Beteg a Mis

Gyanús volt a gyerek. Befeküdt a hitvesi ágyba, összegömbölyödött és még a kakaóját se kérte… fél órányi békénhagyás után, 3 különböző hőmérővel felszerelkezve megközelítettem és óvatosan felmértem a testhőjét. 38. Ok, nem sok, de fájlalta a tagjait és kómásan dagat szemhéjai alól igen fátyolosan tekintgetett felém. Így aztán lemondtam a mai futkározásainkról és gyógyételek főzésébe kezdtem.

A novemberi Foodapesten, az egyik kiállító megajándékozott egy fantasztikus bab/lencse/borsó mixturával, amit hetek óta nézegetek és álmodom hozzá a leveseket. A felét ma jól elhasználtam.

Káposztás misleves

1 kis fej kelkáposzta

25 dkg bab/lencse/borsó mixtura

1 szál házikolbász

1 lilahagyma

csipet só

A babkeverékemet egy éjszakára beáztatom. Olajon megdinsztelem a hagymát, majd egy kis liszttel beszórom. Felöntöm vízzel. Belezúdítom a kiázott szemeket, a laskára vágott kelkáposztát és hagyom, hogy jól megfőljön. A kolbászt karikákra vágom, majd mikor kellően puha, akkor a levest egy kis tejföllel megfejelem.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Aranygaluska

Tegnap este ikeranyuka körökben felmerült az aranygaluska, mint olyan. Kb. 20 éve nem ettem. Anno anya sütött néha….nagyritkán. Persze nem csodálom, mert az Ág utcai lakás adottsága mellett én se sütnék/főznék annyit, mint a jó kis nappaliba szerkeztett konyhámban.

Anya vasárnap délután nekiveselkedett, csizmát és kardigánt húzott, majd kivonult a konyhába, sütni. A tészta bekeverése, dagasztása után, apa szobájában jól belőttük a konvektort és akkor kis rásegítéssel a tészta hajlandó volt megkelni. Innen már csak a konyhába való visszaszállítás, a tészta applikálása és a százéves gázsütő nehézkes begyújtása volt hátra. Hát igen… Nekem ott a gép, amiben belemérem az összetevőket és másfél óra elteltével tökéletesen megkelt, ruganyos tésztát borítok a konyhapulton állandósított deszkámra, közben a villanysütőm halk duruzsolással felküzdi magát az általam kívánt hőfokra. Mennyivel egyszerűbb…

Aranygaluska

50 dkg finomliszt

3 tojás sárgája

5 dkg vaj, olvasztva

2 dkg élesztő

csipet só

1/2 bögre tej

10 dkg dió

cukor

Az alapanyagokat beleöntöm az üstbe, majd a kenyérsütő gondjaira bízom a tésztát. Amíg a gép dolgozik, megdarálom a diót és cukorral (egyéni igényeknek megfelelő mennyiségű) összekeverem.

Majd elkészítem a

Vaníliasodó -t

3 egész tojás

1 liter tej

cukor

1/2 rúd bourbon vanília

1 narancs

2 tk finomliszt

A tejet a félbehasított vaníliarúddal felfőzöm. Ízlés szerint édesítem cukorral (vagy mézzel). A 3 tojást felütöm, és finomliszttel kikeverem. A nem lobogó, de igen meleg tejhez hozzáadom a tojásos keveréket, addig főzöm (óvatosan, hogy fel nem forrjon!!!!), amíg be nem sűrűsödik. A sodóba belereszelem a narancs héját, majd hideg helyre teszem, hűlni.

Közben a gép végez és pittyeg, hogy vegyem át a feladatot.

A tésztát lisztezett deszkára borítom, kinyújtom, (úgy másfél ujjnyi vastagra) és pici pogácsaszaggatóval kiszaggatom.

Egy kevés vajat megolvasztok és egy nagyobb tálba teszem. Egy kuglófformát kizsírozok, lisztezek vagy szilikon formát veszek elő.

A pöttöm pogácsákat a vajban megforgatom és szép sorjában elfektetem a kuglófformában.

Mikor egy sort leraktam, megszórom cukros dióval és rakom a következő sort. Nagyjából félig teszem a kuglófformát, mire elfogynak a "pogácsáim". Fél órára félreteszem a formát, közben 190 fokra beizzítom a sütőt. Nagyjából 40-45 perc alatt sül készre.

Hűs sodóba áztatva a legfinomabb. (A kávé opcionális.)

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

A pofátlanság csúcsa

Nincs egy hete, hogy kellemes baráti társaságban a kenyérsütőről zengtünk, persze megemlítve, hogy semmi extra nem kell egy jó kis házi kenyérhez….még talán sikér sem. Az ember belelendül, már ránézésre tudja, hol jók az arányok egy receptben és melyik az, amiből csak keletlen, folyós valami lesz, ha véletlenül követjük a leírást.

Aztán persze részemről kapott a bolti kenyérmix is egy gyomorszájast…csak úgy óvatosan beengedtem, hogy ha már az ember otthoni kenyérsütésre ereszti a fejét, nehogymár előre összekevergetett, kitudjamivel feljavított mixet vegyen.

…erre ma csak hazasurrantam eggyel.

Mentségemre legyen mondva a Pannonmill által dedikált termékről van szó, s mivel az ő Vitamill lisztjük messze a legjobb (szerintem), így engedtem a kísértésnek és az összetevők szemrevételezése után beeresztettem egy kilónyi mixturát a kosaramba…

Az eredmény illatos, rugalmas, jó állagú és nem utolsó sorban: mutatós.

Íme:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Szarlotka (lengyel almáspite)

Az évvégi túránk után valamelyik, az utazásunkról lelkendező posztban beharangoztam, hogy a góral gasztronómia egy-egy remekét majd elkészítem és a szíves olvasóközönség elé tárom.

Aki ismer, azt nem érheti váratlanul, hogy egy desszerttel nyitom a sort.

Régi nagy kedvencem a szarlotka (ejtsd: sarlotka). A maga nemes egyszerűségében finom almáspite. Soha rosszat nem ettem, pedig 28 év alatt, mióta járok arrafele, akár elő is fordulhatott volna, de nem.

Viszont, hogy hol ettem a legjobbat az tudom! 2007. december 30-án, délután egy óra tájban a Morskie Okonál lévő menedékházban.

A lengyelek sokan vannak és ezt tudják is magukról, így a menedékházakban, éttermekben nagyon ritkán találhat az ember nem lengyel nyelvű kiírást, étlapot. Szinte esélytelen…az meg, hogy angolul/németül próbálkozzunk megtudakolni, hogy mi a séf napi ajánlata: szintén reménytelen. Mert a lengyelek sokan vannak és nekik tökéletesen megfelel a saját anyanyelvük. Így aztán jobb hiján az ember autódidakta mód felfejleszti a lengyel szókincsét, hogy legalább enni tudjon.

Kriszta barátném küzdött egy darabig, de miután két napig mindenből kettőt kapott (valahogy a lengyelek a "one"-t "dva"-nak (2) hallják) feladta és sürgősen elkezdett lengyelül tanulni…Tőlünk :)

Szóval Kriszta a régi kellemes emlékek nyomására és a friss nyelvismeretének magabiztosságával rendelt egy szarlotkát, én is rendeltem, aztán néhány falat után meg kellett állapítanunk, hogy Ilyen Finomat még soha, sehol nem ettünk.

Ennek persze az lett az eredménye, hogy a hazajövetelünket követő időszak nagy részében a lengyel pite receptkavalkádját olvasgattam a neten.

Szarlotka (lengyel almáspite)

Tészta:

33 dkg finomliszt

16 dkg cukor

1/2 tk őrölt fahéj

1/2 tk szerecsendió

csipet só

1/2 dl tejföl

1 ek vaj

1/2 dl tej

1 nagy tojás sárgája

A hozzávalókat összegyúrom és egy órára eldugom a hűtőbe.

 

Töltelék:

4 méretes kicsit savanykás alma (pl. idared)

6 dkg cukor

1 cs vaníliás cukor

1 citrom héja

1/2 tk szerecsendió

1 csipet őrölt szegfűszeg

Az almát megpucolom, apró kockákra vágom és a fűszerekkel és a cukorral "összepirítom".

A tésztát 2 részre szedem, nyújtom, zsírozott, lisztezett tepsibe fektetem, rákanalazom a fűszerez almakockákat, majd a maradék tésztával befedem. 190 fokon szép barnára sütöm, úgy 40 perc alatt. Érdemes megvárni, amíg majdnem kihűl és akkor szépen szeletelhető.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS