Dalí és a szürrealisták

Ha szeretnénk a lehető legjobban megérteni a Várban található szürrealista kiállítást, akkor nincs más dolgunk, mint beszerezni Dalí önéletrajzát, és vagy egyben, vagy részleteiben elolvasni, átolvasni.

Az utóbbi években egyre több olyan kiállítást tudok megmutatni a Nőknek, ami már a koruknak, érdeklődésüknek, nyitottságuknak megfelel. Tavalyelőtt Anna számára Van Gogh adott egy már elvehetetlen pluszt, Zsófinál tavaly telitalálat volt Frida, idén Velencében, a Guggenheimben, ha érteni nem is biztos, hogy értették, de érezték a 20. századi művészetben tomboló energiákat, amihez szépen idomult a most megtekinthető budapesti kiállítás.

Bár sokan már nem is emlékeznek rá, de nekem meghatározó volt az a gyűjteményes Picasso és Dalí kiállítás, amelynek szintén a Magyar Nemzeti Galéria adott otthon a kilencvenes években. Engem ott, akkor egy életre elvarázsolt ez a fajta erő, ambíció és eltéríthetetlen törekvés az önazonosság mindenáron való kifejezésére, amely teljesen a feje tetejére állította az addigi ábrázolást, és unalmas öregemberekké degradálta a korábban oly úttörőnek hitt impresszionistákat.

borszerda5

Ez az erő árad Dalí életrajzából is, amely nehéz olvasmány, hiszen amit a vásznon, fotókon, filmeken láttunk, az a szavakon is átsüt, egy olyanfajta önimádat zárványában él Dali, ami jóformán elviselhetetlenné teszi, de nem kétséges, hogy ez a zárvány maga a drágakő, az a tehetség, zsenialitás, amely semmilyen módon nem vitatható el ettől az embertől.

dali4

Dalít befogadni nem könnyű. Nála le kell mondanunk a megszokott, konvencionális, kényelmes módról, ahogy egy alkotást feldolgoztunk, megértettünk, elraktároztunk, fel kell vennünk azt az eszelős, sokszor szinte követhetetlen tempót, amivel a jelképekkel agyonzsúfolt, technikailag briliánsan kivitelezett műveit elénk tárja.

Erre jó edzés a könyv, és nagyon jó terep A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig kiállítás, amely az 1929-es év történéseit helyezi fókuszba, de az egész szürrealizmusról nagyon szép, egységes, közérthető képet ad, és egy olyan ajándékkal zárja a kiállítást, amely valóban felteszi a képzeletbeli í-re a pontot.

dali3

Ha pedig úgy érezzük, hogy Dalí világát a könyv és a kiállítás nyújtotta kereteken túl is meg szeretnénk ismerni, akkor nincs más lehetőségünk, mint elutazni Figueras-ba, ahol az egész Dalí élmény, mítosz elképesztő erővel és intenzitással zúdul majd ránk.

dali2

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Kiránduljunk Budapesten!

Mióta a Nők alól – két éves koruk körül – eladtam a babakocsikat, rengeteget csavarogtunk, csavargunk Budapesten. Egyszerűen átvedlünk turistába, és szájtáti módon megpróbálunk újra és újra rácsodálkozni arra a számunkra már rég evidens, sőt olykor unalmas kínálatra, ami az egész világot lázba hozza, és ide vonzza.

Erre a legalkalmasabb időszak a nyár, amikor nem kell nagykabát és csizma, csupán egy szandál, kalap, meg a lelkesedés, amivel útra kelünk, és hol ezt, hol azt a részét barangoljuk be a városnak.

Mivel a saját gyerekkorom egy része is hasonlóan telt, apáékkal sokat sétálgattunk hétvégénként, kamaszként pedig Edömér barátnőmmel öltöttük magunkra olykor a turista álcát, így sok mindenről tudtam, tudok a Nőknek mesélni, de olyan jó, hogy van egy klassz segédlet, amelynek köszönhetően izgalmas tényekkel, extra útvonalakkal tudom kiegészíteni a sétáinkat, vagy egészen más irányba indulni. A Mesélő Budapest ugyanis pont ez tudja, egy olyan családi útikönyv, amely segít felvérezni a szülőket, és segédkezet nyújt a már önállóan felfedező kamaszoknak.

Tittel Kinga – aki egyébként idegenvezetőként dolgozik – fotókkal és térképekkel megspékelt útikönyve igazán kézre áll, egy kisebb válltáskába, vagy hátizsákba könnyen elfér, így hasznos társunk lehet a város felfedezésében. Hangvétele nem gyermeteg, de nem is a semmitmondó karakterszaporító könyvek egyike, pont annyi információt ad át, amennyit szükséges, és pont annyi titokkal spékeli meg, amitől szerethetővé válik.

Annak meg külön örülök, hogy idén kistestvére is született a könyvnek, a nyomdából épp csak kikerült mesélő zsebkönyv, amely első körben a kiemelten fontos, a legtöbb izgalmat rejtő Várnegyed titkait mutatja be. Erre a kötetre külön fentem a fogam, krisztinavárosi lányként életem első 24 éve pont ide köt, ez az a vidék, amit mindennél jobban ismerek. A Nőkkel a lehető legaprólékosabban jártuk be számtalanszor a Várat. Ha nem velem csavarogtak, akkor apa és anya vitte őket kicsit sétálni, kirándulni, miközben egyik anekdotát fűzték a másikba, és ma is gyakorta sétálunk erre, ha épp virágoznak a cseresznyefák, vagy rám tör a honvágy.

A Várnegyed titkai méretében is igazodik a megnevezéshez, itt már tényleg kicsike könyvről beszélhetünk, amely tematikájában megegyezik nagy testvérével, alaposságban azonban messze felülmúlja azt. A Várnegyedet szisztematikusan végigjáró könyv – a nagyhoz hasonlóan – ügyesen találja el mindig a megfelelő vezérfonalat, amely mentén felfűzhetők az emlékművek, szobrok, épületek, történetek.

Kíváncsian várom az újabb köteteket.
utikonyv_v

Tags: ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Vidám paradicsomok a tányéron

A paradicsommal való viszonyom életem első 24 évében meglehetősen nehézkes volt. Anyáék imádták ez zöldséget, számomra is több formában és többször kínálták, ám bármilyen alakot öltött a nyers zöldség, bennem sosem talált lelki társra.

Főtt formájában boldogan ettem, paradicsomos káposztának, paradicsomos krumplinak , a hőn imádott paradicsomleves képében bármikor jöhetett. Anyáék egy idő után feladták, és alapvetően én is felkészültem egy nyers paradicsomtól mentes felnőtt korra. Amikor egy nyári napon, a munkahelyemen, Kinga barátnőm kicsomagolta a zámori telkükről hozott zöldségeit,  és nekem megcsapta az orromat az az édes, napérlelte, semmivel össze nem téveszthető illat. Egy életem, egy halálom alapon kértem egy szemet.

A narancssárgás, érett, de mégis kellően ress, apró koktélparadicsom korábbi társainál sokkal jobban teljesített, Kinga édesapjának féltő gonddal nevelt, éretten leszedett zöldsége nyomán felhorgadt bennem a vágy a jó paradicsomra, és lassan, de biztosan elkezdtem végigtesztelni a teljes kínálatot.

Anyáék nagyokat röhögtek rajtam, hogy 24 év restanciáját kívánom egy nyár alatt pótolni, holott én csak kerestem azt az ízt és állagot, amellyel a zámori paradicsom meggyőzött arról, hogy van értelme barátkoznunk.

Nem meglepő módon a koktélparadicsomok között leltem meg a nekem legjobban ízlő példányokat, ma is ezen élek, bár azóta a teljesen érett lucullus és az ökörszív paradicsom szintén helyet követelt magának a tányéromon.

Az egykori felismerés öröme fogott el a napokban, amikor megismerkedtem a Vidám paradicsom gazdag ízű, érett, roppanós koktélparadicsomaival, amelyet a Nőkkel versengve faltunk. A jelek szerint a Vidám paradicsomnál Kinga papájához hasonló elveket vallanak: összegyűjtött esővízzel locsolják a paradicsomot, nem permetezik és a palántákat a természet is gondozza, hiszen méhek porozzák be.

paradicsom_v

Mivel hazai termékről van szó, így nem éretlen és vízízű német vagy holland wasserbombe landol a tányérunkon, hanem falatnyi boldogság, amelyet bőven elég érett állapotában leszedni, úgy is időben a boltba kerül.

A Vidám paradicsom valóban a falatnyi örömöket gondozza, négy fajta paradicsomot termesztenek: klasszikus fürtös paradicsomot, koktélparadicsomot, cherry és datolya cherry paradicsomot.

Felhasználásuk sokrétű (már ha megérik), készíthetünk belőlük salátát, tehetjük kevert salátákhoz, alkothatunk a grillzöldségek, grillhúsok mellé salsát, adhatjuk gazpachohoz, tűzhetjük nyársra, vagy csak ehetjük magában, kedvünk szerint.

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Tökéletes nyáresti kikapcsolódás, Borszerda a Múzeumban

Ha meg kellett volna határozni, hogy legszívesebben hogyan tölteném el a nyári estéimet, akkor valami nagyon hasonlót vázoltam volna fel, mint a Borszerda programjai.

Számomra a múzeum otthonos, idilli környezet, apa nagyjából a járóképességem kezdetétől vitt múzeumba, sűrűn, lelkes tárlatvezetéseket tartva, és miután négy évesen már – az angyalka, bárányka megjegyzések után – egy Francesco Guardi képnél megjegyeztem, hogy „Hű, de tudott festeni a bácsi!” apám megnyugodott, hogy nem vagyok teljesen hülye és még gyakrabban mentünk múzeumba.

Kamasz koromban is ide menekültem, bármi baj ért, én már kettesével szedtem a Szépművészeti lépcsőit, amely mindig megnyugtatóan hatott rám, bármelyik tárlaton bolyongtam is.

