Grillsajt a tányéron

Bár úgy tűnik, hogy az utóbbi évek újdonságai közé tartozik a formatartó, grillezhető sajt, de én határozottan emlékszem, hogy már húsz éve is létezett ilyesmi, a goraloknál, fent a lengyel hegyekben.

Az oscypek kiskorom óta a gyengém, a gyúrt hegyi sajt nekem egyet jelent a zakopanei léttel, azaz ahogy megérkezem, nekem muszáj venni 2-3 darab egy zlotys sajtot, beleharapni, s az enyhén sós, finoman akol ízű sajtban rejtező megannyi emlék nyomán nem csak testben, hanem lélekben is hazatérni.

Gyerekkoromban telente még csak sült krumplit kínáltak forrón a céklaleves mellé a hegytetőn, ám a férjemmel való első lengyel utunkon már szembe találtuk magunkat a goralok újításával: az oscypek z grilla-val, azaz a rostlapon, grillrácson finoman megsütött gyúrt sajttal, amely jól tartotta a formáját, elképesztően finomra sült és abbahagyhatatlannak bizonyult. Innentől kezdve beépült ez a csemege is a kötelező fogásaink közé.

Mostanra az, ami a lengyelek téli csemegéje, megjelent a mi nyári konyhánkban, a grillsajt végre – több formában is – utat találta magának a grillrácsokra, serpenyőkbe. A jól sülő, de szét nem olvadó sajt azonban nem csak pusztán salátafeltét vagy főfogás lehet, hanem érdemes vele kicsit összetettebb fogásokban is gondolkodni.

A konzisztenciája, a tulajdonságai ugyanis pont annyira mások, amik alkalmassá teszik más funkciók ellátására. Mivel nem folyik, nem diffundál el az utolsó cseppig, így szerintem kifejezetten jól lehet ezekkel a sajtokkal rakott fogásokat alkotni, kipróbálni a sütőben sült sajtos ratatouille-t, készíteni egy vegyes sajtos, grillsajt darabokkal gazdagított mac&cheese-t sütni, összerakni egy olyan lasagne-t, amiben a besamel réteg mellett egy tisztes sajtréteg is található, némi sült padlizsán és pácolt, kakukkfüves cukkini kíséretében.

Ez a sajt – vékonyra vágva, finoman átsütve – mehet egy vasárnapi eggs benedict-be, tölteléke lehet bármilyen omlettnek, a piadináról, quesadilláról nem is beszélve. Egyszóval a grillsajtban van kurázsi, csak túl kell lépni a nyilvánvalón, de az sem baj, ha csak némi kevert salátát teszünk tányérra, és a frissen sütött sajtkorongokat könnyű, nyári ebédként fogyasztjuk el.

karavan_v

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Ezek az oroszok!

Az utóbbi heteimben szinte minden szabadidőmet Oroszországban, illetve Szovjetunióban töltöttem. Képzeletben. Utaztam könyvvel és sorozattal, a század eleje felől és a század vége felől közelítve figyeltem a bolsevik hatalmat, az átvétel zűrös korszakát, és a kialakulófélben lévő, épp csak megszilárdulni látszó rendszer már felfedezhető hibái, buktatói felfedő könyv jól előre vetítette a Csernobil sorozatban feltárt katasztrófa okait is.

Nagyon izgalmas dolog volt satuba fogni azt a rendszert, amely részben még az én életemre is hatással volt. Helen Rappaport könyvét, a Romanov dinasztia végnapjainak precíz leiratát először félve vettem kézbe, a néhány hét történetét elmesélő súlyos könyv elsőre meglepett, a tudvalevőleg a világtól elzártan tengődő egykori uralkodó család történetének záróakkordjához soknak tűnt az oldal, sűrűnek a szöveg. Ám, ahogy olvasni kezdtem, úgy szippantott be Jekatyerinburg, úgy róttam az öt szobányi levegőtlen magánzárkát az összes Romanovval.

Helen Rappaport rendkívül gördülékenyen írta meg a történetet. Mondhatni történelemkönyvi precizitásra törekedve vette végig annak a néhány hétnek az összes vetületét, egymás melletti dimenziókban futtatva a család egyes tagjainak egyéni sorsát (már ha ebben a helyzetben beszélhetünk ilyenről), megmutatván a szolgálók, az őrök, a helyi Cseka (a későbbi KGB), a Szovjet, a városban időző, a cári család menekülését tervezgető követek életét. De nem ragadt le a Szibéria határában meghúzódó városban zajló eseményeknél. Elemző tekintete elől nem menekülhettek a család rokonai, az ő gondolkodásukba, pálfordulásuk okait feltárva kapunk betekintést, amely tekinthető politikai nagyvonalúságnak, de inkább csak szépen példázza azt, amikor az egyéni érdekek minden mást felülírnak.

Helen Rappaport történetmesélése – a sok információ és kitérő ellenére – feszes, A Romanovok utolsó napjai jó kiegészítése lehet bármelyik, a kort boncolgató történelmi könyvnek, de önmagában is élvezetes olvasmány.

rom

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Első Lupa Beach Gasztro Est

Bár 20 éve lakom mellette, de eddig még nem jártam a Lupán. Most azonban úgy érzem, hogy valami olyasmi készül, amiért érdemes lenne lemenni erre az aprócska tengerpartra.

Június 13-án este ugyanis bemutatkozik a Lupa beach food kínálata, a nappali forróságot felváltó enyhe nyárestében végigkóstolhatjuk a széles beach food-palettát.

A napközben valódi plázsként funkcionló Lupa a nyári estéken a vacsorázni, sziesztázni vágyókat várja, a minőségi kínálatból szemezgetni vágyók számára már nincs belépő, csak a vacsoráért, az italokért kell fizetni.

A szervezők célja, hogy a Lupa azok számára is valóságos opció legyen, akik csak munka utáni lazításra, kötetlen vacsorára, vagy egy laza estére vágynak, néhány jó falat mellett.

lupa 1

A több mint 20 vendéglátó egység ehhez már szép választékot kínál, megtalálhatók itt a klasszikus beach ételek mellett a különleges fogások is: Budapest egyik legjobb burgerese, görög recept alapján készült gyros, grillbár, thai konyha, vagy igazi olasz pizza. A vízparti bárok és beach klubok is nagyon színes választékot kínálnak, a kávézótól a koktélbárokon át, a Divinobeach bárjáig vagy a Costes Beach Clubban elfogyasztható éttermi fogásokig.

Az I. Lupa Beach Gasztro Esten tehát belekóstolhatunk a Lupa széles kínálatába, számos ismert sztár vendégszereplésével. A Lupa Costes Beach Klubjában pedig portugál vacsora várja az érdeklődőket, a hozzá tartozó borpárosítással, a Costes Michelin-csillagos séfjeinek prezentálásában. A 7500 forintos vacsora regisztrációhoz kötött ( info@costesbeachclub.hu).

A szezon során további gasztro estek is várják a látogatókat, ahol a kínálatban lesz – mások mellett – francia gasztronómia: kagylóételek-hidegen melegen, provence-i feketekagylótál és osztriga, 60 kg-os kardhal bontás a Lupa homokos tengerpartján, de várható majd látvány paella készítés szabad tűzön, a mediterrán gasztronómia jegyében.

lupa 2

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Mostantól magyarul is olvasható a világhírű órás szakmagazin

Vannak erős érzelmeket magukban hordó tárgyak. Nem mindegyik az, még akkor sem, ha évtizedeken keresztül együtt utazunk velük, részét képezik az életünknek, hasznunkra vannak vagy csak egyszerűen mellettünk maradtak.

Vannak viszont olyanok, amelyeket gyakorta töltünk meg érzelemmel, adjuk úgy és kapjuk annak tudatában, hogy ez most valami jóval több a fizikai kiterjedésénél.

Tipikusan ilyen az óra. Az óra messze nem az csak az idő méréséről szól, egy olyan tárgy, amivel elhelyezhetjük magunkat egy skálán, kimutathatjuk a ragaszkodásunkat, szeretetünket, elismerésünket, amit örököltünk, vagy amit épp tovább kívánunk örökíteni.

A 21. században végképp megváltozott az órák jelentése, a mobiltelefonok felülírták az időt, az óra most már sokkal inkább a benne rejlő fizikai és szellemi értékek tárháza, mint egyszerű időmérő szerkezet, sok esetben ékszer, egy önmeghatározásra alkalmas eszköz.

Nekem is mindig különleges viszonyom volt az órákkal. Egészen kiskorom óta vannak óráim, kilencven százaléka ma is a birtokomban van. Nem csak azokra emlékszem élesen, amikkel apám lepett meg, hanem erősen él bennem az a boldog birtoklási érzés, amikor a Régiposta utcai óraboltban megvettem az első saját órámat. Bár nem utazom méregdrága példányokban, de hiszek a márkákban, szeretem, ha van történet a szerkezet mögött, és az is kifejezetten fontos számomra, hogy az általam viselt órában is önazonos legyek.

Óra nélkül nem megyek sehova :) Kényszeresen pontos vagyok, mindig szeretem tudni, hogy mennyi az idő, arról nem is beszélve, hogy az óra bizony öltöztet.

Óra nélkül nem megyek sehova. :) Kényszeresen pontos vagyok, mindig szeretem tudni, hogy mennyi az idő, arról nem is beszélve, hogy az óra bizony öltöztet.

A most piacra került Chronos magazin alapvetően férfias hobbiként tekint az órák ismeretére és azok gyűjtésére, de örömmel hallottam a sajtótájékoztatón, hogy az erős lifestyle és divat múlttal rendelkező főszerkesztő asszony törekszik ennek a férfi princípiumnak a megtörésére, és kifejezetten nőknek szóló tartalommal is meg kívánja tölteni ennek a prémium magazinnak az oldalait.

chronos2

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS