Ugye hozol haza egy üveg bort?

Nem tudom, hogy melyik családban milyen a dinamika, de nálunk rendre estefelé derül ki, hogy a leggondosabb tervezés mellett is ez, az vagy amaz éppen kimaradt a beszerző körútjaink során. Ilyenkor mennek az életmentő üzenetek az épp még úton levőknek, hogy legyenek szívesek bepótolni a hiányt.

Igen ám, de a már hazafelé autózó férjem például ilyenkor már nem szívesen megy be egy nagyobb boltba, ahol macerás parkolni, majd nincs százas a kocsiba, majd fél óra fellelni a kért tételt. Éppen ezért szeretem nagyon az OMV kutak miniboltjait, ahova nem kihívás bekanyarodni, az alapokból könnyen szerezhetünk jó minőségűt, és mostantól már akkor se leszünk bajban, ha épp valamilyen minőségi borra van szükségünk, hiszen az OMV új borkoncepciója szerint nem csak tankolni és enni érdemes a kutakon, hanem egy kevés időt szánni a gondosan összeállított borszortimentre, amely a kutak méretétől függően változik.

Össze is kóstoltuk a kínálatban lévő fogásokat a borszortiment egyes tételeivel. Nagyon jó kis párosokat lehet összeállítani!

Össze is kóstoltuk a kínálatban lévő fogásokat a borszortiment egyes tételeivel. Nagyon jó kis párosokat lehet összeállítani!

A most kialakított szortimenthez Szik Mátyás sommelier segítségét kérte az OMV, hogy a kínálat idomuljon a kereslethez, és emellett felkeltse a még szunnyadó igényeket is. A tételek kínálatba történő beemelésénél szempont volt a magyarországi borrégiók bemutatása, a kisebb igényes pincészeteknek való lehetőség a bemutatkozásra, a nemzetközi kínálatból is szemezgetnek a fogyasztók edukálása miatt.

A legkedvesebb szendvicsem: kacsamájas briós (remélem örökre a kínálatban marad)

A legkedvesebb szendvicsem: kacsamájas briós (remélem örökre a kínálatban marad)

Ennek jegyében született meg a hónap bora, amelynek keretében külön fókuszba helyeznek egy-egy tételt, májusban a Kislaki pincészet Vitéz nevű Cabernet Sauvignonja volt porondon, míg júniusban az új-zélandi Yealands Sauvignon Blanc lesz a hónap tétele.

A borválaszték bővülése mellett az OMV gourmet kínálata ugyancsak megújult. Május közepétől kiteljesedik a kínálat, az édesszájúaknak külön öröm, hogy Palágyi Eszter desszertjei is elérhetők a töltőállomásokon. Az újraálmodott két klasszikus a hazai ízek jegyében született. Az Eszter-házi sütemény alapja egy diós linzermorzsa, amelyet vanília és mogyorókrém, grillázs, valamint csokoládés pattogós cukorka egészít ki. A házi almás pite linzermorzsáját vaníliakrém, almaragu és házi baracklekvár teszi teljessé.

Egy jellem vagyok, nem ettem meg mind a két adag sütit, pedig.... Ne hagyjátok ki!

Egy jellem vagyok, nem ettem meg mind a két adag sütit, pedig…. Ne hagyjátok ki!

 

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ködkirálynő, avagy mese az életünkről és annak közepéről

Hónapok óta foglalkoztat valami. Nem feltétlen az életkorom miatt, de felfigyeltem rá, hogy milyen ambivalens módon viszonyul a világ a negyvenesekhez, s hogy ez, az egyébként élete teljében lévő korosztály milyen befolyásolható, irányítható, ha hirtelen a koránál fogva próbálja meg vezetni néhány önjelölt guru.

Ezek pedig egyenesen a földből nőnek ki, hogy csalóka fénnyel irányt mutassanak a kóborló negyveneseknek, saját példájukat tartván követendőnek. Némelyek a húszas éveiket újrázzák, tudomást sem véve a dolog bizarr voltáról, a jajdeöregezabakfis kitétel sajnos sokukra igaz, a koruk, a betöltött szerepük ellen az idő esetlen visszatekerésével próbálkozva szállnak harcba.

Náluk már csak az öregedés tényébe beletörődő vezérekkel van nagyobb bajom, akik zászlajukra tűzik az elmúlást és negyven évesen rögvest hetvennek maszkírozzák magukat, hogy a következő harminc évet valóban a teljes láthatatlanság jegyében töltsék, s erre buzdítják a követőiket is, mondván nincs szebb a természetességnél.

Én meg azt gondolom, hogy a negyvenes korosztálynak rég nem szabadna ennyire birkának lenni, volt már bőven elég időnk, ahogy anya mondaná, megúsztunk már annyi vizet, hogy tudjuk, hogy mi mit várunk a világtól. Ez persze nem feltétlen jó, még nekünk sem, de akkor is a saját döntéseink szerint élünk, s nem más viszi az orrunk előtt a zászlót.

Pont erről szól Mörk Leonóra új könyve is, amely isteni sugallatként landolt a postaládámban néhány hete. Mikor a hét közepén elkezdtem olvasni, már az első oldalain láttam, hogy a könyv egyik főhősében, Ékes Krisztában lelki társra akadtam, aki ugyan egy tízessel arrébb helyezkedik el a skálán, de ugyanazok a megválaszolatlan kérdések foglalkoztatják, s ugyanúgy van konkrét elképzelése a saját életéről, mint nekem.

Kriszta – a tízes előnnyel – már azonban egy más életszakaszban jár, sok mindent hátrahagyott, s boldog alkotói magányra vágyva vág bele élete kalandjába.

Bár Kriszta nem tart kanállistát, ahogy én sem, de ahogy az övén ott van ez a fajta tudatos elvonulás, úgy bennem is motoz egy ideje, hogy jó lenne néha magammal is tölteni egy kis időt. Magamban, magammal, hogy a nem öregedő éneim szokják azt, ami vagyok, s közösen találjuk ki a hogyan tovább-ot.

Mörk Leonórától már megszokhattuk a hihetetlen gördülékeny, lírai, de ennek ellenére tempós történetszövést. Minden mondatnak helye van, nincs túlírva semmi, de nem is jellemző rá az a kapkodva lezárás, amely az írói társadalom 90%-át jellemzi.

Kedves, jó stílusú, jelen idejű elbeszélése mellé újfent csatlakozik a tanmese, izgalmas korba és helyszínre vezetve az olvasót – s Krisztát, aki fordítói munkájának köszönhetően egyszerre két idősíkban tölti a tervezett elvonulást.
A szöveg szépen osztott, jól olvasható tempóban követik egymás a különféle síkok, finomak az elkötések és az átvezetések, a feszültség egyenletes fenntartása mellett jutunk el az utolsó oldalig.

A könyvet nem csak a már a bennem is felsejdülő kérdésekre választ kereső vagy azokkal élő olvasóknak ajánlom, a Ködkirálynő jóval túlmutat azon, hogy egy épp elfeledni kívánt, vagy önmagát eltemető generáció könyve legyen, éppen ezért, ugyanúgy, mint A porcelánlányt, ezt a könyvet is a Nők polcára helyezem, van mit tanulniuk belőle.

mörk_v

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

BalatonBor 4. kiadás

10 évvel ezelőtt, egy osztrák sajtótúra során olyasmivel találkoztunk, amit itthon addig nem láttunk: a burgenlandi borászok egymás borait ajánlották, sőt közös szortimenttel is rendelkeztek, amelyet szintén minden pincészetben meg lehetett vásárolni.

Ez a fajta mentalitás lenyűgözött. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer nálunk valami ehhez hasonló bontakozzék ki, de az utóbbi évek számtalan kellemes meglepetést tartogattak, a különféle borrégiókban sorra születtek és születnek a jobbnál-jobb együttműködések, amelyek nem csak a marketingköltség szétosztását célozzák, hanem kifejezetten a megújulás, az innováció, és a premizálódás irányába mutatnak. A közösség által alapított bormárkákban, egyedi struktúrákban ugyanis a legtöbb esetben a borászok együttes döntése alapján kerülnek beválasztásra a – bizonyos szempontok alapján megszabott – tételek.

Így van ez a BalatonBornál, amely egy közösségi összefogáson alapuló régiós bormárka. Az egyedi borok mellett a regionális, közösségi termékek megjelenése új szín és lendületet vitt a magyar borpiacba, a termék beltartalmán túl olyan pluszt, emberi értékeket, a lokációhoz, közösséghez kapcsolódó tartalmat adva a bornak, amellyel egészen más szintre emelte.

A BalatonBor a Balatoni borrégió területéről szüretelt Olaszrizlingből készülő könnyed, jóivású reduktív bor. A bíráló bizottság döntése értelmében csak minőségi, hibátlan borok kerülhetnek lepalackozásra. A borok és a felvásárolt szőlő piaci ára is adott: így fognak össze a borászok a szőlő alacsony felvásárlási ára ellen. A bíráló bizottság által jóváhagyott borok egységes cimkével és csavarzárral kerülnek lepalackozásra.

bb1

A sajtó munkatársainak szervezett bemutatón a BalatonBor mellett más, hasonló koncepción alapuló regionális közösségi termékek is bemutatkoztak: a villányi REDy, illetve a pannonhalmi régió PH-Érték bora.

A BalatonBor mellett a térség fontos közösségi márkája még a HegyBor, amelynek bírálata is most zajlott, ezek a tételek is kóstolhatók már.

bb2

 

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Agatha és én

Bár rendkívül közhelyes és elcsépelt, nekem valóban hobbim az olvasás. Egészen kis korom óta saját könyvtárral rendelkezem, apám – a családi 7000 és 10000 db közé tehető könyvtár mellett – mindig biztosított számomra saját könyveket, olykor duplikálva a nagyobb lexikonokat, értelmező szótárakat. Ezért is örökre hálás leszek.

Egyke gyerekként a nyaraim javarészt a könyvekről szóltak. Apa nem csak a lehetőségét adta meg a könyvek gyűjtésének, hanem finoman terelt, a saját ízlését feltárva próbált utat mutatni. May Károllyal és az indiánokkal csúfos kudarcot vallott, ellenben Gardner krimijeivel már célt ért, falni kezdtem a Perry Mason könyveket, majd hamarosan rájöttem, hogy a krimi kikapcsol, szórakoztat és még kevés agymunkára is sarkall, azaz pont nekem találták ki.

A kicsit frivol, de érzelmekben és cselekményben nem szűkölködő amerikai krimik mellett megérkeztem a britekhez, ahol rögvest Agatha fogadott, és én elvesztem az írásaiban. Minden magyarul fellelhető Agatha Christie könyvet felhajtottam, antikvár kiadásokat és újsütetű – a rendszerváltás idején elég mindennapos – kalózkiadásokat gyűjtve.

Hatalmas gyűjteményre tettem szert, amelynek bizonyos darabjait rendre újraolvastam – és olvasom a mai napig. Sajnos a mennyiség azonban véges, s én egyszer csak ott álltam, a Függöny olvasása után, s tudtam, hogy Poirot jobblétre szenderült.

Éppen ezért töltött el nagy várakozással, mikor a Christie hagyatékot kezelők bejelentették, hogy zöld utat adtak egy új könyvnek, amely méltóképp képviseli az írónő szellemi örökségét, s amely – ügyesen, szinte láthatatlanul tagozódva be a korábbi művek időrendjébe – lehetőséget kínál minden idők leghíresebb belga detektívjének a feltámadásra, s újabb bűnügyek aprólékos felgöngyölítésére.

Sophie Hannah könyve, a Monogramos gyilkosságok nagyot szólt a könyvpiacon, valószínűleg nem voltam egyedül, aki egykoron csendben elgyászolta az öreg belgát, és most boldogan együtt tudott élni a feltámadásával. A könyvet újabb regény, A zárt koporsó követte, amely már magabiztosabb kézzel, nagyobb öntudattal vetette bele magát ebbe az engedélyezett plagizálásba úgy, hogy közben nem másolt, csak stílust, környezetet, habitus, attitűdöt mentett át, s alkotott belőle újabb regényt.

Éppen ezért örülök különösen annak, hogy a Helikon kiadó gondozásában júniusban magyarul is megjelenik a legújabb, harmadik Hannah-Christie regény, A háromnegyed rejtélye, amely nagyon jó útitársam lesz a nyaralásunk alatt.

Addig meg, ebben a csodás márciusi májusban, a fűtés mellett, takaróba bugyolálva és meleg lattét iszogatva újraolvasom a korábbi könyveket, hogy kellőn hangulatba kerüljek egy újabb nyomozáshoz, Poirot-val.

IMG_20190515_130032_v

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS