Szürkemarha Vigalom
A szeptember bővelkedik gasztrofesztiválokban, amelyek közül most jó néhány Budapesten kerül megrendezésre. Valljuk be, nincs is kényelmesebb, mint kimenni a Városligeti tóhoz, a Vajdahunyad várába és elmerülni a hortobágyi atmoszférában. Erre kínál most lehetőséget a Szürkemarha Vigalom, ahol kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatják a hozzájuk leginkább illő lehetőségeket, a húspiactól a kézműves vásáron át a borfaluig.
A Szürkemarha és Piac Fesztivál kiállítói vendéglátóink kizárólag magyar alapanyagból dolgoznak, saját termékeiket mutatják be, jelenlétükkel is szavatolva a kiemelkedő minőséget. A rendezvény kiemelt célja az éttermi színvonalat és minőséget bemutatni a rendezvény vendéglátás keretében, ezért profi séfek és Kerekes Sándor segítségével, nemesebb húsrészekből készített ételek, delikát minőségben kerülnek bemutatásra. Persze fontos a hagyományos, bográcsban készült szürkemarha hús alapú ételek is, a Szürkemarha Vigadalmon sor kerül látványos ökörsütésre, és olyan hagyományos ételek elkészítésére is, mely a pásztorkultúrához köthető (slambuc, lebbencs, görcsleves stb.).
Erről múlt héten mi magunk is meggyőződhettünk. Kerekes Sándort még az Almáriumban ismertem meg, egy klassz kolbászkészítő programon. Kreativitása akkor is lenyűgözött, s most a szürkemarhából készített fogások kapcsán is érezhető volt, hogy milyen újszerűen nyúl a húsokhoz. A szürkemarha – ha ügyesen bánunk vele – rendkívül hálás alapanyag. S nem csak hálás, hanem egészséges is. A hortobágyi gulyában élő állatok ugyanis egész nyáron a szabadban legelnek, semmilyen ipari tápot, terméktakarmányt nem kapnak, sőt a hortobágyi környezetben műtrágyázott vagy növényvédőszerrel kezelt növényt se esznek.
A vágásra szánt állatok általában 4-5 éves tinók, amelyeknek a húsából tényleg nem csak a hagyományosan ismert fogások készíthetők el. Kerekes Sándor készített nekünk például rántott fejhús, amelyhez a húst először megabálta, majd formázta és a formából szelt szeleteket kirántotta. Ehhez egy igazán izgalmas tartár társult, amelyben fontos szerephez jutott az uborka és a curry is.
Ezek után már meg sem lepődtünk, hogy milyen finom a mediumra sütött, kevés borssal és parajdi sóval meghintett szürkemarha bélszín, valamint – a kicsit előkezelt, szuvidolt – roston sült rostélyos. Ugyancsak izgalmas meglepetés volt, hogy Sándor elmesélte, a marha rekeszizmát is érdemes felhasználni, a bélszínhez hasonló rostozatú, állagú hús szintén kitűnő falat.
Emellett persze megkóstolhattuk a hagyományos pásztorételeket is, a slambuc ugyan nem a legkönnyebb fogás, de olyan finomra sikerült a bográcsban, hogy nehezemre esett abbahagyni.
Ha szeretnétek mindezt megízlelni, kicsit belekóstolni az Alföld gasztrokultúrájába, megnézni, hogy milyen is a hortobágyi élet, akkor a Szürkemarha Vigalom a ti rendezvényetek. Jó szórakozást!
Abban az esetben azonban, ha a végtelen tér nyújtotta érzésre, a szürkemarha gulya valószerűtlen közelségére és a zsánerképekről ismert gémeskutas, délibábos tájra vágytok, akkor érdemes rászánni az időt és meglátogatni a Hortobágyot.
Rövidke képriport a hortobágyi látogatásunkról: