El kell, hogy kedvetlenítsem a méregtelenítés karácsony óta verbuválódott vagy korábbi híveit, az alanti poszt nem ezt a fajta megtisztulást célozza, inkább a tegnap esti lelkiállapotomat volt hivatott helyrerakni.
Történt ugyanis, hogy némi szervezést követően, átmenetileg egy párrá alakultunk a férjemmel, akik este is azt kezdenek az életükkel, amihez csak kedvük van. A Nőket elvittem a Mucihoz, mindenki nagy megelégedésére, én meg randevút adtam az apjuknak a Mammutban.
Tervbe vettük, hogy mozizunk egyet, aztán esetleg eszünk valamit (bennem körvonalazódott egy jó kávé ígérete is). Megvettük a jegyeket, kivártuk a kezdést, elcihelődtünk a kétszemélyes pamlagon a teremben, majd kezdetét vette a film. Kedves, aranyos, könnyed, kicsit kiszámítható, de jól koreografált. A színészek meg hát igazán. Meryl Streep-et eddig is, de most a korábban rühellt Baldwin is nagyot nőtt a szememben, mert végre az ami, egy idősödő bájgúnár.
Szóval bonyolódik a cselekmény, már minden szál egy irányba, a végkifejlet felé mutat, amikor szakad a film, gyúlnak a lámpák, majd befut egy srác a nézőtérre, hogy ennyi, mert bombariadó van.
A kezdeti derültséget (“hihi, utószor gimiben volt ilyen élményem”) hamar átveszi a méreg, miközben az épületben lévő tömeg részévé válva sorjázunk a már csak lefelé haladó mozgólépcsőkön. A férjem különdöző letális és irreverzibilis ötletekkel áll elő, hogy mit is kéne kezdeni a betelefonálóval, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy az én örökké optimista agyamat nem foglalkoztatta a meglakoltatás gondolata.
Mindegy, az este a kutyáké, így aztán hazafelé battyogva végiggondolom, hogy mivel tudnám magam kizökkenteni és kisimítani az idegeimet. A férjem gasztroblogger-férjtől teljesen elképzelhetetlen módon egy zacskós levessel vigasztalódik (aminek kiválasztására legalább 10 percet rászán, majd a legkommerszebb darabot szorongatva tér haza), én ellenben alapanyagokat vásárolok és hazaérkezvén, amíg lobog a műleves, elkészítem a tésztám.
Méregtelenítő tészta, 2 személyre
20 dkg laskagomba
10 dkg vékonyra szelt bacon
1-2 gerezd fokhagyma
1 sonkahagyma
2,5 dl 30% tejszín
25 dkg friss lasagne lap
só
pici frissen őrölt feketebors
A bacont egy mély sepenyőbe teszem, majd amikor már engedi a zsírját, akkor hozzáadom a vékonyra szelt laskát, a szintén egészen halaványra vágott fokhagymát és a félbe, majd félholdakra metélt sonkahagymát.
Eközben vizet forralok, sózom és a lasagne lapokat egy széles késsel csíkokra metélem, majd a már forrongó vízbe teszem. A piruló gombás keveréken néha forgatok egyet, picit sózom, majd felöntöm tejszínnel, visszaveszem a lángot alatta és hagyom, hogy összeforrjanak az ízek. A viszonylag hamar kifővő tésztát szűröm, majd beleforgatom a mártásomba.
Tálaláskor egy kicsit borsozom.
Hogy mi is az a hortobágyi, mi köze van az Alföld e tájegységéhez? Hosszabban, egy saját recept kíséretében a Mindmegettén.
