You are here: Home > Nem folyékony, de kenyér > Slow food: olasz ciabatta

Slow food: olasz ciabatta

A hűs időnek hála végre nekiállhattam kenyeret sütni. A kenyérről régóta úgy tartom, hogy igazán kikapcsoló, meditatív dolog a készítése, s bizony a ciabatta időt ad arra, hogy végiggondoljunk sok mindent, játszunk az anyaggal, nézzük, hogyan dagad a tészta, dolgozik a sikér, alakul a betevőnk.

A ciabatta mindig túl macerásnak ígérkezett, a recepteket nem éreztem a sajátomnak, így csak várt, várt, amíg egyik focacciát sütöttem a másik után. De most – az új River Cottage kézikönyvnek hála – kellő késztetést éreztem megsütni (könyvről beszámoló készülőben).

IMG_4276_v

Ciabatta

50 dkg “OO”-as olasz kenyérliszt

16 dkg búzadara

5 g szárított élesztő vagy 1 dkg friss élesztő

1 ek olíva olaj

5 dl meleg víz

A robotgép üstjét a mérlegre állítom, majd belemérem a lisztet, a darát, az élesztőt és a sót. Ezután hozzáadom a meleg vizet, felpattintom a tésztakart, majd lassan, de biztosan összekeverem a tésztát. Amikor már homogén az anyag, akkor jöhet a kanálnyi olíva olaj is.

Ezután még legalább öt percig járatom a masinát, hogy alaposan kidolgozza a tésztát, beledolgozza az olajat.

Miután ezzel megvagyok, az üstöt belehúzom egy nagyobb nejlonzacskóba, s fél óráig békén hagyom. Fél óra után egy fél evőkanálnyi olíva olajjal meglocsolom. Az olajat elkenem a tetején, majd a tál és a tészta közé nyúlok és megpróbálom a tésztát félbehajtani, majd megint áthajtani. Ez elsőre kizártnak tűnik, de minden csak elhatározás kérdése.

Az áthajtogatási kísérlet után újra bezacskózom, megint fél óra nyugi jön, majd újabb adag olaj és új hajtogatás. Ez már hatásfokkal jobban megy. Összesen hat alkalommal hajtom, ergo minimum három órát kel a tészta. Az utolsó két alkalommal már nem adok hozzá olajat, anélkül is profin hajtható a tészta.

Miután megvolt az utolsó hajtás, előkészítem a sütéshez a konyhát. A sütőbe berobbantok, megpróbálom kifacsarni belőle a maximum 250 fokot. Beteszem a sütőkövet, letakarítom a konyhaasztalt, készhez készítek fél kilónyi búzadarát, amivel vastagon megszórom az asztalt és a péklapátot. Sütőkő és péklapát hiányában egy felfordított gáztepsi megy a sütőbe, s egy nagy vágódeszkára szórom a búzadarát.

A tésztát egy spatula segítségével a búzadarás asztalra borítom, majd megszórom egy kevés darával.  Egy nagy sanktoku késsel vagy habkártyával hat vagy nyolc darabra szedem a ragadós tésztát és megpróbálok nem kétségbe esni.

IMG_4269_v

A darabokat búzadarán téglalapra formájúra húzom, majd feltekerem, s a tekercsek végét eldolgozom. A kész ciabattát a búzadarával megszórt péklapátra ültetem. Miután az összessel megvagyok, utána zacskóba húzom a péklapátot és hagyom 20 percet kelni a tésztát.

20 perc után a lapátról a sütőbe ügyeskedem a tésztapárnáimat. 10 percig 250 fokon sütöm, majd 15-20 percet 200 fokon sütöm tovább. Miután kisült, rácson hagyom hűlni.

Langyosan vajjal.

Vagy kihűtve, töltve paninonak. :)

IMG_4300_v

 

 

 

Tags:

  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • Twitter
  • RSS

Comments are closed.