Körtés, gyömbéres marharagu

A héten szerencsém volt részt venni egy üzleti vacsorán. Azt hiszem ez a műfaj sem lesz a kedvencem. Sajnos ez is inkább üzleti volt, mint vacsora. A svédasztalos megoldás elé telepítették a mikrofont, így fájó szívvel néztem az előadó mögött meredtre hűlő vacsorámat, miközben valami olyasmiről folyt a téma, ami fél 10 magasságában akkor se érdekelne, ha egyébként otthonosan mozognék benne….így kosztümös, sminkes énem gyermeki része csúnyán haldoklott, a kamasz darabjának meg legalább annyi esze volt, hogy a férjem telefonján passziánszozzon….

Amikor végre bejelentették, hogy lehetőségünk van a haló vacsorára vetni magunkat: újabb csalódás ért. Maga a vacsora. Ötlettelen választék, közepes minőség….se gyümölcs, se leves….

Az egyetlen étel, ami megfogott – mert legalább ennek a nevében láttam valami fantáziát – a címben szereplő marharagu volt. Krumplifánkkal tálalták (sejthető, hogy a 8-as vacsorára gyártott krumplifánk fél 10 körül milyen hatalmas élvezeti értékkel bírt….).

Sajnos a belbecs sokban elmaradt a remélttől. Persze a gyömbért csak megmutatták az egésznek, a szaftja nem volt elég sűrű és a férjemmel egyetemben egy csomó fűszer hiányát éreztük.

Ma viszont előállítottam azt az ételt, ami talán jogosan viseli a címben szereplő nevet.

Körtés, gyömbéres marharagu

1 kg marhafelsál

2-3 vilmoskörte

1 marék mazsola

1/2 üveg Egri Bikavér

1 l húsleves

friss gyömbér

5 dl főzőtejszín

2 darabka fahéj

chili

rózsabors

A felkockázott marhahúst egy kis chilis, rózsaborsos olajon "kifehérítem", majd borral felöntöm és kis lángon főzöm. Fahéjat teszek mellé és belereszelek egy diónyi friss gyömbért. Az elfővő levet levessel és borral pótlom. Amikor már puha a hús, főzőtejszínnel felöntöm, beleteszem a mazsolát és a hámozott, kockázott körtét. Óvatosan sózom.

Tésztával, rízzsel, friss krumplifánkkal javaslom :)

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kakaós csiga

Mert jó ebéd után, uzsonnára, vacsora helyett, kávé mellé…

Kakaós csiga

40 dkg finomliszt

2 tojássárgája

4 dkg élesztő

4 dkg vaj

4 dkg cukor

2,5 dl langyos tej

csipet só

 

Töltelék:

14 dkg cukor

vanília esszencia vagy egy fél rúd vanília kikapart belseje

10 dkg vaj

3 ek holland kakaó

Locsoláshoz:

1 dl tejszín

A tésztát megdagasztottam (kivételesen kézzel, mert a gép, egy kenyéren dolgozott), langymeleg helyre tettem. A puha vajhoz hozzáadtam a cukort, a vanília esszenciát, s a holland kakaópor,  majd villával alaposan összedolgoztam. Amikor megkelt a tészta, akkor lisztes deszkára borítottam, finoman átgyúrtam, kinyújtottam és megkentem a kakaós vajjal.

DSC_2890_v

Jó szorosan feltekertem, majd 4 centis karikákra vágtam. Sütőpapíros tepsire fektettem a karikákat.

DSC_2898_v

Fél órát hagytam, hogy keljenek, majd a tepsit a 185 fokos sütőbe tettem. Amikor már kezdtek színesedni, akkor tejszínnel meglocsolgattam őket.

DSC_2905_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kukoricás kenyér

Ez van, ha az ember a világban csatangol, idegen konyhák ízeivel ismerkedik…Napok óta nem volt itthon friss, házi kenyér…se péksütemény. Ma – mivel kivételesen itthon voltunk – mindkettőre sor került.

Kukoricás kenyér

40 dkg finomliszt

10 dkg kukoricaliszt

1 tk sikér

1 ek vaj

30 dkg lecsöpögtetett konzerv kukorica

2,5 dl tej (benne a kukorica lecsöpögött leve is)

2 tk só

2 tk cukor

1/2 kocka élesztő

A hozzávalókat beleügyeskedtem az üstbe és rábíztam az egészet a gépre. Jó munkát végzett.

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Lelkemnek kedves ízek, ifjú gasztrogerillák bevetésen

Ősz van, csípős a reggel, de déltájt kellemes hűsennapos az idő. Ilyenkor szoktunk elmenni az Állatkertbe. Ez amolyan női program. A család női része kiegészül a barátnőmmel és holtfáradtra járjuk magunkat, valamit tradicionálisan beülünk a Gerlóczyhoz, ebédre.

A Wittman fiúk és Lumnitzer nővérek után itt az új generáció. Igazi gourmandok, akik a Lecsó szakirányú dokumentumfilmből szerzett ismereteikkel felvértezve merültek alá ma a belvárosi magasfokú gasztronómiába, belbeccsel és külcsínnel egyetemben.

Volt is miben ejtőznünk. Előétel gyanánt egy kis parajos-póréhagymás párnácskát kaptunk, szolidan ízesített friss paradicsommártással, majd jött a szégyentelenül jóleső szalontüdő, szalvétás zsemlegombóccal és zárásként egy merész marcipános palacsintát kaptunk. Féltem tőle. Nem szeretem a körömlakk/szappan illatú és ízű desszerteket és sajnos a marcipán "ízesítésű" édességek általában azok, ahol a cukrász túl sok aromával próbál ügyeskedni és ennek általában az a katasztrófa a vége, hogy otthagyom az édességet (aki ismer, az tisztában van ennek a súlyával). Ám az elénk tálalt visszafogottan édes, ropogós piritott mandulaszirmokkal bódított tészta nem maradt a tányéron. Ízlett.

Lányaim számára az ízletes ebéden túl a legnagyobb örömet a pultnál serénykedő szakács jelentette. Folyvást ott sündörögtek és boldog elégedettségükre vált egy közös fotó.

Szóval, aki még nem próbálta: JAVASLOM!!!

Olyan, mintha valaki egy darabot kimetszett volna az öreg francia fővárosból és pont a Városház utcánál ejtette volna le.

Tökéletes, kedves kiszolgálás, megbízhatóan szeretnivaló kínálat és minőség.

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS
Page 485 of 501« First...102030...483484485486487...490500...Last »