Ebből a múzeumi létből próbáltam már a férjemnek átadni a lehető legtöbbet, és a Nőknek is, akik számára mára már teljesen evidens, hogy egy város megismeréséhez a pályaudvar és a piac mellett a múzeum szintén hozzátartozik.

Annával felfedeztük a Nemzeti Galériát, itt épp a kupolából szemléljük a panorámát

Annával felfedeztük a Nemzeti Galériát, itt épp a kupolából szemléljük a panorámát

Egyszóval a Borszerda telitalálat. Pompás környezet, csodálatos tárlatok, zárás utáni fesztelen, kicsit összekacsintós hangulat, különleges tárlatvezetések és egészen egyedi előadások tarkítják, miközben megismerkedhetünk egy-egy borvidék boraival. A nyári időszakban, a júliusi Magyar Nemzeti Galériában tartott és az augusztusi óbudai Vasarely múzeumba megrendezésre kerülő események során az egri borvidék mutatkozik be.

Minden együtt: pazar panoráma, egyedi helyszín, remek muzsika, kitűnő borok és borkorcsolyák

Minden együtt: pazar panoráma, egyedi helyszín, remek muzsika, kitűnő borok és borkorcsolyák

„A borfogyasztás igazi kulturális tevékenység. A borról lehet verset írni, a borról lehet elmélkedni, s a borról a legváltozatosabb kifejezésekkel lehet beszélni. A bor karakterét meg lehet ragadni színek, formák, hangulatok, zamatok fogalmaival, s a borról lehet szólni a képek segítségével is. Erről szólnak a Borszerdák fönn a Várban, a Magyar Nemzeti Galériában, a magyar művészet legszebb alkotásainak közelében” – mondja dr. Bellák Gábor művészettörténész, főmuzeológus a múzeum képviseletében.

Bellák Gábor tegnap este – a mostani tematikának, a Friss-nek megfelelően – rendkívül izgalmas előadással készült, felfedve néhány közismert Szinyei kép hátterét, amelynek hála soha többet nem ugyanazzal a unalomhoz hasonló közönnyel fogunk el elsiklani a Lilaruhás hölgy, a Léggömb vagy a Majális előtt. Hanem az abszurdra és a horrorra fogékony barátaink számára fogjuk elmesélni a Szinyei-Merse, Szirmay, Propstner, Luzsénszky és Guldenfinger család rejtélyes, hátborzongató, számtalan szálon egymásba fonódó életét.

Lassan harminc éve találkoztunk utószor. Én örültem a viszontlátásnak. :)

Nem csak a magyar festészet nagyjaival töltöttük az estét. A szürrealista kiállításon számos kedvencemre ráleltem. Ezzel a festménnyel lassan harminc éve találkoztunk utószor. Én örültem a viszontlátásnak. :)

A Magyar Nemzeti Galériában évekkel ezelőtt azért kezdték el a nyári Borszerda sorozatot, hogy a bor iránt érdeklődő közönség számára közelebb hozzák a magyar képzőművészetet, és azt is szerették volna a múzeumlátogató közönségük számára megmutatni, hogy a bor hasonlóképpen nemzeti örökségünk és kultúránk része, mint a képzőművészetünk.

Az egri borok sorát ebben az eseménysorozatban július 17-én a friss tematika nyitotta, a Juhász Testvérek és Tóth Ferenc pincészeteivel. Mindkettő családi borászat, ahová a második generáció belépése hozott igazán újszerű szemléletet. Erről a témáról is szó esett a „Bor – és ami mögötte van…” beszélgetésen.

A Borszerdához nem csak a jó bor, hanem a jó zene is társul

A Borszerdához nem csak a jó bor, hanem a jó zene is társul

A július 24-ei gyümölcsös Borszerdára a Petrény Winery és a St. Andrea érkezik Egerből. Mindkét pincészet komoly hangsúlyt fektet arra, hogy igazán magas minőségű borok csak gondosan művelt ültetvényekről, egyedi karakterű termőhelyről érkezhetnek, a borász feladata pedig ennek megőrzése a palackokban. A zenét ez alkalommal Gyárfás István és Molnár Enikő szolgáltatja, szó esik arról, hogyan helyezhetünk el családi képeket a Fortepan gyűjteményében, az egyik tárlatvezetés pedig a gyümölcs- és növényszimbólumokat kutatja fel a magyar festészetben.

Augusztus 7-én már a Vasarely Múzeumban várja az érdeklődőket a legjátékosabb kedvű egri borász, ekkor Bolyki Jani borait lehet kóstolni. A fiatal borász nemrég újította meg teljes címkevilágát, amelynek minden elem kézzel rajzolt mesevilág, amely már a palackokra tekintve beránt minket egy csodás fantáziavilágba, ahol – adott esetben – egy zebra hátán ülő víziló a királyleányka. Az Art Bonbon magában a gyűjteményben ötvözi a zenét és a táncot klasszikus és kortárs reflexiók formájában, szó lesz az op-art születéséről, és rendhagyó tárlatvezetést tartanak a „Művészet és a világűr” időszaki kiállításon.

Tags: , ,

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS