat és jól hazavittük. Keresztülvágtunk Európán, majd Spanyolországba érve lassítottunk a tempón. Kényelmesen elpihentünk Tossa de Mar-ban, négy napig barangoltunk Barcelonaban, majd Toledoban is eltöltöttünk néhány napot, végül Madriddal zártuk a sort.

Hibátlan, jó nyaralás volt. Gasztronómiai szempontból is. Remek szendvicseket ettem, jobbnál-jobb sütiket, a halételeik fenségesek… A barcelonai piacon evett rákok, a La Rambla mentén evett paella, a toledoi marcipánok….mind-mind egy olyan ízemlék, ami soha semmi nem fog kitörölni.

Paella-t azóta nem ettem. Tervben volt, többször is, de valahogy mindig elmaradt. Legutóbb az Artesano-ban legalább gazpachoig jutottam…

Szóval paella. Serpenyőm még nincs, így egy amolyan gyorstalpaló, de ízben gazdag verzióját állítottam elő ennek a rizses egytáléltelnek.

Paella

1 kg csikre felsőcomb

1/2 kg "tenger gyümölcsei"

2 bögre rizs

4 bögre alaplé (lehet kockából is)

2 bögre zöldborsó

1-2 piros kápiapaprika

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

olivaolaj

petrezselyem

sáfrány

Megpucolom a csirkét. Egy kisebb serpenyőben olajon megpirítom, majd egy edénybe félreteszem. A tenger gyümölcseit is megsütögetem, mikor már majdnem jó, akkor petrezselyemmel megszórom, félrehúzom. Egy mély, nagy serpenyőben olajat hevítek, karikára vágott hagymát, megtört fokhagymát dinsztelek, majd kifehérítem a rizst, felöntöm az alaplével. Hozzáadom a borsót, a csirkedarabokat, egy kevés sáfrányt, sózom, egyszer átforgatom és fedő alatt hagyom párolódni.

Amikor már késznek ítélem a rizst, akkor a tetejére halmozom a "gyümölcsöket" és visszatéve a fedelet még egy kicsit hagyom érni.

Tálalás előtt átforgatom.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Vannak még csodák! :)

Május elején már morogtam egy nagyot, amikor úgy tűnt, a TV2 nem kívánja tovább folytatni a Beugrót. Készült petíció, sok blogban, újságban szólalt meg az a kisebbség, akit nem elégít ki a bárgyú Móriczka-humor.

Erre tegnap az egyik ikres anyuka felhívta a figyelmemet az alábbi cikkre: A TV2-ről az MTV-re megy a kedvenc

Szóval vannak még csodák. S néha a köztévé is tudja, hogy mi a szerepe…

(kép forrása)

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Múltidéző jóllakás



Az a jó a rádióamatőrködésben,
hogy olyan kimerítő sport, hogy az azt űzőknek gyakran és
kiadósan kell étkeznie. Mivel a baráti társaságból
verbuválódott sportolók egy része Budafok/Őrmező környékén
lakik, így a múltkor errefele kerestek valami vendéglátó
egységet, ami kellően nem franciás, nem agyon cizellált, de
megfelel az ízlésüknek.

A férjem igen jóllakottan és
elégedetten tért haza. Miután elsorolta, hogy milyen
emberes étkeket kaptak és miről szólt a társalgás, azt is
megemlítette, hogy jól értesült pletykák szerint a helyet a
Gellért szálló régi séfje üzemelteti, akinek elege lett a
nagyúri pompából és inkább szívből főz, masszív, magyaros
ételeket.

Múlt héten, egy idegőrlő
cipővásárlás után, úgy, de úgy megéheztünk, hogy muszáj
volt enni valamit…nekem meg eszembe jutott, hogy a térdig bejárt
outlet nem esik messze a Budaörsön megbúvó étteremtől. Kicsit
stresszes kocsikázás után (férj csak kósza emlékeket őrzött
a hely hollétével kapcsolatban) lecsalinkáztunk a főútról. Ha
nem is tudtuk volna, hogy az utcában hol találjuk az éttermet,
akkor útba igazítottak volna a ház előtt tömött sorban parkoló
autók. Bent kissé túlmelegedett étterem, mögötte/mellette
kellemes fedett kerthelység, hátul csúszdás gyerekrésszel. 

Az étlap a 20-25 évvel ezelőtti
budai kiséttermek étlapjait idézi. Olyan, mintha a Tabáni kakas
választékát nézném, gyerekként.

Nem mondom, hogy az lett volna a magyar
gasztronómia aranykora, de mindenesetre a naaagy éttermi
globalizáció előtti időszak volt, amikor még lehetett velőt,
pacalt, májat, húslevest enni, pörköltök széles választékához
házi kovászos dukált és mindezért nem hagytuk cserébe ott a
gatyánkat, miközben a tányéron csak díszítésnek tűnik a
felszolgált étel.

A férjem húslevessel indít, ami ízre
egy igen gazdag zamatú csontleves, benne kellő mennyiségű
zöldség, tészta. Részemről a főétel kiválasztása kitölti a
levesnek/előételnek szánt időt (gyerekkorom óta szeretek
elmerülni az étlapba és ez olykor, sőt inkább mindig magával
hozza, hogy totál döntésképtelenné válok). Főételnek
böllérmáj kerül a családfő elé, nekem meg egy hatalmas adag
orly hagymával díszített rostélyos érkezik. A máj, finom,
omlós, ízletes, a lecsós alap nem nyomja agyon, hanem kellemesen
zaftossá teszi. A rostélyos szintén omlós, pont annyira mustáros,
amennyire kell, nem cipőtalpas, nincs kiszárítva, egyszóval
tökéletes. A hagymáról meg ne is beszéljünk (rajongok érte!!).

Desszertnek már nincs helye. Kicsit
még hátradőlve pihegünk, hallgatjuk a mennydörgés moraját,
majd hazaindulunk. Úgy egy órával később rém romantikus
körülmények között, egy benzinkútnál jégkrémezünk egyet. 

Fenyő étterem

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS